BK BH 1979/394
BK BH 1979/394
1979.12.01.
A súlyosítási tilalom nem érvényesül, ha az ügyészi fellebbezés a bűnsegélynél súlyosabb elkövetési alakzat, illetőleg a kísérletként értékelt bűncselekmény befejezettségének a megállapítására irányul [1961. évi V. tv. 9. §, 13. §, 14. § (1978. évi IV. törvény 16. §, 20. §, 21. §); 1961. évi V. tv. 68. § (2)–(3) bek. (1978. évi IV. törvény 87. § (2)–(3) bek.); Be. 241. §].
A katonai bíróság a három terheltet bűnsegédi minőségben elkövetett sikkasztás bűntettének elkövetése miatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélte. A terhelteknek az elkövetéskor és az elbíráláskor a pénzmellékbüntetés kiszabása szempontjából megfelelő, rendszeres havi jövedelme volt. A terheltek a bűncselekményt haszonszerzés céljából követték el és annak megvalósításával anyagi előnyhöz jutottak. Ennek ellenére a katonai bíróság pénzmellékbüntetést nem alkalmazott.
A katonai bíróság ítélete ellen a katonai ügyész a terheltek cselekményének téves jogi minősítése miatt jelentett be fellebbezést. Álláspontja szerint az I. r. terhelt felbujtóként, a II. és a III. r. terhelt pedig tettesként valósította meg a bűncselekményt.
A másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság észlelte, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a pénzmellékbüntetés nem alkalmazása miatt törvénysértő, azt mégsem pótolta, mert álláspontja szerint ezt a Be. 241. §-ában foglalt súlyosítási tilalom kizárta.
A pénzmellékbüntetés nem alkalmazása miatt emelt törvényességi óvás elbírálása során felmerült az a kérdés, hogy a Legfelsőbb Bíróság másodfokon eljárt tanácsát kötötte-e a súlyosítási tilalom, avagy az ügyészi fellebbezés folytán módja lett volna az említett mellékbüntetés kiszabására.
Az Elnökségi Tanács álláspontja szerint a pénzmellékbüntetés kiszabásának elmulasztása miatt emelt törvényességi óvás alapos. Téves álláspontot foglalt el a másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróság, amikor a katonai ügyész fellebbezését olyanként értékelte, amelynek következménye a Be. 241. §-ában foglalt súlyosítási tilalom érvényesülése.
A Be. 241. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint a vádlott terhére bejelentett fellebbezésnek azt kell tekinteni, amely bűnösségének megállapítására, cselekményének súlyosabb minősítésére, büntetésének súlyosítására vagy szigorított őrizetének elrendelésére irányul. A katonai ügyész azért fellebbezett az ítéletben megállapított jogi minősítés miatt, mert az elsőfokú bíróság az elkövetési alakzat tekintetében a vádlott javára eltért az ügyészi vádtól. A fellebbezésnek a Legfelsőbb Bíróság is helyt adott és az I. r. terhelt cselekményét felbujtóként, a II. és III. r. terhelt cselekményét pedig társtettesként elkövetettnek jelölte meg.
Valamely bűncselekmény jogi minősítése nem kizárólag a bűncselekménynek a büntetőtörvény Különös Részében foglaltak szerinti megjelölését, az alapeset, a minősített eset, illetőleg a privilegizált eset meghatározását jelenti, hanem e körbe tartozik az elkövetési alakzat, valamint a bűncselekmény befejezettségi stádiumának megállapítása is.
A súlyosítási tilalom nem érvényesül akkor, ha a jogi minősítést támadó ügyészi fellebbezés olyan bűncselekmény megállapítására irányul, amelynek törvényi büntetési tétele súlyosabb a kifogásoltnál (BH 3125. sz.).
A jogi minősítéshez tartozó törvényi büntetési tételt a büntetőtörvény Különös Része fejezi ki, mert ebben jut kifejezésre a bűncselekmény társadalomra veszélyességének absztrakt értékelése. A büntetőbíróságnak tehát e törvényi büntetési tétel keretei között kell kiszabnia a büntetést, ha pedig a törvényi büntetési tétel alkalmazása méltánytalan lenne és túlzott szigorral vezetne, az 1961. évi V. tv. 68. §-ának (2) bekezdésében foglaltak lehetővé teszik a törvényi minimumnál alacsonyabb tartamú büntetés vagy enyhébb büntetési nem alkalmazását. A felhívott törvény 68. §-ának (3) bekezdése a kísérlet és bűnsegély esetében az ún. kétszeres leszállás elvét érvényesíti. Amíg tehát a törvény a tettesi, a társtettesi vagy felbujtói minőségben elkövetett befejezett bűncselekményeket a büntetés enyhítése szempontjából egyenértékűnek tekinti, s ezek esetében csupán egyfokú leszállást enged, addig a kísérlet és a bűnsegély esetén kétszeres leszállásra nyújt lehetőséget. Ebből az következik, hogy ha az elsőfokú bíróság bűnsegédi bűnrészességet avagy a bűncselekmény kísérleti szakban maradását állapítja meg, és a fellebbezés a terhelt terhére a bűnsegélynél súlyosabb elkövetői alakzat, illetőleg befejezett bűncselekmény megállapítására irányul: ez mint a cselekmény súlyosabb jogi minősítését támadó perorvoslat kizárja a Be. 241. §-ában foglalt súlyosítási tilalom érvényesülését.
A fentiekre figyelemmel az Elnökségi Tanács álláspontja szerint a másodfokon eljárt Legfelsőbb Bíróságot az adott esetben nem kötötte a súlyosítási tilalom, így törvényt sértett, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a terheltekkel szemben pénzmellékbüntetés kiszabására nem kerülhet sor. (Eln. Tan. Kat. Törv. 2/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás