BK BH 1979/395
BK BH 1979/395
1979.12.01.
Életveszélyt okozó testi sértést elkövető, előrehaladott életkorú vádlottal szemben sem indokolt – általában – a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése, de helyénvaló enyhébb végrehajtási fokozat megállapítása [1978. évi IV. törvény 44. §, 45. § (2) bek., 170. § (5) bek.].
A megyei bíróság a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt börtönben végrehajtandó 1 évi és 4 hónapi szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte, mert a tényállás szerint a sértettet megtámadta, majd dulakodás közben – ölési szándék nélkül – életveszélyesen hátba szúrta. A szakszerű orvosi ellátás az életveszélyt elhárította, a sértett sérülése 4 hónap alatt gyógyult meg.
Az első fokú ítélet ellen a vádlott és védője fellebbezett enyhítésért, illetve a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése végett.
Az első fokon eljárt bíróság a tényállást a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében írt hibák nélkül állapította meg, és a tényállás alapján a vádlott bűnösségére vont következtetés, illetve a cselekmény jogi minősítése megfelel a törvény rendelkezéseinek.
A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság igen alapos gondossággal értékelte a vádlott javára és terhére szóló körülményeket. A Legfelsőbb Bíróság csupán annak súlyosítóként értékelését mellőzte, hogy a sértett több hónapig keresőképtelen volt. Az életveszéllyel járó testi sérülések általában hosszabb gyógykezelést igényelnek és a sértettek hosszabb ideig keresőképtelenek. Az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 170. §-ának (5) bekezdése szerint minősülő cselekmény elkövetése esetén a gyógyulás időtartamának külön súlyosító körülményként való értékelése általában akkor indokolt, ha a sérülés annak életveszélyes jellege mellett viszonylag hosszabb gyógyulási időt igényel, vagy olyan egyéb hátránnyal jár, amely jellegében már a súlyos egészségromlás fogalmi körét megközelíti.
A Legfelsőbb Bíróság a felsorolt enyhítő és súlyosító körülmények elemző egybevetése alapján magáévá tette az elsőfokú bíróságnak mind az enyhítő szakasz alkalmazását, mind pedig a büntetés végrehajtása felfüggesztésének mellőzését indokoló érveit. Erre tekintettel a kiszabott fő- és mellékbüntetést megfelelőnek látta. Az elkövetett bűncselekmény jellegére és tárgyi súlyára figyelemmel a szabadságvesztés további enyhítésére, illetve a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére kellő indokot nem talált.
A vádlott 75 éves életkorára, betegségére és a bűncselekmény indítékára tekintettel azonban a Btk. 45. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a törvényben előírtnál enyhébb végrehajtási fokozatot állapított meg és a szabadságvesztés végrehajtását a Btk. 44. §-a szerinti fogházban rendelte el.
Az első fokú ítéletnek e körben történt megváltoztatása a Be. 260. §-án alapszik. (Legf. Bír. Bf. V. 878/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás