BK BH 1979/405
BK BH 1979/405
1979.12.01.
Nem valósul meg zsarolás vagy önbíráskodás, ha a feljelentés kilátásba helyezése a szabálysértéssel okozott kár megtérítésének szorgalmazása céljából történt [1961. évi V. tv. 300. §, 305. §, (1978. évi IV. törvény 273. §, 323. §)].
A járásbíróság a terheltet önbíráskodás vétsége miatt 8 hónapi javító-nevelő munkára ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt látta, amikor P. B. – a KRESZ rendelkezéseit megszegve – a város belterületén személygépkocsijával a közúton elütötte kerékpárjával a szabályosan közlekedő L. S.-nét.
L. S.-né kérte a terheltet, hogy keresse fel P. B.-t és kérdezze meg tőle, hajlandó-e megcsináltatni a kerékpárját, megfizetni a táppénz és a keresetkiesés különbözetét, valamint egyéb kárát, melyet 2000 forintban jelölt meg. Közölje továbbá a nevezettel, ha nem ezt teszi, azonnal elmegy a rendőrségre és bejelenti az előző napi balesetet.
P. B. erre az üzenetre azt válaszolta, hogy a sértett kerékpárját megjavíttatja, de kártérítést nem fizet.
Ilyen előzmények után a terhelt – ugyancsak a sértett kérésére – megjelent a helyi rendőrségen a feljelentés megtétele végett.
A terhelt bűnösségének megállapítása miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A tárgyaláson az ügyész a terhelt bűnösségét zsarolás bűntettének kísérletében indítványozta megállapítani.
Az 1961. évi V. törvény 300. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a zsarolás bűntettét az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett már erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön és ezáltal kárt okoz.
A tényállás nem tartalmaz olyan megállapítást, hogy a terhelt a cselekményét jogtalan haszonszerzés véget követte el, s azt sem, hogy őt ilyen cél vezette volna. A tényállás szerint csupán a sértettnek a balesettel kapcsolatos kára megtérítését kívánta elérni. A járásbíróság – helyesen – zsarolás bűntettének kísérletében nem is találta bűnösnek a terheltet. Tévedett azonban akkor, amikor ilyen tényállás alapján bűnösnek mondotta ki a terheltet az 1961. évi V. törvény 305. §-ának (1) bekezdésében meghatározott önbíráskodás vétségében.
A járásbíróság szem elől tévesztette az 1961. évi V. törvény 305. §-ának (2) bekezdésében foglalt ama rendelkezést, mely szerint nem valósul meg önbíráskodás, ha a fenyegetés az igény érvényesítésének megengedett eszköze.
A per irataiból kitűnően a tényállásban jelzett feljelentés alapján P. B.-t a rendőrkapitányság elsőbbségadás elmulasztásának szabálysértése miatt 1500 forint pénzbírsággal sújtotta.
Az előzőekből megállapíthatóan tehát a feljelentés kilátásba helyezése az adott esetben a szabálysértéssel okozott kár megtérítésének szorgalmazása céljából történt.
Ez pedig a BJD-ben 7626. sorszám alatt közzétett eseti határozatban adott iránymutatásnak megfelelően az igény érvényesítésének megengedett módja és eszköze volt, miért is a terhelt magatartása önbíráskodást nem valósít meg, de nem alkalmas más bűncselekmény megállapítására sem.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a járásbíróság ítélete törvénysértő, azt hatályon kívül helyezte és a terheltet az ellene zsarolás bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól felmentette, mert a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény [Be. 214. § (3) bekezdés a) pont]. (B. törv. II. 109/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás