BK BH 1979/408
BK BH 1979/408
1979.12.01.
A határozat közlésétől folyó eljárási határidő a kihirdetett határozat esetleges későbbi kézbesítésével nem kezdődik újra [Be. 107. § d) pont, 109. §, 116. § (3) bek.].
Az eljárt bíróságok a vádlottat folytatólagosan elkövetett, jelentős kárt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt felfüggesztett szabadságvesztésre, valamint pénzmellékbüntetésre ítélték. A másodfokú bíróság úgy rendelkezett, hogy a nyomozás során elrendelt zár alá vételt akkor kell feloldani, ha az ügyész, illetve a magánfél 60 napon belül nem igazolja, hogy polgári jogi igényét érvényesítette.
Az elsőfokú bíróság a megtámadott végzésével a zár alá vételt feloldotta. Indokul arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság ítélete kihirdetése napján, 1978. szeptember 27-én jogerőre emelkedett, s a körzeti ÁFÉSZ magánfél a vádlottat kártérítésre kötelező határozatát 1978. december 20-án hozta meg és csak az ezt követő napon, december 21-én – tehát a 60 napos határidő eltelte után – nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz.
Az ügyész a feloldást tartalmazó végzést tudomásul vette.
A végzés ellen a magánfél fellebbezést jelentett be. Ebben azzal érvelt, hogy a másodfokú bíróság ítéletét részére csak 1978. október 24-én kézbesítették, s ettől az időponttól számítva a szóban forgó határidő elmulasztottnak nem tekinthető.
A legfőbb ügyész a megtámadott végzés helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezés nem alapos.
A Be. 107. §-ának d) pontja szerint – amelyen a másodfokú bíróság említett rendelkezése alapul – a zár alá vételt fel kell oldani, ha az ügyész, illetve a magánfél az igény érvényesítését 60 napon belül nem igazolja. Ez a rendelkezés tehát kötelező jellegű, nem függ a bíróság mérlegelésétől.
Azt a kérdést pedig, hogy a 60 napos határidőt mely időponttól kell számítani, az ítélkezési gyakorlat egyértelműen akként válaszolta meg (a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiuma tanácselnöki értekezletének 4/1974. számú állásfoglalása – BJD 7697. sorsz., BH 1979. évi 7. sz.), hogy az erre vonatkozó határozat közlésétől.
A Be. 116. §-ának (3) bekezdése szerint a közlésnek két módja van: a határozatot a jelenlevőkkel szóban, egyébként kézbesítés útján kell közölni.
A másodfokú bíróság ítéletének kihirdetésekor a magánfél képviselője jelen volt, a magánfél számára tehát a közlés a kihirdetéssel – vagyis a jogerőre emelkedés napján – megtörtént. Ezért a megtámadott végzés erre vonatkozó megállapítása helyes. A magánfél késedelmén nem változtat az a körülmény, hogy az ítéletet részére utóbb kézbesítették is. A kézbesítés az adott körülmények között – az idézett jogszabályra figyelemmel – már nem volt az ítélet közlésének tekinthető.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekhez képest a megtámadott végzést a Be. 268. §-ára figyelemmel, a Be. 259. §-ának (1) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 89/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás