PK BH 1979/413
BH 1979/413
1979.12.01.
I. A város (község) belterületén lévő ingatlanból kisajátított terület 1.500 m2-t meg nem haladó részét teleknek, az ezt meghaladó részét pedig földnek kell tekinteni. E minősítéssel kapcsolatban több ingatlan egybefoglalását a jogszabály nem teszi lehetővé [33/1976. (IX. 5.) MT sz. r. 13. § (1) és (3) bek.].
II. Ha az ingatlan méretei a beépíthetőséget érinthetik, akkor ezeket az adottságokat is megfelelően tisztázni kell [1976. évi 24. sz. tvr. 9. § (1) bek.].
III. Az értékelés során az ingatlan közművesítettségét csak akkor lehet figyelembe venni, ha a közművet a tulajdonos létesítette, annak költségeihez hozzájárult, vagy a közmű a tulajdonjog megszerzésének időpontjában már megvolt [1976. évi 24. sz. tvr. 9. § (5) bek.].
A városi tanács vb. igazgatási osztálya az alperes kérelmére kisajátította a felperes tulajdonában volt, a sz.-i 8821. számú tkv.-i betétben 9462. hrsz. alatt felvett 1292 m2 területű és a sz.-i 7481. számú tkv.-i betétben 9463/1. hrsz. alatt felvett 970 m2 területű ingatlant. A két ingatlan a város belterületén, egymás mellett fekszik.
Az államigazgatási hatóság a 9462 hrsz. ingatlanért 71 800 Ft, a 9463/1. hrsz. ingatlanért pedig 26 940 Ft, összesen 98 740 Ft kártalanítást állapított meg a felperes részére.
A felperes a 9463/1. hrsz. ingatlanért megállapított kártalanításnak 53 880 Ft-ra, az alperes pedig a 9462. hrsz. ingatlanért megállapított kártalanításnak 35 900 Ft-ra történő módosítását kérte a keresetében.
A járásbíróság a pereket egyesítette, az alperes keresetét viszontkeresetként bírálta el, és a két ingatlanért járó kártalanítást 66 860 Ft-ban állapította meg. Az ítélet indokolása szerint egyik ingatlan utcafrontja sem haladja meg a 12 métert és így azok önállóan nem, csak együttesen lettek volna beépíthetők. Ezért a járásbíróság az ingatlanokat egységes egészként értékelte, ami azt jelenti, hogy a 33/1976. (IX. 6.) MT számú rendelet (R.) 13. §-ának (1) és (3) bekezdésére tekintettel csak az 1500 m2-t meg nem haladó részt lehet telekként értékelni, az ezt meghaladó területet földnek kell tekinteni. Az 1500 m2, azaz 417 n.-öl nagyságú ingatlanért a szakértői véleménynek megfelelően n.-öl-énként 140 Ft, összesen tehát 58 380 Ft kártalanítás jár. Az ezt meghaladó területet n.-énként 40 Ft-tal lehet értékelni, ami összesen 8480 Ft-nak felel meg. A teljes ingatlanért megállapítható kártalanítás tehát 66 860 Ft. Bár az 1976. évi 24. sz. tvr. (Tvr.) 9. §-ának (5) bekezdése értelmében az ingatlan közművesítettségét az értékelés során csak akkor lehet figyelembe venni, ha a közművet a tulajdonos létesítette, annak költségeihez hozzájárult, vagy a közmű a tulajdonjog megszerzésének időpontjában már megvolt, a bíróság a perbeli ingatlanok közművesítettségét annak ellenére figyelembe vette, hogy a közművek a felperes tulajdonszerzése után létesültek és létesítési költségükhöz nem járult hozzá. Álláspontja szerint ugyanis az a tény, hogy az ingatlan előtt villanyvezeték van és 60 méter távolságra közkifolyó található, annak értékét a forgalomban nyilvánvalóan befolyásolja.
A felperes az ítélet ellen fellebbezett, azt azonban a megyei bíróság helybenhagyta. Álláspontját azzal indokolta, hogy a járásbíróság az egymás mellett fekvő összefüggő, egy személy tulajdonában volt és így gazdasági egységet alkotó két ingatlant helyesen értékelte egységesen, annak ellenére, hogy az ingatlan-nyilvántartásban külön helyrajzi számuk van. Ha az ingatlanokat a járásbíróság külön értékeli, figyelembe kellett volna venni, hogy csekély szélességük miatt önállóan nem lettek volna beépíthetők. Ez a körülmény olyan értékcsökkentő tényezőnek minősül, hogy a felperes a megállapítottnál nem jutott volna magasabb kártalanításhoz. Az a körülmény tehát, hogy a járásbíróság az ingatlanokat a jogszabálynak megfelelően egységesen értékelte, nem tekinthető a felperesre nézve sérelmesnek.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperestől két önálló ingatlant sajátították ki. Az R. 13. §-a (1) bekezdésének a) pontja és (3) bekezdése értelmében a Tvr. és az R. alkalmazásában a város (község) belterületén levő ingatlanból kisajátított terület 1500 m2-t meg nem haladó részét teleknek, az ezt meghaladó részét pedig földnek kell tekinteni. A minősítéssel kapcsolatban több ingatlan egybefoglalását a jogszabály nem írja elő és nem teszi lehetővé.
A Pk. 14. számú állásfoglalást, amelynek a) pontja szerint a korábbi kisajátítási jogszabályok hasonló jellegű korlátozó rendelkezésének alkalmazása szempontjából az egymás mellett fekvő, azonos tulajdonban levő földrészleteket egységesen kellett számításba venni, ha azok gazdasági egységet alkottak, a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma a 405. számú állásfoglalásával hatályon kívül helyezte.
Tévedtek tehát az eljárt bíróságok, amidőn a felperestől kisajátított két ingatlant az R. 13. §-a (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásában egységesen vették számításba és az együttes területük 1500 m2-t meghaladó részét e § (3) bekezdése szerint földként értékelték. Ennek indokául megalapozatlanul hivatkoztak arra is, hogy a két ingatlan csekély szélessége miatt az építési szabályok szerint önállóan nem, csupán együttesen lett volna beépíthető. Az ingatlanok szélessége ugyanis nincs tisztázva. Az alperes a per során azt állította ugyan, hogy az egyik ingatlan 9 méter, a másik pedig 12 méter szélességű és így önállóan nem építhetők be, az államigazgatási eljárásban meghallgatott F. I. szakértő véleménye szerint azonban csupán a 9463/1. hrsz. ingatlan alkalmatlan méreteinél fogva a beépítésre. A 9462. hrsz. ingatlan utcafrontja 18–20 méter széles. Ez pedig már eléri a beépíthetőséghez megkívánt telekszélességet. A járásbíróság által meghallgatott Sz. F. szakértő úgy nyilatkozott, hogy mindkét ingatlan utcafrontja 14 méter széles, és így beépíthetők. Ilyen ellentétes álláspontok és szakértői megállapítások mellett az eljárt bíróságoknak az ingatlanok méreteit és beépíthetőségét annál inkább tisztázniuk kellett volna, mert a Tvr. 9. §-ának (1) bekezdése értelmében a beépítési lehetőség a telek értékét befolyásoló egyik tényező.
A Tvr. 9. §-ának (5) bekezdése értelmében az értékelés során az ingatlan közművesítettségét csak akkor lehet figyelembe venni, ha a közművet a tulajdonos létesítette, annak költségeihez hozzájárult, vagy a közmű a tulajdonjog megszerzésének időpontjában már megvolt. A per adatai szerint a közművek a felperes tulajdonszerzésének időpontjában nem voltak meg és létesítési költségükhöz a felperes nem járult hozzá. A közművesítettséget tehát az ingatlanok értékelésénél az eljárt bíróságok tévesen vették figyelembe.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 129/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás