PK BH 1979/418
BH 1979/418
1979.12.01.
I. Ha a kötelezett kérelmére a bíróság a gyermektartásdíjat alacsonyabb százalékos mértékben állapítja meg, a tartás alapösszegének ehhez kell igazodnia [12/1974. (V. 14.) MT r. 2. §].
II. A kötelezett keresetéből gyermektartásra igénybe vehető összeg arányosítása érdekében mind a gyermekek életkorukból is fakadó tényleges szükségleteit, mind a másik szülő anyagi körülményeit fel kell deríteni [12/1974. (IV. 14.) MT r. 1. § (3) bek.].
III. A gyermektartásdíj leszállítása iránti keresetet a gyermekeket ténylegesen gondozó másik szülő ellen kell indítani [Csjt. 87. § (1) bek.].
A felperes a bíróságon jegyzőkönyvbe mondott keresetében 1978. június 1-jétől kezdődően jövedelme 25%-ára kérte az általa fizetett gyermektartásdíj leszállítását. Alperesként két kiskorú gyermekét nevezte meg. A gyermekek anyját, akinél elhelyezésben van a két gyermek, törvényes képviselőként jelölte meg. A keresetlevélben előadta, hogy a B.-i Járásbíróság a két kiskorú alperes javára jövedelme 33%-át kitevő, legalább 571 Ft-ot elérő gyermektartásdíj fizetésére kötelezte. Az ítélet meghozatalának időpontjában havi jövedelme a nyugdíjjárulék levonása után 1732 Ft volt. Az ítélet meghozatala óta az a változás következett be körülményeiben, hogy újabb házasságából is két gyermeke született. A kereset beadásakor jövedelmét havi 2500 Ft-ban jelölte meg.
A bíróság által beszerzett munkáltatói igazolás szerint havi átlagjövedelme a nyugdíjjárulék levonása után 2873 forintot tesz ki.
A felperes a tárgyaláson nem jelent meg, a tárgyalás távollétében való megtartását kérte.
A bíróság ítéletében a felperest terhelő gyermektartásdíjat 1978. június 1. napjától leszállította. Kötelezte a felperest, hogy a két alperes tartására havi jövedelme 25%-át, de legalább havi 720 Ft-ot a kiskorú alperesek anyjának fizessen meg. Az ítélet indokolása szerint a felperes keresete alapos abban a kérdésben, hogy négy gyermekére tekintettel a tartásdíj szempontjából figyelembe vehető jövedelme alapján 25%-ban jogosultak gyermektartásdíjra. Ezért a bíróság a felperes kereseti kérelmének helyt adott és a gyermektartásdíj százalékos mértékét a kereseti kérelem szerint állapította meg. A felperes jövedelmének időközben történt lényeges növekedése folytán azonban a felperes keresetén belül az alapösszeget fel kellett emelni.
Az elsőfokú bíróság ítélete fellebbezés hiányában jogerős lett.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes a kereseti kérelmét a tartásdíj leszállítása iránt terjesztette elő, az általa fizetendő tartásdíjnak a havi jövedelme 25%-ára való csökkentését kérte. E kereseti kérelemnek adott helyt a bíróság, amikor a gyermektartásdíj százalékos mértékét 25%-ban állapította meg és egyúttal az időközi felperesi jövedelem emelkedésre tekintettel külön viszontkereset nélkül is felemelte a havi tartásdíj alapösszegét. Ez a magasabb alapösszeg megfelel a bíróság által beszerzett munkáltatói igazolásban feltüntetett felperesi jövedelem 25%-ának és ennél az összegnél a korábbi magasabb százalékos megállapítás alapján a felperes ténylegesen többet fizetett.
Megalapozatlan azonban az ítélet a tekintetben, hogy nem kívánta meg a felperestől annak igazolását, valóban született-e újabb gyermeke az új házasságából. A felperes keresetét a bíróságon mondotta jegyzőkönyvbe, de ez a jegyzőkönyv utalást sem tartalmaz arra, hogy a felperes mivel igazolta a gyermek születését újabb házasságából. A felperes a tárgyaláson nem jelent meg, így arra sem volt mód, hogy a bíróság a felperes személyi igazolványába történő betekintéssel vagy egyéb módon győződjék meg annak a kereseti tényállításnak helytálló voltáról, mely szerint a felperes négy gyermek eltartásáról gondoskodik.
A 12/1974. (V. 14.) MT számú endelet 1. §-ának (3) bekezdése értelmében a bíróság a tartásdíjat az összes körülmények mérlegelése alapján a gyermek szükségleteinek (Csjt. 65. §) figyelembevételével 20%-nál alacsonyabb vagy magasabb összegben is megállapíthatja. Ennél figyelembe kell venni a gyermeket gondozó másik szülő anyagi körülményeit is. E jogszabályi rendelkezést figyelmen kívül hagyva, az eljárt bíróság a gyermeket gondozó szülő anyagi körülményeit egyáltalán nem vizsgálta, őt meg sem hallgatta, ekként meg sem győződhetett róla, hogy a felperes jövedelméből tartásdíjra igénybe vehető 50%-nyi rész megosztásának egyenlő arányban van-e helye a négy gyermek között, azok eltérő életkorára is figyelemmel.
A gyermektartásdíj gyermekenkénti megállapítását is elmulasztotta a bíróság, holott az őt gondozó szülője kezeihez gyermekenként külön-külön megállapított összegű tartásdíj fizetésére kell marasztalni a kötelezettet.
A Legfelsőbb Bíróság végül rámutat arra, hogy a gyermektartásdíj elvileg a gyermeknek jár, és az a célja, hogy a gyermek szükségleteinek kielégítését biztosítsa. A felhasználásra már az jogosult, aki a gyermek tartásáról, szükségleteinek kielégítéséről gondoskodik. Erre tekintettel mondotta ki annak idején a Legfelsőbb Bíróság XX. számú Polgári Elvi Döntése, hogy a gondozásában levő gyermeket eltartó szülő gyermektartásdíj-követelését a bíróság előtt a saját jogán, felperesként érvényesítheti. A XX. számú PED a Csjt.-t módosító 1974. évi I. tv. hatálybalépésével egyidejűleg ugyan hatályát vesztette, de csak azért, mert a benne foglalt iránymutatást a törvény szabályozta [Csjt. 87. § (1) bekezdés utolsó fordulata]. A gyermektartásdíj iránt induló perekben tehát a kiskorú gyermekek helyett is az őket ténylegesen eltartó szülőt kell peres félként perbevonni.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, egyben a felperesnek a járásbíróság ítélete szerinti tartásdíj fizetésére való kötelezését a Pp. 156. §-a alapján ideiglenes intézkedésként hatályában fenntartotta. (P. törv. II. 21 392/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás