MK BH 1979/42
MK BH 1979/42
1979.01.01.
A dolgozónak a baleset bekövetkeztében történt vétkes közrehatása esetén a kárviselés arányát az dönti el, hogy a dolgozó vétkes közrehatása milyen mérvű volt. A vállalatnak az a mulasztása, amellyel eltűrte az olyan óvórendszabály-sértő munkavégzést, amely a dolgozó sérülését okozta, a dolgozó vétkes magatartásának súlyát jelentősen csökkenti, és ez kihat a kárviselés arányára is [1967. évi II. törvény 62. §, ÁBEO 3. 21 pont, Emelőgépek balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabálya, 110/1960. (9–10.) MüM–KGM sz. út. 146. pont; MK 31. sz.].
Az alperesnél daruvizsgáló munkakörben dolgozó felperes 1975. július 14-én utasítást kapott a középhengermű öt tonnás futódaruja fékberendezésének kijavítására. A felperes a feljárón felment a daru kezelőpódiumára, majd a kocsiszekrényre szerelt védőkorláton keresztül átmászott a daru hídjára. Eközben a daruvezető a darut megindította, és a daru macskaszerkezete a felperes bal lábát a daruhíd korlátjához szorította, aminek következtében combcsonttörést szenvedett. A felperes a balesetből folyóan 1975. július 14-től 1976. június 13-ig táppénzes állományban volt.
Az alperes munkaügyi döntőbizottsága a felperes panasza alapján hozott határozatában a felperes táppénzes állományának 1975. július 14-től 1976. április 28-ig terjedő idejére eső keresetvesztesége 50%-ának megtérítése fejében az alperest 3974 forint megfizetésére kötelezte. A döntőbizottságnak az volt az álláspontja, hogy a felperes maga is közrehatott a balesete bekövetkeztében és ezért alkalmazott kármegosztást.
A felperes a keresetlevelében kérte az alperes teljes mértékű felelősségének megállapítását és annak alapulvételével a táppénzes állományának ideje alatti egész keresetveszteségének megtérítésére kérte az alperest kötelezni.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a döntőbizottság határozatát részben megváltoztatta és az alperest kötelezte, hogy további 5256 forintot fizessen a felperesnek.
A munkaügyi bíróság a bizonyítás adatai és a szakértő véleménye alapján úgy találta, hogy a felperes csak 10%-os mértékben hatott közre a balesete bekövetkeztében. Ezért a felperes 1975. július 14-től 1976. június 13-ig tartott táppénzes állománya alatti 10 256 forint keresetvesztesége 90%-ában − 9230 forintban – állapította meg az alperes által kártérítésül fizetendő összeget, és minthogy a döntőbizottság abból 3974 forintra már marasztaló határozatot hozott, a különbözetként jelentkező 5256 forint megfizetésére kötelezte az alperest.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett és kérte annak megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását.
A megyei bíróság az ítéletével az első fokú ítéletet részben és úgy változtatta meg, hogy a marasztalás összegét 796 forintra szállította le, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A megyei bíróság ítéletének indokai szerint a felperes a kioldás (reteszelés) elmulasztásával lépett fel a daruhíd mentén húzódó közlekedő járdára. Ezzel a magatartásával jelentős mértékben közrehatott az őt ért baleset bekövetkeztében, de mulasztások terhelik ezzel összefüggésben az alperest is. Az alperest mulasztás terheli, mert hallgatólagosan tudomásul vette és eltűrte, hogy a javítás idejére a kioldó (reteszelő) szerkezet használatának az elmulasztásával nem áramtalanították a daruszerkezetet. A felperes mulasztása volt azonban a döntő a baleset bekövetkeztében és ezért a kárfelelősség arányát 50-50 %-ban állapította meg. Ekként a felperes összesen 10 256 forint összegű keresetveszteségéből az alperes 5128 forintot köteles megfizetni. Ebből az alperes 4332 forintot már megfizetett, így a még fennmaradó 796 forintot köteles megfizetni.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes által elszenvedett balesetnél mind a felperes, mind az alperes óvórendszabály-szegő mulasztása közrehatott.
A felperes azzal a mulasztásával szegte meg az Emelőgépek balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabálya (OR 016) 146. pontjában foglaltakat, hogy a daruhídra történt felmenetele előtt nem gondoskodott reteszeléssel a berendezés feszültség alóli mentesítéséről. Az alperes pedig azzal a mulasztásával szegte meg az ÁBEO 3.21 pontjában foglalt rendelkezést, hogy eltűrte az üzemben kialakult azt a helytelen gyakorlatot, hogy a dolgozók más alkalommal is ugyanilyen módon – reteszelés nélkül a korláton átmászva – közelítették meg a daruhidat.
Az alperest az 1967. évi II. törvény 62. §-ának (1) bekezdése alapján vétkesség nélküli felelősség terheli a felperes balesetével összefüggésben keletkezett kárért. E felelősség alóli részleges mentesülésnek és annak következményeként a kár megosztásának az 1967. évi II. törvény 62. §-ának (2) bekezdése értelmében akkor van helye, ha maga a sérült dolgozó is közrehatott vétkes magatartásával a kár bekövetkeztében. A felperes óvórendszabály-szegésére tekintettel az adott esetben tehát kármegosztásnak van helye.
A dolgozó vétkes közrehatása esetén – a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 31. számú állásfoglalása szerint – a kárviselés arányát az dönti el, hogy a dolgozó vétkes közrehatása milyen mérvű volt. A dolgozó vétkessége súlyának és ehhez képest a kárviselés arányának meghatározásánál azonban jelentősége van annak, hogy a vállalat a kár bekövetkezésében maga is vétkes magatartással hatott közre. A vállalat ilyen magatartása lényegesen csökkenti a dolgozó vétkes magatartásának súlyát, ami kihat a kárviselés arányára is.
Az adott esetben a felperes súlyos óvórendszabály-szegést követett el azzal, hogy a reteszelés elmulasztásával lépett fel a daruhídra.
Mulasztás terheli azonban az alperest is, mert eltűrte azt a helytelen gyakorlatot, hogy a dolgozók ugyanolyan módon közelítették meg a daruhidat, mint a baleset alkalmával a felperes. Ez a körülmény pedig – a felhívott kollégiumi állásfoglalásban kifejtettekre is figyelemmel – a felperes magatartásának súlyát jelentősen csökkenti, következésképpen a kár egyenlő arányú megosztásának nincs helye, és indokolt a felperesre ennél lényegesen kedvezőbb kármegosztás alkalmazása. A kárnak a megyei bíróság ítéletében alkalmazott 50-50 % arányú megosztása és a megyei bíróság azon alapuló ítéleti döntése törvénysértő.
A felelősségre kiható körülmények ilyen alakulására tekintettel az alperes a felperes kárának 75%-át köteles megtéríteni, míg a kára ezt meghaladó részét a baleset bekövetkeztében történt közrehatása folytán a felperes maga köteles viselni. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 427/1977. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás