PK BH 1979/420
BH 1979/420
1979.12.01.
A polgári perben a bíróságnak a szabad bizonyítás körében lehetősége van arra, hogy – elsősorban az ügyintézés gyorsítása érdekében – távbeszélőn szerezze be a jogvita eldöntéséhez szükséges adatokat. A bizonyításnak ez a módja azonban nem sértheti vagy korlátozhatja a feleknek az eljárási szabályokban biztosított egyéb jogait [Pp. 6. § (1) bek.].
A kőműves kisiparos alperes 1976. március 20-án 1976. szeptember 30-i átadással 67 000 forint ellenében vállalta a felperes ingatlanán családi ház építését. A vállalkozási szerződés alapján a felperes 33 000 forintot kifizetett az alperesnek.
A felperes keresetében 11 721 forint vállalkozói díj visszafizetésére és 5179 forint kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 14 668 forint, annak 1976. október 1-jétől járó évi 5%-os kamata és 1500 forint perköltség megfizetésére kötelezte. A keresetet ezt meghaladóan elutasította.
A járásbíróság megállapította, hogy a vállalkozás alapján az alperes 23 511 forint értékű munkát végzett, a szerződés részbeni lehetetlenülése az alperes érdekkörében merült fel, mert iparengedélyének a visszaadása miatt kötelezettségének nem tudott eleget tenni. Az alperes által végzett munkák értékét az 1972. évi egységárgyűjtemény alapján állapította meg.
Az alperes az 1976. évi egységárgyűjtemény alkalmazásának mellőzése miatt, a kereset elutasítása végett fellebbezett.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletnek megfellebbezett rendelkezését megváltoztatta és a keresetet elutasította. A megyei bíróság megállapította, hogy a szerződés lehetetlenüléséért az alperes a felelős, s ezért kártérítési kötelezettséggel tartozik. Az alperes által elvégzett munkák ellenértékét azonban a KIOSZ helyi szervétől távbeszélőn beszerzett értesülés alapján – az 1977. május 17-én életbelépett kisipai egységárgyűjtemény ártételeit alkalmazva – 39 200 forintban találta megállapíthatónak. A megyei bíróság elfogadta az alperesnek – S. J. építészmérnök számításain alapuló – észrevételei adatait is, amelyek szerint az alperes által végzett munkák értéke az 1976. évi kisipari egységárgyűjtemény alapján 39 200 forint értéket képvisel.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
Ha az alperes 1976. március 20-án 1976. szeptember 30-i határidővel vállalta a családi ház felépítését és átadását, ebből következően mind a szerződés megkötésekor, mind pedig a teljesítés esedékességekor az 1972. évi egységárgyűjtemény volt hatályban, ezért a másodfokú bíróság törvénysértéssel vette figyelembe az 1977-ben hatályba lépett kisipari egységárgyűjteményt.
A Pp. 6. §-ának (1) bekezdése értelmében, amennyiben a törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyító eszközök alkalmazásához nincs kötve, és szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás kiderítésére alkalmas.
A szabad bizonyítási rendszert azonban nem lehet a gyakorlatban akként alkalmazni, hogy az bármilyen módon sértse vagy korlátozza a feleknek az eljárási szabályokban biztosított jogait. A bíróságnak lehetősége van arra, hogy – elsősorban az ügyintézés gyorsítása érdekében – távbeszélőn szerezze be a jogvita eldöntéséhez szükséges adatokat. Ilyen esetben biztosítani kell azonban azt, hogy a felek az adott szolgáltató szerv megkeresése előtt kérdéseket tehessenek fel, majd az adatbeszerzést követően arra vonatkozó észrevételeiket előterjeszthessék. Amikor pedig a távbeszélőn közölt adatokkal kapcsolatban aggály merült fel, a bíróságnak hivatalból kell ellenőriznie a szolgáltatott adatok helyességét.
Az adott esetben a másodfokú bíróság a KIOSZ helyi szervétől távbeszélőn beszerzett közlés alapján számolta el az alperes által elvégzett munkálatok ellenértékét, az 1977. május 17-én életbe lépett kisipari egységárgyűjtemények a korábbinál magasabb ártételei figyelembevételével. A közlés azonban aggályos, mert a „hivatalos feljegyzés”-ben rögzített közlés nem terjed ki arra, hogy a KIOSZ helyi szerve a csak 1977. május 17-én hatályba lépett ártételek alkalmazását a korábban elvégzett munkálatok elszámolásánál mi okból vette tudomásul.
Az 1977. évben hatályba lépett egységárgyűjteményben megjelölt ártételek alkalmazása az adott esetben azért is aggályos, mert az alperes 1976. szeptember 30-i átadással vállalta a munka elvégzését. Ha tehát az lenne megállapítható, hogy a munka átadása az alperes terhére róható okból vagy az ő érdekkörébe tartozó körülmény folytán késett, ezt a körülményt csak az alperes terhére lehet figyelembe venni, és az utóbb hatályba lépett ártételek alkalmazása kizárt.
Az előadottak alapján megállapítható, hogy a jogerős ítélet törvénysértő, de ezen túlmenően megalapozatlan is, mert ellentétes jogi álláspontja folytán a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az összegszerűség tekintetében két ellentétes szakvélemény áll rendelkezésre. Ilyen körülmények között a szakértőket együttesen személyesen meg kellett volna hallgatni, s ily módon kellett volna törekedni a szakvélemények közötti ellentétek feloldására, szükség esetén pedig felülvélemény beszerzését is be kellett volna rendelni.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése értelmében mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. V. 20 168/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás