GK BH 1979/423
GK BH 1979/423
1979.12.01.
A gazdasági társulásból kilépő tagnak járó vagyonrész késedelmes visszatérítése kamatfizetési jogkövetkezménnyel jár [9/1978. (II. 1.) MT sz. r. 20. § (1) bek.; 60/1970. (XII. 31.) PM sz. r. 1. § (1) bek.; 11/1966. (VI. 29.) PM sz. r. 119/A. § (1) bek. b) pont és (5) bek., 119/B. § (1) bek. b) pont; Ptk. 301. § (1) bek.].
A felperes 1976-ban kilépett egy közös vállalkozásból. Az alperes, a felek között 1976. március 12-én létrejött megállapodásban vállalta, hogy a felperes 5 672 372 Ft-ot kitevő vagyoni hozzájárulását 1976. december 31-től kezdődően négyévi egyenlő részletben – a tárgyévet követő év február 20. napjáig – kamatmentesen visszafizeti. Az alperes – az esetben, ha a fenti fizetési kötelezettségét elmulasztaná – hozzájárult ahhoz, hogy a felperes a már esedékessé vált inkasszó útján a késedelmi kamatokkal együtt beszedje. Az alperes az 1976. évi részleteket kifizette, az 1977. évre eső összeghez azonban a felperes pénzügyi fedezet hiányában inkasszó útján sem tudott hozzájutni, ezért a keresetében az alperest a már esedékessé vált 1977. évi részletként 1 418 093 Ft és ennek évi 15% kamata megfizetésére kérte kötelezni. Később a keresetét az időközi részteljesítésre tekintettel 1 308 704 Ft-ra leszállította.
Az alperes a kereset jogalapját és összegszerűségét nem vitatta, mégis a kereset elutasítását kérte, mert szerinte az inkasszó mellett a marasztaló ítélet kétszeres kötelezést eredményezne.
A megyei bíróság az alperest 1 308 704 Ft megfizetésére kötelezte azzal, hogy a 21 270 Ft-ban megállapított mérsékelt eljárási illetéket – a pervesztes következményeként – az alperes köteles viselni. A felperes kamatigényét teljes egészében elutasította. A kamatkövetelés elutasítását a 35/1967. (X. 11.) Korm. sz. rendelet 78. §-ának kamatmentességet kimondó (3) bekezdésére, az eljárási illeték mérséklését pedig a 11/1966. (VI. 29.) PM sz. rendelet 119/B. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezésre alapította.
A fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett fenti ítéletnek a kamatigényt elutasító és az alperes által fizetendő illeték összegét megállapító része ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Törvénysértő a megyei bíróság ítéletének az a rendelkezése, amellyel a felperes kamatigényét teljes egészében elutasította. Az ítéletben felhívott jogszabályt – amely a helyes értelmezés szerint a fizetési késedelem esetére nem zárta ki a kamatfizetési kötelezettséget – a 7/1977. (III. 12.) MT sz. rendelet 1977. május 1. napjával hatályon kívül helyezte, így az a jelen ügyben már nem volt alkalmazható. A 7/1977. (III. 12.) MT sz. rendelet 150. §-ának (3) bekezdése pedig már nem tartalmazott kamatfizetési tilalmat. Ez utóbbi jogszabály 145–159. §-ait hatályon kívül helyező, és így a jelen perre már irányadó 9/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 20. §-a (1) bekezdésének utolsó mondatából pedig az következik, hogy a vagyonrész után csak a visszafizetésre meghatározott határidő lejártáig nem jár kamat. Ezért – eltérő rendelkezés hiányában – alkalmazandó a Ptk. 301. §-a (1) bekezdésének az a szabálya, amely szerint pénztáros esetében a kötelezett a késedelem időpontjától kezdve akkor is köteles kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. A kamat mértéke pedig a 60/1970. (XII. 31.) PM sz. rendelet 1. §-ának (1) bekezdésében előírt évi 15%.
Az alperest tehát a felek között a vagyoni betét visszafizetése tárgyában létrejött, 1976. március 12-i megállapodásra tekintettel, a leszállított kereseti összeg után 1978. február 20-tól évi 15%-os kamatfizetési kötelezettség terheli.
Törvénysértő az ítéletnek az eljárási illeték összegére vonatkozó rendelkezése is. Az alperes ugyanis annak ellenére, hogy a követelést nem tette vitássá, a kétszeres fizetés veszélyére hivatkozással a leszállított kereset elutasítását kérte. Az alperes nyilatkozata tehát csak ténybeli beismerésnek és nem a kereseti követelés elismerésének tekinthető. A 11/1966. (VI. 29.) PM sz. rendelet 119/B §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján csak akkor van helye az eljárási illeték mérséklésének, ha az alperes a kereseti követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri, vagyis ha a per érdemi tárgyalására ennek következtében már nincs szükség.
Az alperes által fizetendő eljárási illeték mértékének a meghatározása szempontjából tehát a fenti illetékrendelet 119/A §-a (1) bekezdésének b) pontjában és (5) bekezdésében foglalt rendelkezés az irányadó.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének törvénysértő részét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és – mivel a döntéshez szükséges tények a peranyag alapján megállapíthatók voltak – új határozatot hozott és abban a felperes kamatigényének a fentiek szerint helyt adva, az alperest a leszállított kereseti összeg után 1978. február 20. napjától járó évi 15%-os késedelmi kamat fizetésére kötelezte, az alperes által fizetendő eljárási illeték összegét pedig a leszállított kereseti összeghez igazodóan 39 261 Ft-ra felemelte. (G. törv. III. 31 983/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás