GK BH 1979/427
GK BH 1979/427
1979.12.01.
A szavatossági felelősség a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értéke között a hibás teljesítés folytán megbomlott egyensúly helyreállításáig terjed. A megrendelőnek a hiba kijavításával összekapcsoltan az eredeti szerződési kikötést meghaladó többletigénye teljesítésével felmerült többletköltség viselésére a szerződésszegő fél nem köteles [44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. 23. § (1) és (2) bek.*; GKT 76/1973. sz.].
A felperes asztalosüzemének tervdokumentációját az alperes készítette. A tervek alapján a kivitelezést a felperes végezte el. Az 1976. június 21-én elkészült létesítménynél az a kifogás merült fel, hogy a forgács felvételére szolgáló bunkerek rendkívül gyorsan telítődnek és a por kiválasztására szolgáló ventillátor nemcsak a port, hanem a bunkerekbe el nem férő forgácsot is a szűrőkbe szívja. Ezt a helyzetet csak gyakori tisztítással lehet megszüntetni, ami viszont jelentős termeléskieséssel jár. Ezért a felperes a keresetében az alperest kijavítási tervdokumentáció szolgáltatására, a hibás teljesítés miatt kötbér fizetésére, valamint kártérítésre kérte kötelezni.
Az elsőfokú bíróság első ízben hozott határozatában az alperest kijavítási tervdokumentáció szolgáltatására, továbbá a felmerülő költségek viselésére kötelezte azzal, hogy az értéknövelő költségek elszámolásánál a feleknek a GKT 76/1973. számú állásfoglalás szerint kell eljárniuk. Az ítélet szerint a felmerülő termeléskiesés anyagi következményeit 80%-os mértékben az alperesnek kell viselnie, a hibás tervszolgáltatás miatt a felperesnek járó kötbért pedig a kárba be kell tudni.
Az ítélet elleni fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzést hozott, melyben az ügy újabb tárgyalását rendelte el. Tisztázni rendelte a felek közötti tervezési szerződés tartalmát, és – ehhez képest figyelemmel a perbeli létesítmény tervezésénél fennálló műszaki követelményekre és előírásokra is – elrendelte annak vizsgálatát, hogy mennyiben hibás az alperes teljesítése, szakszerűen történik-e a berendezés használata, valóban jelentkezik-e termeléskiesés, illetve hogy a kijavítás milyen feltételekkel oldható meg.
A felperes az új eljárás során módosított keresetében arra való felhatalmazását kérte, hogy a hibás tervet más tervezővel kijavíttathassa.
Az elsőfokú bíróság sérelmezett részítéletében feljogosította a felperest, hogy a por- és forgácselszívó berendezés forgácsterének bővítésére szolgáló kijavítási terveket más tervezővel készíttesse el. Az ezzel járó költségek viselésére a bíróság az alperest kötelezte, amelyet még 28 783 Ft hibás teljesítési kötbérben is marasztalt.
A részítélet indokolásában a bíróság kifejtette, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás során meghallgatott szakértők véleménye szerint a perbeli forgácstárolót meg kell nagyobbítani, mert a hosszabb ürítési ciklus csak így biztosítható. A jelenlegi üzemelés mellett mintegy négyszeres tárolási lehetőség szükséges. Nem megoldott a két tároló leválaszthatósága sem.
Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint az alperes által szolgáltatott terv nem felel meg a követelményeknek, ezért kijavítása szükséges. Mivel az alperes nem végezte el megfelelő határidőre a javítást, a felperes jogosult azt más tervezővel elvégeztetni.
Alaposnak ítélte a bíróság a felperes kötbérigényét, illetve alaptalannak azt az alperesi védekezést, hogy a hibás teljesítési kötbért csak a hibás tervrészlet után kell megfizetni. A bíróság megítélése szerint a hiba a szolgáltatás egészét érinti.
Végül megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a felperes kártérítési igénye jelenleg összegszerűen nem ismert, csak akkor lesz megállapítható, ha a kijavított tervek alapján elkészült a porelszívó berendezés.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem állapította meg a felek közötti szerződés tartalmát és ennek következményeként a felperes olyan igényének adott helyt, amelyet az eredeti szerződés alapján nem érvényesíthet. A felek az 1973. áprilisban kelt megrendelés alapján szerződtek, amelyben a felperes meghatározott gépekkel, a meglevő létszámmal és termelési profillal igényelte új asztalosüzem tervezését, épület-karbantartó és -felújító tevékenységhez szükséges asztalosmunka ellátására. Az alperes szerint a szolgáltatott tervdokumentáció ennek az igénynek megfelel, a vita kizárólag abból adódik, hogy a felperes az igényét az eredetihez képest a tervszolgáltatást követően felemelte. Ugyanis gyártási profilja megváltozott, a jövőben faházgyártási programot kíván megvalósítani, amelyhez nagy teljesítményű faipari gépeket használ. A jövőbeni nagy famennyiségek feldolgozását és kiszolgálását az eredetileg megadott szempontok szerint tervezett elszívóberendezés valóban nem képes kielégíteni, illetve emiatt vált szükségessé a forgácstároló bővítése is.
Az alperes azt is sérelmezte, hogy a bíróság nem vizsgálta, hogy a jelzett hiba mennyiben vezethető vissza üzemeltetési okokra. Végül sérelmezte a kötbéralap megállapítását, mert az asztalosüzem tervei önálló munkarészként kerültek szolgáltatásra és ezen belül is csak a technológiai elszívást érinti a felperesei kifogás. Így a hibás teljesítési kötbér alapja legfeljebb 14 000 Ft lehet.
A felperes a fellebbezési ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy megrendelése az üzemében elhelyezett gépekhez szükséges elszívó és forgácstároló tervezésére irányult. A teljesítés ennek az igénynek nem felel meg. Ami az alperes által állított megnövelt termelést illeti, a felperes előadta, hogy erre nem került sor, éppen az elszívóberendezés hibája miatt. Keresete nemcsak azon alapszik, hogy a forgácstároló mérete nem megfelelő, hanem azon is, hogy annak üzemeltetése környezetszennyezéssel, ürítése pedig balesetveszéllyel jár.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési tárgyaláson a feleket és a szakértőt ismét meghallgatta. Ennek során a szakértők megvizsgálták az alperesnek a fellebbezési tárgyaláson benyújtott kiegészítő iratához csatolt számításait is, amelyekkel az alperes azt kívánta bizonyítani, hogy az általa készített tervdokumentáció, illetve az abban betervezett forgácstároló a felperesnek a megrendeléskor fennállott igényeit figyelembe véve megfelelő volt. A számítások felülvizsgálata alapján a szakértők úgy nyilatkoztak, hogy az alperesnek ez az előadása nem helytálló. Fenntartották azt a korábbi álláspontjukat, hogy a tervezett 5 m3-es forgácstároló a felperes eredeti igényeit figyelembe véve sem elégséges, 10 m3-es forgácstárolóra van szükség.
Az alperes fellebbezésében felhozottak vizsgálatánál abból kellett kiindulni, hogy a felperes meghatározott gépekkel (5 db faipari gép), meglevő létszámmal és termelési profilja új asztalosüzem tervezését igényelte épület-karbantartó és -felújító tevékenységhez szükséges asztalosmunka ellátására. A több ízben kiegészített és a fellebbezési tárgyaláson megerősített szakértői vélemény alapján megállapítható volt, hogy az alperes teljesítése ehhez a követelményhez viszonyítva sem felelt meg azoknak az elvárásoknak, amelyeket a jelen jogvita elbírálásánál még alkalmazandó és a 10/1968. (X. 10.) ÉVM–KGM–NIM sz. együttes rendelettel közzétett tervezési szerződési alapfeltételek 10. §-ának (1) bekezdése a tervezői szolgáltatással szemben támaszt. A kialakított forgácstároló a felperes eredeti igényét figyelembe véve is hibás, mert annak kapacitása a tervezésnél irányadó, meglevő 5 gép üzemeltetése mellett alulméretezett. Emellett az alperes szolgáltatása nem elégíti ki a környezetvédelem szempontjait, továbbá balesetveszélyes is, tehát a törvényes kellékek tekintetében sem megfelelő. A tervdokumentáció e hibáit figyelembe véve az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg az alperes szolgáltatásának hibás voltát. Az alperes a fellebbezési eljárás során sem tudta ennek ellenkezőjét bebizonyítani. Az általa előadottak a szakvélemény megdöntésére nem bizonyultak alkalmasnak.
A fellebbezési tárgyaláson a másodfokú bíróság vizsgálta azt is, hogy a felperes követett-e el olyan üzemeltetési mulasztást, amely közrehatott a szolgáltatás meghibásodásában. Ilyen felperesi mulasztás, rendeltetésellenes üzemeltetés a szakértő álláspontja szerint sem történt.
Végeredményben tehát megállapítható, hogy a felperesnek az alperes által készített tervdokumentáció hibáinak (forgácstároló mérete, környezet- és balesetvédelem követelményei) kijavítására irányuló igénye megalapozott, és ez az igény nem a felperes profilmódosításának, igénye növekedésének következménye. Mivel az előbbi hibák kijavíthatók, a felperes indokoltan tart igényt az említett tervezési alapfeltételek 13. §-ának (1) bekezdése, illetve a 44/1967. (XI. 6.) Korm. sz. rendelet (VR) 23. §-ának (1) bekezdése alapján a kijavításra, és mert azt az alperes megfelelő határidőre nem vállalta el, sőt kifejezetten hozzájárult ahhoz, hogy a tervdokumentációt más tervező javítsa ki, azt a felperes az alperes költségére a 23. § (2) bekezdése alapján elvégeztetheti.
Megállapítható tehát, hogy az elsőfokú bíróság helyesen döntött a per tárgyául szolgáló szavatossági igényről. A részítélet rendelkező részét azonban ki kellett egészíteni azzal, hogy az alperes költségére való kijavíttatás olyan mértékű lehet, hogy az megfeleljen a tervdokumentáció megrendelésekor megjelölt követelményeknek, továbbá a baleset- és a környezetvédelem törvényes követelményeinek. Erre azért volt szükség, mert a GKT 76/1973. sz. állásfoglalásában foglaltak figyelembevételével az alperes szavatossági felelőssége a hibás szolgáltatással megbomlott értékegyensúly helyreállítását célozza. Ehhez képest szavatossági felelőssége alapján csak a felek közötti szerződés megszegése mértékéig felelős, vagyis csak az általa elkövetett hibák kijavításának költségeit köteles viselni. Az első fokú részítélet azonban a felperest pontosan meg nem határozott “bővítésre” szolgáló tervdokumentáció készíttetésére, illetve az eredeti tervdokumentáció ilyen értelemben való módosítására jogosította fel, ami a felek között a felelősség terjedelme tekintetében vitára adhat okot. Ezért került sor a részítélet rendelkező részének kiegészítésére, illetve pontosítására. Az alperes tehát a forgácstároló terveinek kijavítási költségét, valamint a baleset és környezetvédelmet szolgáló tervezési költséget köteles viselni, de csak a tervdokumentáció megrendeléskori követelményének mértékéig.
Ebben a vonatkozásban utalni kell arra a szakértői megállapításra, hogy a perbeli berendezés automatikussá való tervezése az eredeti igényhez képest többletigény, mert a felperes napi egy-kétszeri ürítéssel használható berendezést rendelt. A ciklonok leválasztását viszont már nem lehet többletigénynek tekinteni, mert azt a tervezőnek eredetileg is így kellett volna megoldania. Amennyiben a felperes az üzemét vagy profilját bővíteni kívánja, amihez az eredetinél több gép és nagyobb mennyiségű forgács elszívására alkalmas berendezés szükséges, tehát ha nem éri be a szakértő által megfelelőnek ítélt 10 m3-es forgácstárolóval, továbbá kézi vezérlés helyett automatikus működésű rendszert kíván, illetve a napi egy-kétszeri ürítést is sokallja, ezek az igények már nem olyan többletkövetelésnek minősülnek, amelyek teljesítését a szavatossági kötelezettség keretén belül nem igényelheti. Tehát ez utóbbi tervezői munkák költségeit az alperesre nem háríthatja át. A Legfelsőbb Bíróság ezért határozta meg pontosan az alperes szavatossági felelősségének terjedelmét, lényegében azonban az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Az alperes fellebbezése a hibás teljesítés miatt keletkezett kötbérigényt illetően sem alapos. A már említett VR 17. §-a szerint a szolgáltatás általában oszthatatlan. Az alperes ezzel szemben nem bizonyította, hogy az adott esetben a porelszívást, illetve a forgácstárolást szolgáló, hibásan tervezett berendezés nem megfelelő működése a teljes üzem rendeltetésszerű használatát nem akadályozza. Ezért a hibás teljesítési kötbér nemcsak az általa megjelölt résztervek értéke, hanem a hibával érintett teljes tervdokumentáció értéke figyelembevételével jár. (Legf. Bír. Gf. V. 31 401/1978. sz.)
*;
Azonos rendelkezést tartalmaz a Ptk. 305. §-ának (1) bekezdése, a 307. §-ának (1) bekezdése.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás