GK BH 1979/429
GK BH 1979/429
1979.12.01.
Gazdálkodó szervezetek egymás ellen fuvarozási szerződés alapján támasztható kártérítési kötelezettsége abban az esetben is a kár bekövetkezésétől számított egy év alatt évül el, ha a kárt valamelyikük dolgozójának bűncselekménye okozta [Ptk. 326. § (2) bek., 360. § (4) bek., 504. § (3) – (4) bek.; 26/1960. (V. 21.) Korm. sz. r. mellékleteként közzétett Gépjármű Fuvarozási Szabályzat (GFSZ) 71. § (3) bek.].
Az alperes az 1976. évben rendszeresen végzett fuvarozást a felperes részére. Ennek során olyan fuvarteljesítményeket is feltüntetett, amelyeket nem végzett el, de a felperes ezeket is igazolta. A bíróság 1977. december 6-án az alperes gépkocsivezetőit felfüggesztett szabadságvesztésre, illetve javító-nevelő munkára és pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A felperes 1978. április 25-én felszólamlást nyújtott be az alpereshez, amelyben a büntetőítéletre és a büntetőeljárásban készült szakvéleményre hivatkozva 85 564 Ft fuvardíj-visszatérítést igényelt. Az alperes 1978. július 18-i levelével a felszólamlást elutasította, ezért a felperes 1978. szeptember 20-án ugyanezen összeg megfizetése iránt benyújtotta keresetlevelét az elsőfokú bírósághoz.
A kereseti követeléssel szemben az alperes elévüléssel védekezett. Álláspontját az elsőfokú bíróság elfogadta és a keresetet ez okból elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben elsősorban arra hivatkozott, hogy a büntetőeljárás nélkül nem tudta volna bizonyítani a csalás tényét, ennek hiányában pedig nem lett volna módja a 85 564 Ft-ot visszakövetelni.
A fellebbezés nem alapos.
A Ptk. 504. §-ának (3) bekezdése szerint a fuvarozási szerződés alapján támasztható igények egy év alatt elévülnek. Az elévülés kezdő időpontja a küldemény kiszolgáltatásának az időpontja.
A perbeli fuvarozásokat 1976. október–november hónapjaiban végezték, így az e fuvarozásokhoz kapcsolódó fuvardíj-visszatérítési igények kezdő időpontjai erre az időszakra esnek. Egy éven belül, tehát 1977. november–december hónapokig azonban a felperes nem intézett peren kívüli felszólamlást az alpereshez, ami a Ptk. 504. §-ának (4) bekezdése, illetve a GFSZ 71. §-ának (3) bekezdése szerint az elévülést szüneteltette volna, így keresetet sem terjesztett elő, aminek egyébként felszólamlás benyújtása lett volna az előfeltétele. Mindennek következtében a felperes követelése az alperessel szemben 1977 végén elévült.
Az ezen túli igényérvényesítésre akkor volna mód, ha a felperes bizonyította vagy valószínűsítette volna, hogy követelését menthető okból nem tudta érvényesíteni, amely esetben az akadály megszűnését követően három hónapon belül beadott felszólamlást, illetve keresetet elkésettnek nem lehetne nyilvánítani [Ptk. 326. § (2) bek.]. Ez az eset azonban nem áll fenn, mert a menetlevelek valótlan adatait a felperes saját belső ellenőrzésének is fel kellett volna fednie, de a felperesnek egyébként is már 1977. elején tudomása volt az ügyről, a büntetőiratokból ui. megállapítható, hogy dolgozóját már az 1977. február 8-án kelt határozatával fegyelmi büntetéssel sújtotta a valótlan adatok igazolása miatt. A dolgozót egyébként a bíróság 1500 Ft pénzbüntetésre ítélte. Ezek szerint tehát nem lett volna akadálya annak, hogy a felperes a büntetőeljárástól függetlenül érvényesítse a polgári jogi igényét.
Téves a felperesnek az az álláspontja is, hogy a perbeli követelés a Ptk. 360. §-ának (4) bekezdése alapján öt év alatt évül el, mert azt bűncselekménnyel okozták. Ez a rendelkezés ugyanis csak a kárt közvetlenül okozó személyekre érvényesül, de nem alkalmazható a bűncselekményt elkövető személyért polgári jogilag felelős munkáltatóra, amelyre a jogszabály külön rendelkezései az irányadók. (Legf. Bír. Gf. IV. 31 805/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás