MK BH 1979/43
MK BH 1979/43
1979.01.01.
Ha a vállalat a dolgozó anyagi felelősségét leltárhiány miatt állapította meg, az emiatt indult munkaügyi vitában más felelősségi rendszerre nem lehet áttérni, és a vitát eldöntő szerv nem állapíthatja meg a dolgozó felelősségét a vétkessége alapján [18/1970. (VI. 4.) Korm. sz. r. 3. §; Pp. 215., 357. §; MK 2. sz.].
A felperes raktárvezetőként állott az alperes vállalat alkalmazásában, és a feladatkörébe tartozott az alperes építésvezetősége raktárának vezetése. Az egységben az 1975. november 26-tól 1976. december 31-ig terjedő leltáridőszak alatt 14 200 forint leltárhiányt állapítottak meg. Ezért az alperes az 1977. március 4-én hozott határozatával a felperest a 18/1970. (VI. 4.) Korm. számú rendelet 3. §-ának (1) bekezdése alapján az egyhavi átlagkeresetének megfelelő összeg megtérítésére kötelezte.
A megtérítésre kötelező határozat ellen a felperes panasszal fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, majd annak elutasító határozata ellen keresettel élt a munkaügyi bíróságnál. Kereseti kérelme a döntőbizottsági határozat megváltoztatására és a leltárhiány megtérítése alóli mentesítésre irányult.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát a megtérítési határozatra is kiterjedően részben és úgy változtatta meg, hogy a felperest terhelő marasztalás összegét 500 forintra leszállította.
Az ítéletének indokolásában a munkaügyi bíróság azt állapította meg, hogy a felperes anyagi felelőssége helyesen nem a raktári dolgozók leltárfelelősségéről szóló 18/1970. (VI. 4.) Korm. számú rendelet, hanem az Mt. 57. §-a (1)−(2) bekezdésének és az Mt. V. 95. §-a (1) bekezdése a) pontjának szabályai szerint minősül. Mivel az eset összes körülményei ezt kellően indokolják, a munkaügyi bíróság az Mt. 61. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával 500 forint összegű mérsékelt kártérítés megállapítását tartotta indokoltnak. Az ítélet fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperes a felperessel szembeni megtérítésre kötelező határozatát a 18/1970. (VI. 4.) Korm. számú rendeletben szabályozott vétkesség nélküli felelősségre alapozta. A munkaügyi bíróság e felelősségi rendszerről hivatalból áttért az Mt. 57. §-ának (1)−(2) bekezdésében meghatározott – vétkességen alapuló – felelősségi rendszerre és a felperes anyagi felelősségét ez utóbbi jogszabály rendelkezései alapján találta megállapíthatónak.
A Legfelsőbb Bíróság 2. számú munkaügyi kollégiumi állásfoglalásában kifejtett jogértelmezés szerint a munkaügyi bíróságot az érdemi döntés meghozatalánál nem a döntőbizottság határozatában foglalt jogi minősítés, hanem a Pp. 215. §-a értelmében a kereseti kérelem, illetve ellenkérelem keretei kötik. Ezért a munkaügyi bíróság a kereseti kérelem tárgyában akkor is érdemben dönthet a Pp. 215. és 357. §-aiban foglaltak figyelembevételével, ha a dolgozó kártérítési felelősségét más jogi minősítés alapján látja megállapíthatónak, mint a döntőbizottság. Nincs törvényi akadálya annak sem, hogy a munkaügyi vitát elbíráló szerv az adott felelősségi rendszeren belül áttérjen a dolgozó anyagi felelősségének eltérő minősítésére.
Az adott esetben azonban a munkaügyi bíróság a vétkesség nélküli felelősség rendszerébe tartozó raktári leltárfelelősség alkalmazásáról hivatalból tért át a vétkességi felelősség szabályainak érvényesítésére, amire nincs törvényes lehetőség.
Következetes az ítélkezési gyakorlat abban a tekintetben, hogy az egymástól merőben eltérő e felelősségi rendszerek egyikéről a másikára való áttérésnek a munkaügyi vita keretei között törvényes lehetőség nincs. Ezért tévedett és ezáltal jogszabályt sértett a munkaügyi bíróság akkor, amikor a felperes leltárhiányra alapított anyagi felelősségét a vétkességi felelősség szabályai alapján állapította meg és ennek megfelelő érdemi döntést hozott. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 101/l978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás