GK BH 1979/430
GK BH 1979/430
1979.12.01.
A külkereskedelmi vállalat mint bizományos által a külföldi fél részére azonnali inkasszóra teljesített fizetés megtérítése elől a megbízó nem zárkózhat el azon a jogcímen, hogy a külföldi fél teljesítése hibás volt [Az 1975. évi 27. sz. tvr.-tel módosított 1968. évi 35. sz. tvr.-be foglalt KGST 1968/1975. évi Általános Szállítási Feltételek (ÁSZF) 49. § (1) bek., 50. § (3) bek., 52. §, 53–55. §-ai; 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 28. §].
A felek között különféle típusú világítótestek importálására bizományi szerződés jött létre. A felperes ennek alapján egy külföldi céggel kötötte meg a külkereskedelmi szerződést. Ebben fizetési módként okmányos inkasszó volt kikötve. A külföldi cég 1 vagonban 2664 db 1154/A 19-66-035 típusú világítótestet szállított az alperes címére. Az alperes 1978. május 10-én telex útján kifogást közölt a felperessel, amely szerint a szállított világítótestek belföldön nem hozhatók forgalomba, mert azok a magyar szabvány előírásainak nem felelnek meg, és a minőségük is eltér a korábban szállított világítótestek minőségétől. A felperes a külföldi fél teljesítése következtében a leszállított árú ellenértékét nem tudta visszatartani, az alperes viszont kifogásolta a felperes inkasszóját. A felperes fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében 4824 Ft bizományi díj fizetésére kérte kötelezni az alperest, majd – az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban – a keresetét 321 599,68 Ft vételár-követelésre is kiterjesztette.
Az alperes a védekezésében, arra hivatkozott, hogy a külföldi eladó a szerződést nem teljesítette, mert a szállított világítótesteknek csak a burája azonos az általa rendelt típussal, egyébként azok a magyar előírásoknak nem felelnek meg, belföldön forgalomba nem hozhatók, vagyis ún. “aliud” szolgáltatás történt. Álláspontja szerint a felperes a külföldi félnek tartozatlanul fizetett, ezért a felperes keresete idő előtti.
Az elsőfokú bíróság az alperes védekezését nem fogadta el, őt a módosított kereset szerint marasztalta. Az ítélet indokolása szerint a felek között bizományi szerződés jött létre, ezért a jogvitát a 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendelet (a továbbiakban: R.) alapján kellett elbírálni. A bizományi szerződés nem eredménykötelem, ezért a felperes a külföldi fél hibás teljesítéséért nem vonható felelősségre. Az R. 28. §-a szerint viszont a megbízó a bizományos által harmadik személyekkel szemben vállalt kötelezettsége teljesítéséhez szükséges pénzösszegeket az esedékessé válást megelőzően 15 nappal korábban a bizományos rendelkezésére kell, hogy bocsássa, aki tehát a megbízó helyett nem köteles előlegezésre. A felperes bizonyította, hogy a külföldi eladó a vételárat inkasszóeljárás keretében tőle behajtotta, ezért a megbízó alperes nem tagadhatja meg az ellenérték kifizetését. Ez a bizományi díjra is vonatkozik.
Az alperes fellebbezést nyújtott be az első fokú ítélet ellen és kérte annak megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását. Nem vitatta, hogy a felperes az ő tartozásának meghitelezésére nem köteles, de azt állította, hogy a felperes az eljárás során nem kellőképpen képviselte az ő érdekeit, vagyis hogy ügyviteli mulasztást követett el. Álláspontja szerint ugyanis a külföldi fél nem a megrendelt terméket szállította, tehát nem teljesített, ezért az ÁSZF 53. §-ának 1. pontja, illetőleg 2. pontja alapján a külföldi eladó inkasszóját a felperesnek kifogásolnia kellett volna. Véleménye szerint az is a felperes terhére esik, hogy a tőle behajtott összeg visszafizetése iránt a szükséges lépéseket nem tette meg, bár az aliud-szolgáltatásról már 1978. március 10-én értesült.
A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte, hivatkozott arra, hogy a külföldi eladó a szállított áru ellenértékét tőle azonnali inkasszóval hajtotta be, annak kifogásolására tehát nem volt lehetősége. Állította, hogy az ÁSZF alapján egyébként sem volt kifogásolási lehetősége, mert a külföldi fél a bankhoz megfelelő tartalmú okmányokat nyújtott be, és a részéről a teljesítés is megtörtént. Hivatkozott az R. 28. §-ában foglaltakra, valamint arra, hogy az alperes reklamációját továbbította a külföldi félnek, és az a reklamáció rendezésére ígéretet tett.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak a Pp. 206-§-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelésével helytállóan állapította meg, az alperest a vételár és bizományi díj fizetésére jogszabálysértés nélkül kötelezte, ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése és 254. §-ának (3) bekezdése alapján helybenhagyta.
Az ÁSZF 49. §-ának (1) bekezdése szerint a fizetéseket az adott esetben “inkasszó azonnali fizetéssel” fizetési mód szerint kellett teljesíteni. Ez a szabály azt jelenti, hogy a külföldi eladó az okmányokat a saját bankjánál nyújtja be, és ha ezek az áru feladásának tényét bizonyítják, és egyébként is megfelelnek az előírásoknak, akkor a fizetést a bank teljesíti. Ez történt a jelen esetben is. Az ÁSZF 50. §-a (3) bekezdésének utolsó fordulata szerint az ilyen fizetéseket a vevő hozzájárulásának nem kell megelőznie. Nyilvánvaló tehát, hogy a felperes a kifizetést nem tudta megakadályozni. Az viszont az R. 28. §-ának rendelkezéseiből következik, hogy a bizományos a megbízó helyett nem köteles a külföldi eladóval szemben helytállni, és mivel a külföldi eladó a külkereskedelmi szerződésből eredő követelését a vele közvetlen jogviszonyban álló magyar külkereskedelmi vállalattal szemben érvényesíti, a külkereskedelmi vállalat az általa teljesített fizetéseket a megbízójára átháríthatja. Az ilyen megtérítési követeléstől a megbízó nem zárkózik el azzal, hogy a külföldi fél teljesítése hibás volt.
Az alperes a felperes ügyviteli mulasztását is állította, ilyen mulasztás azonban a felperes terhére nem volt megállapítható. Az ÁSZF 52. §-a szerint a vevőnek csak arra van lehetősége, hogy az 53–55. §-okban meghatározott esetekben a kifizetett összeget részben vagy egészben visszakövetelje. A bizományostól tehát csak az várható el, hogy a megbízónak ezt a követelését továbbítsa a külföldi eladónak, annak teljesítését sürgesse, illetőleg – a megbízó kifejezett utasítása esetén – a külföldi eladóval szemben a pert folyamatba tegye. Az adott esetben az alperes nem vitatta, hogy a reklamációját a felperes továbbította a külföldi eladóhoz, mert annak elintézésére ígéretet is kapott. Arra viszont a perben nincs adat, hogy az alperes a felperesnek perlési megbízást adott volna. Ilyen körülmények között pedig a felperesnek ügyviteli mulasztása nincs, és ezért kártérítés címén sem köteles helytállni a külföldi eladó részére teljesített kifizetésekért.
A felperes azzal, hogy a külkereskedelmi szerződést megkötötte, teljesítette a bizományosi szerződést. Mivel pedig a bizomány nem eredménykötelem, a bizományi díj a szerződés teljesítése folytán megilleti a felperest attól függetlenül, hogy az alperes reklamációja még nem intéződött el. (Legf. Bír. Gf. II. 31 715/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás