GK BH 1979/432
GK BH 1979/432
1979.12.01.
Társadalombiztosítási szerv által beszedett kamat visszakövetelése iránti igény nem tartozik bírósági útra [1975. évi II. tv. végrehajtásáról szóló 17/1975. (VI. 14.) MT sz. r. 256. § (1) bek.; Pp. 392. § (2) bek.].
A jogosult 62 306 Ft összegre fizetési meghagyás kibocsátását kérte a társadalombiztosítási igazgatóság kötelezett ellen, mert az annak ellenére, hogy fizetési kötelezettségének vele szemben időben eleget tett, késedelmi kamat fejében az említett összeget a számlájáról leemelte.
Az elsőfokú bíróság végzésében a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet azzal az indokolással rendelte áttenni a járásbírósághoz, hogy a kötelezett a Pp. 396. §-a értelmében nem minősül gazdálkodó szervezetnek.
Ez ellen a végzés ellen a jogosult fellebbezést nyújtott be, amelyben az áttétel mellőzését és a megyei bíróság hatáskörének megállapítását kérte.
Az elsőfokú bíróság végzése – bár nem elsősorban a fellebbező által kifejtett indokok miatt – jogszabálysértő.
A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem szövegéből az állapítható meg, hogy a kötelezett társadalombiztosítási járulék behajtása érdekében bocsátott ki fizetési meghagyást a jogosult ellen. A jogosult a kötelezett által kamatok címén érvényesített összeget követelte vissza, minthogy – előadása szerint – kellő időben teljesített, és ezért kamat felszámításának nem lett volna helye.
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény és az annak végrehajtására kiadott 17/1975. (VI. 14.) MT sz. rendelet és a 3/1975. (VI. 14.) SZOT sz. szabályzat értelmében a társadalombiztosítással kapcsolatos kérdésekben a társadalombiztosítási szervek hatásköre általános, a bírósághoz csak kivételesen, a jogszabály által megengedett esetekben lehet fordulni. A 17/1975. (VI. 14.) MT sz. rendelet 256. §-ának (1) bekezdése sorolja fel azokat az eseteket, amelyekben a társadalombiztosítási szerv határozata ellen az érdekelt keresettel fordulhat a járásbírósághoz. Ez a jogszabály nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a társadalombiztosítási járulék kamatainak visszakövetelése tekintetében a bíróságok hatáskörét állapítaná meg. Ilyen értelemben foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság P. törv. III. 20 122/1973. sz. határozata is. (BH 1973. évi 11. szám, 425. sorsz.). Ezért az elsőfokú bíróságnak a fizetési meghagyás kibocsátását a Pp. 392. §-ának (2) bekezdése értelmében meg kellett volna tagadni.
Az elsőfokú bíróság helytelenül foglalt állást abban a kérdésben is, hogy a kötelezett nem minősül gazdálkodó szervezetnek. A Pp.-nek az 1978. évi 2. sz. tvr. 24. §-ának (3) bekezdésével módosított 396. §-a gazdálkodó szervezetnek a Ptk. 685. §-ának c) pontjában felsorolt szervezeteket minősíti. A Ptk. 685. §-ának c) pontjában – többek között – szerepel a társadalmi szervezet is. Ezen az alapon – teljesen függetlenül attól, hogy a fentiek szerint mindenképpen a fizetési meghagyás kibocsátása megtagadásának lett volna helye – nem lehetett volna áttételt elrendelő végzést hozni.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése értelmében megváltoztatta. Minthogy az adott körülmények között a tárgyalás megismétlése nem volt szükséges és a fellebbezési bíróság részére a döntéshez szükséges adatok rendelkezésre álltak, a jogszabálysértést a Legfelsőbb Bíróság orvosolta és az elsőfokú bíróság végzését úgy változtatta meg, hogy a Pp. 392. §-ának (2) bekezdése alapján a fizetési meghagyás kibocsátását megtagadta.
A jogosultnak a követelését társadalombiztosítási úton kell érvényesítenie. (Legf. Bír. Gf. IV. 31 971/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás