MK BH 1979/46
MK BH 1979/46
1979.01.01.
A keresetindítási határidő elmulasztásának kimentésére előadott olyan okot, amely a félnek az üggyel kapcsolatos felelőtlenségére mutat, a bíróság méltányosság alkalmazásával sem fogadhatja el, mert ez ellentétes lenne az eljárásjogi törvény céljaival és a feleket felbátorítaná a perbeli cselekmények hanyag teljesítésére [Pp. 106. § (1) bek., 109. § (3) bek., 350. § (1) bek.].
A felperes 1976. szeptember 21-től állt munkaviszonyban az alperesnél mint háztartási alkalmazott. Feladata volt – a háztartási munkák mellett − az alperes 70 éves súlyos beteg feleségének gondozása is. A munkaszerződést szóban kötötték, határozatlan időtartamra. A munkabér havi 1000 forint volt.
Az alperes 1977. május 17-én szóban, azonnali hatállyal megszüntette a munkaviszonyt arra hivatkozva, hogy a felperes nem látta el megfelelően feladatát.
A felperes panaszát a járási közös munkaügyi döntőbizottság az 1977. június 13-án kelt és ugyanebben a hónapban kézbesített határozatával elutasította.
A felperes a határozat ellen 1977. szeptember 6-án keresetet terjesztett a munkaügyi bíróság elé. Keresetében tagadta a felmondási ok valóságát. Arra hivatkozott, hogy a felmondás időpontjában négy hónapos terhes volt, így elhelyezkedni nem tudott.
Elkésettségét azzal indokolta, hogy a döntőbizottság határozata “valahová elkeveredett” és csak azután tudott keresetet előterjeszteni, miután a döntőbizottság a kérésére másik határozatot küldött.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetének helyt adott, a döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a felperes munkaviszonyát helyreállította.
A bíróság az ítéletét az Mt. V. 123. §-ának (2) bekezdésére utalva lényegében azzal indokolta, hogy az azonnali hatályú felmondásnak a felmondásra jogot adó ok bekövetkezésétől számított három napon belül kell megtörténnie. Erre utaló körülményt a bíróság nem talált és nem találta bizonyítottnak a felperes hanyag munkavégzését sem. Végül hivatkozott az Mt. V. 26. §-a g) pontjának a rendelkezésére is.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 350. §-ának (1) bekezdése szerint a keresetlevelet a munkaügyi döntőbizottság határozatának kézbesítésétől számított harminc napon belül kell benyújtani. A Pp. 106. §-ának (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy ha a fél valamely határidőt hibáján kívül mulasztott el, a mulasztás következményei igazolással orvosolhatók.
A jogszabály azonban feltételhez köti a mulasztás kimentését, mégpedig egyértelműen ahhoz a feltételhez, hogy a fél bizonyítsa, vagy legalábbis valószínűsítse, hogy a mulasztás hibáján kívül történt.
Az adott esetben a felperes a kereset másfél hónapot meghaladóan késedelmes benyújtását indokolva kimentésként azt adta elő, hogy a döntőbizottság határozata “elkeveredett” és nem volt tudomása arról, hogy annak hiányában is lehet keresetet benyújtani. Ezt az indokot a mulasztás kimentésére a bíróság még akkor sem fogadhatta volna el, ha a Pp. 109. §-a (3) bekezdésének utolsó mondatát figyelembe véve a kérelmet kifejezetten méltányosság alapján bírálja el. Egyébként a bíróság nem adta indokát, hogy miért értékelte a mulasztás okát elfogadhatónak.
A törvénynek az a rendelkezése, amely lehetővé teszi az igazolási kérelem méltányos elbírálását, azt a célt szolgálja, hogy az eljárásjogi szabályok ne akadályozzák a felet az anyagi jogra alapított igénye érvényesítésében – de nem minden korlátozás nélkül.
A komolytalan, a félnek az üggyel kapcsolatos felelőtlenségére mutató kimentési okot a bíróság méltányosság alkalmazásával sem veheti figyelembe, mert ez a törvény céljával ellentétes és a feleket felbátorítaná a perbeli cselekmények hanyag teljesítésére. (Legf. Bír. M. törv. I. 10 031/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás