BK BH 1979/47
BK BH 1979/47
1979.02.01.
I. Az emberölés több elkövetője esetében az egyik vádlottnál az aljas indok megállapítását eredményező bosszú a cselekmény minősítése szempontjából csak akkor hat ki a többi vádlottra, ha azok felismerik a cselekmény elkövetésének ezt az indítóokát [1961. évi V. törvény 15. § 253. § (2) bek. b) pont].
II. Több okból súlyosabban minősülő emberölés elkövetőjével szemben is csak akkor van helye a halálbüntetés kiszabásának, ha a vádlott életviteléből következően más büntetés kiszabásától nem várható el a büntetés céljának megvalósulása [1961. évi V. törvény 64. § (2) bek., 253. § (2) bek. a) ás b) pont].
I. A megyei bíróság az I. r., II. r. és a fk. III. r. vádlottat társtettesi minőségben, aljas indokból, előre kitervelt módon, különös kegyetlenséggel és nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek és ezért az I. r. vádlottat halálbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra; a II. r. vádlottat életfogytig tartó szabadságvesztésre, 10 évre a közügyektől eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra; a fk. III. r. vádlottat 12 évi – a fiatalkorúak börtönében végrehajtandó – szabadságvesztésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte:
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. vádlott állami gondozásban nevelkedett és az intézetből többször megszökött. 16 éves korától italozik, idült alkoholista. Kisebb vagyon elleni bűncselekmények miatt két esetben pénzbüntetésre ítélte a bíróság. Öt alkalommal kísérelt meg öngyilkosságot. Hosszabb idő óta csavargó életmódot folytatott és ennek során találkozott össze a II. r. vádlottal, aki ugyancsak intézetben nevelkedett, szintén alkoholista, munkakerülő és egy esetben vagyon elleni bűncselekmény miatt már szabadságvesztésre volt elítélve. A fiatalkorú III. r. vádlott büntetlen előéletű, a vádbeli időben dolgozott.
Az I. r. vádlott megismerkedett a sértettel, aki kérésére engedélyezte, hogy néhány napig a lakásán aludjon. Ezt a helyzetet az I. r. vádlott kihasználva meglopta a sértettet, akinek a feljelentése alapján az I. r. vádlott ellen eljárás indult. A rendőrségen az I. r. vádlott olyan kijelentést tett, hogy kiszabadulásakor megöli a sértettet. Előzetes fogva tartásának megszüntetése után összetalálkozott a II. r. vádlottal, és a továbbiakban együtt csavarogtak.
Az I. és II. r. vádlottak egy vendéglőben italoztak, amikor hozzájuk csatlakozott a fiatalkorú III. r. vádlott. Ekkor vetette fel az I. r. vádlott azt a lehetőséget, hogy haragosát – akinek legalább 20 000 forint készpénze van − le lehetne ütni és a fürdőkádba téve megfojtani, olyan látszatot keltve, mintha öngyilkosságot követett volna el. Az ily módon szerzett pénzen mindhármuk külföldre szökését kívánta biztosítani az I. r. vádlott. A sértett lakásába való behatolás pontos részleteit megtervezték, majd az I. r. és a fk. III. r. vádlottak beugrottak az udvarra, míg a II. r. vádlott becsöngetett a sértett lakásába és azzal az ürüggyel, hogy üzenetet hozott, sikerült a sértettet rávennie arra, hogy házőrző kutyáját rövidebb láncra kösse. Ezután a II. r. vádlott egy pohár vizet kért és így jutott be a sértett lakásába, ahol a sértett sörrel kínálta meg. Ekkor hatolt be a konyha helyiségbe az I. r. és a fk. III. r. vádlott. Az I. r. vádlott kést szegezett a sértett torkának, pénzt követelt, majd ún. karateütéseket mért a sértett nyakára. Ezután a vádlottak együttesen leteperték a sértettet, ütötték, rugdosták, és az I. r. vádlott fojtogatta. Amikor a sértett teste elernyedt, először az I. r., majd a II. r. vádlott a sértett nyakára lépett, és teljes testsúlyát erre a lábára helyezve többször rugózó mozgást végzett. Ezután még a hűtőszekrény zsinórját letépve azzal is fojtogatták a sértettet. A lakást átkutatva mindössze 126 forint készpénzt, 250 forint értékű karórát és néhány jelentéktelen értékű tárgyat találtak és vittek el magukkal. Távozás előtt a hűtőgépzsinór felhasználásával áramot vezettek a sértett testébe, hogy az öngyilkosság látszatát keltsék, a rövidre zárt áramkör azonban kikapcsolta a biztosítékot.
Két hét elteltével a fiatalkorú III. r. vádlott önként jelentkezett a rendőrségen és feltárta az általuk elkövetett bűncselekményt.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezések elbírálása során arra a megállapításra jutott, hogy az ítéleti tényállás részben hiányos, ugyanis nem tartalmazza azt, hogy a sértett a vádlottak bántalmazása következtében összességében milyen sérüléseket szenvedett el és ezek közül melyek okozták a halálát.
Mivel ez a hiányosság az orvos szakértői vélemény megállapításai alapján pótolható, a Legfelsőbb Bíróság a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontjában biztosított eljárási lehetőséggel élve a tényállást az alábbiak szerint egészíti ki:
A sértett halála fulladás következtében állott be. A nyaktájon keletkezett, a nyaki szervek bevérzésével, a pajzsporc törésével, a pajzsporc-gyűrűporc ízület szakadásával járó sérüléseket nagy erejű fojtogatás és a nyak megtaposása hozta létre.
Az ily módon kiegészített tényállás mentes a törvényben írt hiányosságoktól, s ezért azt a Legfelsőbb Bíróság ítélkezése alapjául elfogadta.
II. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlottak bűnösségére. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a II. és a fk. III. r. vádlott ölési cselekményét aljas indokból elkövetettnek is minősítette.
Az adott esetben az állapítható meg, hogy a II. és a fk. III. r. vádlott szándéka a sértett pénzének megszerzésére irányült, ez volt magatartásuk mozgatórugója és az I. r. vádlott kijelentései alapján arról nem tudtak, hogy a nevezettnél a bosszúvágy valóban meghatározó jellegű-e az indító okok között, avagy arra mellékesen – puszta ürügyként – hivatkozik-e.
Erre tekintettel a két vádlottnál az ölési cselekményt – a Btk. 15. §-ára hivatkozással – nem lehet aljas indokból is fakadónak tekinteni. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet ennek megfelelően megváltoztatta, és az említett minősítő körülmény megállapítását a II. r. és a fk. III. r. vádlott vonatkozásában mellőzte.
Más a helyzet az I. r. vádlott esetében. Ez a vádlott nemcsak korábban – az ellene folyó rendőrségi eljárás során – tett fenyegető kijelentéseket, hanem a tényállásból kitűnően az ölési cselekmény megkezdésekor is kifejezésre juttatta, hogy a sértett életét nem kizárólag anyagi előny megszerzése érdekében, hanem a rajta esett “sérelem” megtorlásaként is kívánja kioltani. Mindez pedig vitathatatlanul a bosszúérzés motiváló befolyását igazolja, s így az emberölésnek aljas indokból történt minősítése – a nyereségvágyból elkövetés megállapításán túlmenően is – helyes.
III. A büntetés kiszabását illetően a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévedett, amikor az I. r. vádlottat halálbüntetésre ítélte.
Az általános és a különös megelőzés célját eredményesen szolgáló büntetés helyes megválasztásánál nem hagyható figyelmen kívül az, hogy a halálbüntetés amint az a Btk. 64. §-ának (2) bekezdéséből kitűnik – kivételes büntetési nem, és kiszabására csakis akkor kerülhet sor, ha a társadalom védelme más módon, más büntetés útján nem biztosítható.
Ennek eldöntésénél egyfelől a cselekmény tárgyi súlyát, társadalomra veszélyességét, másfelől az elkövető személyében megmutatkozó és egész életviteléből kitűnő veszélyesség fokát kell behatóan elemezni.
Ebből a kettős szempontból vizsgálva megállapítható, hogy az adott bűncselekmény valóban rendkívüli tárgyi súlyú. A többszörösen motivált és a pontosan kitervelt megvalósítás részleteiben és egészében rendkívüli kegyetlenséget, rideg elvetemültséget, a legelemibb emberi érzések teljes hiányát igazolja.
Másfelől viszont az I. r. vádlott eddigi életútját megvizsgálva – amelynek egyes, rá nézve igen hátrányos következtetések levonására alkalmas adatait éppen a nevezett tárta fel – nem lehet olyan végkövetkeztetésre jutni, hogy ez a vádlott olyan fokban veszélyes a társadalomra, amelynél fogva megjavítása eleve kilátástalan lenne.
Életmódja erkölcsi szempontból súlyosan kifogásolható ugyan, viszont a korábban elkövetett vagyon elleni cselekményei vitathatatlanul kisebb jelentőségűek voltak és így e vádlottnál konok bűnöző hajlamot nem igazolnak.
Bizonyos – a züllött életvitel negatívumait felismerő, sőt tarthatatlanságát is átérző – kritikai magatartást jeleznek öngyilkossági kísérletei, amelyből az is következik, hogy az idejében alkalmazott megfelelő társadalmi kényszerintézkedések útján esetleg lehetőség nyílt volna a vádlottat kigyógyítani a serdülőkorban kialakult alkoholizmusából.
Jelentős tény az is, hogy a nevezett a cselekmény elkövetésekor mindössze 13 nappal lépte túl a halálbüntetés kiszabását egyáltalában lehetővé tevő 20 éves életkort. Ennek a körülménynek figyelmen kívül hagyása a Btk. 36. §-ának (1) bekezdésében is kifejezésre juttatott kivételes jelleg téves és mechanikus értékelését jelentené.
Végeredményben tehát a vádlott esetében – a cselekmény kirívó súlya ellenére – a minden megjavítás lehetőségét kizáró megátalkodottság nem állapítható meg, és így a társadalom védelme más eszközökkel is megvalósítható.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletét megváltoztatta és az I. r. vádlottat a cselekmény tárgyi súlyát tükröző és a társadalom védelmének céljait szolgáló főbüntetésként életfogytig tartó szabadságvesztésre, mellékbüntetésül 10 évre a közügyektől eltiltásra, valamint teljes vagyonelkobzásra ítélte.
A II. r. és a fk. III. r. vádlottak vonatkozásában a részben megváltozott minősítés új büntetés kiszabását tette szükségessé.
A II. r. vádlott esetében az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel és értékelte a bűnösségi körülményeket. Az ezekre alapított büntetés mindenben megfelelő, ezért a Legfelsőbb Bíróság e vádlottat – a megváltozott minősítés ellenére – az első fokon kiszabott fő- és mellékbüntetésre ítélte.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a II. r. vádlott korábbi büntetőügyében kiszabott szabadságvesztés hátralevő részének végrehajtását a feltételes szabadság megszüntetésével egyidejűleg elrendelte. A Btk. 72. §-ának (3) bekezdése értelmében az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén az előző ítéletben kiszabott határozott ideig tartó szabadságvesztést, illetőleg javító-nevelő munkát nem lehet végrehajtani. Nyilvánvaló tehát, hogy ennek a törvényi szabályozásnak az értelmében az említett büntetés további végrehajtására nem kerülhet sor. Ezért az ezzel kapcsolatos ítéleti rendelkezést a Legfelsőbb Bíróság mellőzte.
A fk. III. r. vádlott a cselekmény elkövetésekor alig fél évvel lépte túl a 16. életévét. Magatartása nagyobb fokú meggondolatlanságát igazolja. Megbánó magatartását viszont a hatóság által még fel nem derített cselekmény feltárása jelenti, és ezt jelentőségénél fogva nagyobb nyomatékkal kell figyelembe venni.
Erre, s a javára jelentkező egyéb helyesen értékelt enyhítő tényezőkre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy a fiatalkorú vádlottal szemben 10 évi szabadságvesztés és ugyanilyen időtartamú közügyektől eltiltás kiszabása felel meg a Btk. 86. §-ában írt büntetési célkitűzéseknek. (Legf. Bír. Bf. V. 461/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás