BK BH 1979/5
BK BH 1979/5
1979.01.01.
A devizagazdálkodást sértő cselekmény folytatólagosan elkövetettként minősül, ha a terhelt az igazgatási szabály rendelkezéseit egységes akaratelhatározással, rövid időközökben szegi meg, az egységes jogi értékelés folytán pedig kizárt egyes részcselekményeknek szabálysértésként elbírálása [1961. évi V. törvény 247. § (1) bek.; 1974. évi 1. sz. tvr. 6. § (1) bek. e) pont].
A járásbíróság a terhelteket társtettesként elkövetett devizagazdálkodást sértő bűntett miatt szabadságvesztésre ítélte. A bűnösség alapjául szolgáló tényállás lényege a következő.
A házassági együttélésben élő terheltek újsághirdetés útján ismerkedtek meg a Szovjetunióban élő Sz. B.-vel és annak családjával. A nevezettekkel mint külföldiekkel olyan megállapodást kötöttek, hogy postai kiscsomagokban Magyarországon alacsony áron beszerezhető árukat küldenek részükre, aminek ellenértékeként hazánkban magas vételárú árucikket kapnak. E megállapodás alapján a terheltek a következő cselekményeket követték el:
1) A terheltek 1976. július és 1977. december hónapjai között összesen 1106 forint értékű árucikkeket küldtek Sz. B.-nak.
2) 1976. december 16-án a II. r. terhelt a 8 éves leányával a Szovjetunióba utazott. Ez alkalommal az engedélyezett mennyiségen felül 4054 forint belföldi forgalmi értékű árut vitt ki a devizahatóság engedélye nélkül. Az árut ebből a célból az I. r. terhelt vásárolta. A II. r. terhelt az árut Sz. B.-nek adta át azzal, hogy az elszámolás későbbi időpontban történik.
3) 1977. február 26-án a II. r. terhelt ismét a Szovjetunióba utazott, ezúttal a jogszabályban megengedett mennyiségen felül 3026 forint értékű árut vitt ki, amelyet ilyen céllal az I. r. terhelt szerzett be. Ezért az áruért rubelt kapott, a külföldi fizetőeszközt áru vásárlására fordította.
4) A szovjet állampolgárságú K. I. és felesége 1976-ban Magyarországon tartózkodott, a terheltek részükre egy női kabátot és egy női pulóvert adtak át 1200 forint értékben, s ezúttal is olyan megállapodást kötöttek, hogy az áru ellenértékét K. I. a terhelteknek a Szovjetunióban rubelben téríti meg.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét vádlottat érintően az alábbiak szerint változtatta meg.
Az I. r. terheltet folytatólagosan, bűnsegédi minőségben elkövetett devizabűntettben mondta ki bűnösnek és emiatt 15%-os bércsökkentéssel járó 1 évi és 2 hónapi javító-nevelő munkára ítélte. Megállapította, hogy az I. r. terhelt elkövetett 2 rb. deviza-szabálysértést és emiatt 2000 forint pénzbírsággal sújtotta. Ugyanakkor a II. r. terhelt cselekményét folytatólagosan elkövetett devizagazdálkodást sértő bűntettnek minősítette és ezért vele szemben 5000 forint pénzbüntetést szabott ki, míg a 2. rb. deviza-szabálysértés miatt indult eljárást megszüntette.
Az indokolásból kitűnően a megyei bíróság a tényállás 1) és 4) pontjában írt cselekményeket rekesztette ki a bűnösség köréből és értékelte azokat szabálysértésként.
A megyei bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint tévedett a megyei bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a terheltek a tényállás 4) pontjában ismertetett cselekményükkel az 1974. évi 1. sz. tvr. 5. §-a (1) bekezdésének f) pontját sértették meg.
A tervszerű devizagazdálkodásról szóló 1974. évi l. sz. tvr. 5. §-a a devizaérték, a 6. §-a pedig a vagyoni érték forgalmát, átruházását, külföldre kijuttatását, kivitelét korlátozza. A terheltek K. I.-nek egy női kabátot és egy női pulóvert, tehát vagyoni értéket adtak át. A már említett tvr. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében vagyoni érték kijuttatásának minősül többek között minden olyan szerződés, amely arra irányul, hogy egymásra tekintettel devizaértéket, illetőleg vagyoni értéket belföldön és külföldön átruházzanak. Ennek hatálya alá tartozó magatartást valósítottak meg a terheltek akkor, amikor belföldön külföldinek vagyoni értéket adta át azzal, hogy annak fejében külföldön külföldi fizetőeszközt kapjanak.
A jogszabály helyes értelmezése szerint a tényállás 4) pontjában írt cselekmény az 1974. évi 1. sz. tvr. 6. §-a (1) bekezdésének e) pontját sérti, akárcsak az ítéletben megállapított összes többi deviza-szabályszegés.
A megállapított tényállást alapul véve a terheltek szándéka nem szabálysértés, hanem bűntett elkövetésére irányult. A terheltek a devizarendelkezés azonos tilalmát, egységes akaratelhatározással, rövid időközönként szegték meg, cselekményüket tehát folytatólagosan követték el. A folytatólagosság jogi hatása pedig abban jelentkezik, hogy a részcselekmények együttesen egyetlen bűncselekményt alkotnak. Ebből következően pedig az egyes részcselekmények külön-külön nem értékelhetők, nem lehet tehát azok egy részét bűntettként, egy részét pedig szabálysértésként elbírálni (BJD 5020. sz.).
A kifejtettekből következően tévedett a megyei bíróság, amikor a terhelteknek a folytatólagosság egységébe tartozó egyes részcselekményeit (tényállás 1) és 4) pont) szabálysértésként értékelte és emiatt az I. r. terhelttel szemben pénzbírságot szabott ki, a II. r. terheltet érintően pedig az e cselekmények vonatkozásában az eljárást megszüntette.
Tévedett azonban a járásbíróság is, amikor a terheltek cselekményét nem minősítette folytatólagosan is elkövetettnek. A folytatólagosság hiányában ugyanis a tényállás 1) és 4) pontjában írt, önmagukban csak szabálysértést megvalósító cselekmények bűntettkénti értékelésére nem kerülhetett volna sor.
Végül téves a megyei bíróságnak az az álláspontja is, hogy az I. r. terhelt a tényállásban írt magatartásával csupán bűnsegédi tevékenységet fejtett ki.
Az 1974. évi 1. sz. tvr. 6. §-a (1) bekezdésének e) pontját nemcsak az sérti, aki vagyoni értéket külföldre kivisz, de az is, aki kijuttat. Minthogy pedig az I. r. terhelt a tényállásból kitűnően a vagyoni értéket ilyen célból vásárolta és adta át férjének, maga is mint tettes valósította meg a deviza-szabályszegést.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértés megállapítása mellett a megyei bíróság ítéletét a törvénysértőnek megjelölt részeiben hatályon kívül helyezte és a terhelteknek a tényállásban írt cselekményeit 1 rb., a Btk. 247. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, folytatólagosan, társtettesként elkövetett devizabűntettnek minősítette.
Az adott esetben figyelemmel a devizaérdek kisebb sérelmére is, a terheltekkel szemben szabadságvesztés kiszabása nem volt indokolt. Helyesen járt el tehát a megyei bíróság, amikor az I. r. terhelttel szemben javító-nevelő munkát, illetve II. r. terhelttel szemben pénzbüntetést szabott ki. A bűnösség körének bővülése és a cselekmény súlyosabb minősítése folytán azonban a megyei bíróság által kiszabott büntetés aránytalanul enyhévé vált. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértés megállapítása mellett az ítéletek büntetést kiszabó rendelkezését ugyancsak hatályon kívül helyezte és az I. r. terheltet 1 évi és 4 hónapi javító-nevelő munkára, a II. r. terheltet pedig 6000 forint pénzbüntetésre ítélte. (Legf. Bír. B. törv. IV. 454/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás