BK BH 1979/55
BK BH 1979/55
1979.02.01.
A devizahatóság engedélye szükséges az olyan jogügylet megkötéséhez, amelynek alapján a magyar állampolgárságú devizabelföldi a Magyarországon szolgálatot teljesítő külföldi vagyoni értékét megszerzi [1961. évi V. törvény 247. §; 1974. évi 1. tvr. 3. § (1) bek. b) pont; 1/1974. (I. 17) PM r. 2. § (3) bek.]
A kerületi bíróság ítéletében a vádlottat bűnösnek mondotta ki 2 rb. devizagazdálkodást sértő bűntettben s ezért őt 8000 forint pénzbüntetésre ítélte. A vádlottól lefoglalt ingóságokat – amelyekre nézve a bűncselekményeket elkövette – elkobozta. A megállapított tényállás lényege a következő. A vádlott egy NSZK-állampolgártól a devizahatóság engedélye nélkül elfogadott 1500 db kötőgéptűt, amelyeknek belföldi értéke 13 650 forintot tesz ki, egy ismeretlen szovjet állampolgártól pedig ugyancsak devizahatósági engedély nélkül megvásárolt egy színestelevízió-készüléket, amelynek értéke 13 500 forint.
A másodfokú eljárásban a Legfelsőbb Bíróság járt el, a Be. 26. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel.
Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállás alapján helyesen állapította meg a vádlottak bűnösségét.
A védői álláspont szerint a vádlottnak az a cselekménye, hogy a Magyarországon állomásozó szovjet katonai alakulat egyik tagjától egy színestelevízió-készüléket belföldi fizetőeszköz átadásával megvásárolt, nem valósít meg bűncselekményt.
A Legfelsőbb Bíróság ezzel az állásponttal nem értett egyet.
A tervszerű devizagazdálkodásról szóló 1974. évi 1. számú törvényerejű rendelet (Tvr.) végrehajtása tárgyában kiadott 1/1974. (I. 17.) PM. sz. rendelet 2. §-ának (3) bekezdése szerint azok a külföldiek, akik a magyar hatóságok hozzájárulásával Magyarországon szolgálatot teljesítenek, 30 napi itt tartózkodás után csupán a Magyarországon levő devizaértékeik forgalma tekintetében esnek a belföldiekre vonatkozó rendelkezések hatálya alá. Minthogy azonban a televíziókészülék nem a devizaérték, hanem a Tvr. 4. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt vagyoni érték fogalma alá esik, amelynek értéke a 3000 forintot meghaladja: a devizagazdálkodást sértő bűntett megállapításának van helye.
A kifejtettekből következik, hogy a devizahatóság engedélye szükséges az olyan jogügylet megkötéséhez, amelynek alapján a magyar állampolgárságú devizabelföldi az ország területén a nemzetközi szerződés alapján állomásozó szovjet katonai alakulatok tagjai Magyarországon levő vagyoni értékeit megszerzi.
Nem tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott említett cselekményét a Tvr. 6. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt tilalom megsértése folytán megvalósult devizabűntettnek értékelte.
Észlelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy az igazgatási jogszabály megjelölése során az elsőfokú bíróság a Tvr. 5. §-a (1) bekezdésének f) pontjára is hivatkozott. Ez a hivatkozás téves. Az újabb devizajogi rendelkezések értelmezése során kialakult ítélkezési gyakorlat úgy alakult, hogy mindazokban az esetekben, amikor az elkövető külföldivel a devizahatóság engedélye nélkül olyan szerződést köt, amelynek teljesítése során vagyoni érték ellenében a külföldi személy kezéhez belföldi fizetőeszköz kerül kifizetésre, a Tvr. 5. §-a (1) bekezdésének f) pontjában foglalt tilalomsértés beolvad a Tvr. 6. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt tilalomszegésbe, s a két rendelkezés megsértése ebben az esetben annyira szükségszerű, hogy ez a körülmény még a bűnösségi körülmények keretében sem vehető súlyosítóként figyelembe az elkövető terhére (BH 1977. évi 12. sz. 531. sz. jogeset).
Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket hiánytalanul sorolta fel és azokat helyesen értékelte, amikor a vádlottra a Btk. 68. §-a (2) bekezdésének e) pontja alkalmazásával pénzfőbüntetést szabott ki, s annak a mértékét úgy állapította meg, hogy az arányban álljon a cselekmény tárgyi súlyával, a társadalomra veszélyesség fokával, egyben igazodjék a bűnösség mérvéhez is. A törvényesen kiszabott büntetés mérséklésére nincs törvényes alap.
Végül helyesen határozott az elsőfokú bíróság a Btk. 250. §-ának (1) bekezdése alapján az eljárás során lefoglalt ingóságok elkobzása tekintetében is. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a kerületi bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. IV. 902/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás