BK BH 1979/58
BK BH 1979/58
1979.02.01.
Egyenesen ölési szándék hiányában mindenkor különös gonddal kell vizsgálni az elkövetés tárgyi és alanyi körülményeit annak megállapítása végzett, hogy az elkövető tudata átfogta-e a halálos eredmény bekövetkezésének lehetőségét [1961. évi V. törvény 253. § (1) bek., 257. § (3) bek. a) pont].
A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 3 évi szabadságvesztésre, mellékbüntetésül 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott italozás után botrányt okozó magatartást tanúsítva tettlegességig fajuló szóváltásba került házastársával, illetve annak hozzátartozóival. Ennek során a sértettet is trágár kifejezéssel illette s öklével csapkodott felé. Ezután zakóját a sértett fejére dobta és a nála levő, körömápoláshoz használt, mintegy 3 cm fémlapú vágófelülettel ellátott, összesen 6 cm hosszú eszköznek zsebkéspengéhez hasonlító végével a sértettet a csípőcsont tájékán, a bal hónalján, a mellkas bal oldalán és a bal lapocka tájékán többször megszúrta.
A sértett a szúrások folytán túlnyomórészt csak a bőrön áthatoló, a mélyebb szöveteket nem érintő szúrt, metszett sérüléseket szenvedett. Az egyik szúrás azonban megnyitotta a hasüreget és életveszélyes állapotot idézett elő.
A kórházi kezelésben részesített sértett sérülései mintegy 4 hét alatt gyógyultak.
A megalapozott tényállás alapján törvényszerű a vádlott bűnösségének megállapítása, tévedett azonban a megyei bíróság, amikor a vádlott cselekményét emberölés bűntette kísérletének minősítette.
Az elsőfokú bíróság azért látta az eshetőleges ölési szándékot megállapíthatónak, mert a vádlott emberi élet kioltására is alkalmas eszközzel nagyszámú sérülést ejtett a sértett testének létfontosságú szerveket is tartalmazó helyein, s az egyik szúrás a hasüreget is megnyitotta. A vádlottnak ennélfogva számolnia kellett azzal az eshetőséggel, hogy akár a számos sérülés miatti vérveszteség, akár pedig fontos szervek sérülése miatt a sértett halála is bekövetkezhet.
Az elsőfokú bíróság azonban az ebben a körben rendelkezésre álló tárgyi és alanyi körülmények értékelésénél több, az ügy megítélése szempontjából jelentős ismérvet figyelmen kívül hagyott.
A vádlott által használt – s az eljárás során fel nem lelhető – eszközt illetően a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a kérdéses tárgy megfelelő körülmények között a létfontosságú szerveket tartalmazó testrészekre mért szúrással valóban alkalmas lehet emberélet kioltására. Ámde ez az igen kisméretű körömápoló tárgy – ellentétben más eszközzel (például kés, fegyver, balta stb.) – nem tipikus eszköze az ölési cselekményeknek. Ezért az ilyen eszközt használó elkövető általában nem társítja tudatában a bántalmazás során a halálos eredmény képzetét.
A sértetten keletkezett szúrások – egy kivételével – felületi sérülések voltak, s a nyomozás során adott orvos szakértői véleményből kitűnően ezek a sérülések kis, illetve közepes erővel, csapkodó mozdulattal történt szúrásra utalnak. Ezen túlmenően az orvos szakértői vélemény szerint a hasüreget megnyitó sebzés is csupán az eshetőségek szempontjából számított életveszélyesnek.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az adott esetben az alanyi oldalon sincs olyan adat, amely az ölésre irányuló szándékot megalapozná. Ezért arra a következtetésre jutott, hogy a vádlott – az elkövetés eszköze és használatának az eljárás adataiból kitűnő körülményeire figyelemmel – nem gondolt arra, hogy a csapkodó mozdulattal mért szúrások túlterjedhetnek a súlyos testi sértés okozásán és a sértett halálának bekövetkezésével is számolnia kell.
A Legfelsőbb Bíróság mindezeknél fogva a cselekmény téves jogi minősítését megváltoztatta és a sértett bántalmazását megelőzően a 219. §-a (1) bekezdésének második fordulatában írt garázdaság bűntettének tényelemeit is maradéktalanul megvalósító vádlott bűnös tevékenységét a Btk. 257. §-a (1) bekezdésének II. tételében írt és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettének – amellyel összefüggőben garázdaságot is megvalósított – minősítette.
A változott – enyhébb – minősítéshez képest szükségessé vált új büntetés kiszabása körében természetesen nem enyhítő körülmény, hogy a cselekmény a kísérleti szakban maradt, ezzel szemben további – nyomatékosabb súlyú − büntetést növelő tényező, hogy a vádlott életveszéllyel járó sérülést is okozott. A kifogásolható életvitelű, korábban hasonló cselekményekért már kétszer elítélt, speciális visszaeső vádlott esetében a törvény fokozottabb szigorának alkalmazása szükséges, a Legfelsőbb Bíróság ezért 2 évi szabadságvesztést és ugyanilyen időtartamú közügyektől eltiltást szabott ki. (Legf. Bír. Bjf. V 835/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás