BK BH 1979/6
BK BH 1979/6
1979.01.01.
Szigorú büntetés kiszabása indokolt azzal szemben, aki a maradandó testi fogyatékosságot okozó súlyos testi sértés bűntettet, amellyel összefüggésben garázdaságot is elkövetett, útonálló jellegű és rendkívül durva magatartással valósította meg [1961. évi V. törvény 257. § (3) bek. a) és b) pont, 64. §; BK 504. sz.].
A járásbíróság a terheltet bűnösnek mondta ki súlyos testi sértés bűntettében, amellyel összefüggően garázdaságot is elkövetett, valamint maradandó testi fogyatékosságot okozó súlyos testi sértés bűntettében, amellyel összefüggésben garázdaságot is elkövetett, és ezekért halmazati büntetésül 1 évi és 2 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte. A megállapított tényállás a következő.
A terhelt súlyos alkoholos befolyásoltság állapotában dülöngélve haladt az úttesten. A sértett gépkocsiját vezetve nem merte a terheltet megelőzni, mert attól tartott, hogy az ittas férfi a gépkocsi alá esik, ezért megállította a gépkocsiját, majd a felesége kiszállt és arra kérte a terheltet, hogy menjen el a gépkocsi elől. A terhelt azonban a figyelmeztetés miatt rátámadt az asszonyra, ütlegelte, majd amikor az a földre esett, rugdosta. A férj a megtámadott házastársa segítségére sietett, a terhelt azonban őt is több ízben ököllel fejbe ütötte.
A sértettek bántalmazását több személy látta, de a terhelttől félve azok védelmében nem mertek közbeavatkozni.
A bántalmazások következtében az asszony 3 hét alatt gyógyuló zúzott sérüléseket, míg a férje 6 hét alatt gyógyuló állkapocstörést szenvedett. Ez utóbbi sértett törési sérülése gyógyulása után az állkapocs mozgáskorlátozottságát eredményezte, aminek a következtében táplálkozás- és beszédzavar maradt vissza. Az ütéstől egy idege is károsodott, s ennek következtében a vállemelő és a jobb kéz mozgató izomzata sorvadt.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg hogy a terhelt cselekményeit súlyos testi sértés bűntettének, illetve maradandó testi fogyatékosságot okozó súlyos testi sértés bűntettének minősítette és ezekért az elsőfokú bíróság által alkalmazott büntetéseket tekintette kiszabottnak.
A megyei bíróság ítéletében kifejtett álláspont szerint a garázdaságnak mint minősítő körülménynek a megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha az alapbűncselekmény elkövetésén túl olyan többletcselekmény is van, amely a garázdaság bűncselekményének tényállását megvalósítja. A terhelt azonban ilyen többletmagatartást nem valósított meg, az elkövetési mód garázda jellege pedig a súlyosabb minősítést nem alapozza meg.
Az eljárt bíróságok ítéletei ellen a cselekményeket minősítő és büntetést kiszabó rendelkezései miatt a terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 504. számú állásfoglalása II. pontjában foglalt iránymutatás szerint a garázdaság mint minősítő körülmény alaki halmazat esetén is – tehát olyan esetben, amikor az alapcselekmény és a garázdaság elkövetési magatartása egybeesik – megállapítható. E minősítő körülmény megállapításának azonban feltétele, hogy a cselekmény önmagában is garázdaságnak legyen minősíthető.
Az irányadó tényállás figyelembevételével megállapítható, hogy a terhelt kirívóan durva, közösségellenes magatartást tanúsított azzal a cselekményével, hogy az ő testi épségét megóvni igyekvő, 56 éves asszonyt rendkívül drasztikus módon rugdosva bántalmazta, majd a védelmére siető 66 éves férjét ököllel több ízben nagy erővel fejen ütötte. A megállapított tényállás szerint a cselekménynek több tanúja volt, de a terhelttől félve nem mertek közbeavatkozni.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a terhelt nyilvános helyen elkövetett durva és kirívóan közösségellenes cselekménye ténylegesen is bekövetkezett felháborodást és riadalmat váltott ki, ekként az – a megyei bíróság ítéletének okfejtésével ellentétben – a garázdaság bűntettének tényállási elemeit is megvalósítja.
Alapos a törvényességi óvásnak az alkalmazott büntetés mértékét támadó része is.
A törvényes büntetés meghatározása során a bűnösségi tényezők körében megfelelő nyomatékkal kell figyelembe venni, hogy a terhelt útonálló jellegű, rendkívül durva tettleges cselekményét olyan sértettek sérelmére követte el, akik az ő testi épsége védelme érdekében az úttest elhagyására kérték.
Figyelemmel arra, hogy az egyik sértett sérelmére elkövetett cselekmény kétszeresen is súlyosabban minősül – az ügyben eljárt bíróságok által már értékelt bűnösségi tényezőkkel is egybevetve –, az irányadó tétel alsó határát közelítő mértékű büntetés törvénysértően enyhe és nem alkalmas a büntetés céljainak elérésére.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítélete a minősítésre vonatkozó részében, továbbá az eljárt bíróságok ítéletei a büntetést kiszabó részükben törvénysértőek, ezért a tárgyalt határozatok említett részeit hatályon kívül helyezte és a terhelt cselekményeit a Btk. 257. §-a (1) bekezdésének II. fordulatába ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettének, amellyel összefüggésben garázdaságot is elkövetett, továbbá a Btk. 257. §-a (1) bekezdésének II. fordulatába ütköző és a (3) bekezdés a) és b) pontjai szerint minősülő maradandó testi fogyatékosságot okozó súlyos testi sértés bűntettének, amellyel összefüggésben garázdaságot is elkövetett – minősítette. Ezekért halmazati büntetésül 1 évi és 8 hónapi – börtönben végrehajtandó − szabadságvesztésre ítélte. Az elkövetett cselekmény rendkívüli durvasága, társadalomellenessége miatt a terhelt érdemtelennek bizonyult a közügyek gyakorlására is, és ezért a Legfelsőbb Bíróság a Btk. 49. §-ának alkalmazásával 2 évi időtartamra eltiltotta a közügyek gyakorlásától. (Legf. Bír. B. törv. IV. 412/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás