PK BH 1979/64
PK BH 1979/64
1979.02.01.
Telek kisajátítása esetén a kártalanítási összeg meghatározásánál kiemelkedő jelentősége van a rendeltetésnek és a beépítési lehetőségnek. – A beépített ingatlan értéke nem szükségszerűen azonos az ingatlan alkotórészei (telek, lakóház, egyéb építmények stb.) értékének összegével. Az ingatlan mint egységes egész értéke az alkotó részek arányosságától, elhelyezkedésének rendjétől, használhatóságától, egymással való összefüggésének szempontjaitól is függően alakul [Ptk. 172. §*; 1976. évi 24. sz. tvr. 9. § (1) és (4) bek.].
Az államigazgatási hatóság jogerős határozatával kisajátította az I–III. r. felperesek tulajdonában volt 4801 m2 területű beépített ingatlant, amelyen a IV. r. felperest haszonélvezeti jog illeti meg. A kisajátítási határozat – az alperes felajánlása alapján – 171 740 Ft kártalanítást állapított meg.
Az I–III. r. felperes keresetében 394 225 Ft többletkártalanítást követelt. A IV. r. felperes 36 000 Ft, kétévi terméskiesés megtérítésére kérte az alperes kötelezését.
A megyei bíróság 268 260 Ft többletkártalanítás megfizetésére kötelezte az alperest az I–III. r. felperesek javára. A IV. r. felperes részére 9000 Ft-ot ítélt meg.
A Legfelsőbb Bíróság ezt az ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Rámutatott azokra a szempontokra, amelyeket a kártalanítás megállapításánál, különösen pedig a bizonyítási eljárásnál – a szakértői bizonyításnál – figyelembe kell venni.
Az újabb eljárásban az elsőfokú bíróság dr. K. I. ingatlanforgalmi szakértőt rendelte ki, és újból meghallgatta a korábbi eljárásban kirendelt Sz. A. igazságügyi szakértőt.
Az újabb első fokú ítéletében a megyei bíróság arra kötelezte az alperest, hogy az I–II–III. r. felpereseknek 15 napon belül 278 260 Ft-ot fizessen meg, ennek 1976. december 10-től járó évi 5%-os kamatával. A IV. r. felperes részére 9000 Ft és ennek 1976. november 1-jétől járó kamatai megfizetésére kötelezte az alperest. Kötelezte továbbá a 7000 Ft perköltség megfizetésére is. A felperesek ezt meghaladó keresetét – az ítélet indokolásából kitűnően elutasította.
Az újabb első fokú ítélet ellen az alperes a marasztalás összegének 100 000 Ft-tal való leszállítása iránt fellebbezett.
Fellebbezést jelentett be a megyei főügyész is.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezéssel nem támadott rész vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét nem érintette.
A fellebbezések alaposak annyiban, hogy a fellebbezésekkel nem támadott részt meghaladóan az első fokú ítélet megalapozatlan és a tényállás hiányos, ezért érdemi felülbírálásra nem alkalmas.
Tényként állapítható meg, hogy a kisajátított ingatlan az úttal érintkező részénél fekvő két szobából és mellékhelyiségekből álló lakóházzal, valamint egy gyenge műszaki állapotú melléképülettel van beépítve. Ezenkívül kisebb értékű gazdasági rendeltetésű létesítmények (ólak, szín, kút) is vannak e telekrészen. Ezeknek az építményeknek az értéke az alperes felajánlása szerint 131 725 Ft, dr. K. I. szakértő szerint 213 220 Ft. A viszonylag nagy terjedelmű, 1334 n.-öl nagyságú földrészlet területe az utcavonaltól távolodóan elkeskenyedik és mezőgazdasági jelleggel kertszerűen megművelt, kb. 1200 n.-öl terjedelemben. Az élőnövényzet értékét a kisajátítási eljárásban 15 967 Ft-ban határozták meg.
Az elsőfokú bíróság a szakértők – összeg szerint csaknem egybehangzó − véleménye alapján állapította meg az ingatlan értékét. Dr. K. I. szakvéleménye szerint amennyiben a kisajátításra nem kerül sor, az ingatlanon “egyszintes épület lett volna elhelyezhető, tehát beépíthető”. Álláspontja szerint “az egész telek megosztható lett volna”, ha ezt a kisajátítás nem gátolja meg. Ennek megfelelően az ingatlannak telekként tekintett részét teljes egészében beépíthetőnek minősítette, és az ilyen jellegű telekkel összehasonlítva határozta meg a figyelembe vehető kialakult forgalmi értéket.
Sz. A. szóban kiegészített véleménye szerint az ingatlanon csak egy önálló építési telket lehet figyelembe venni, amelyen egyébként a családi ház állt. Több beépített telket az ingatlan tulajdonosai nem tudtak volna kialakítani. Álláspontja szerint “az utcai fronton levő telek” értékét n.-ölenként 300 Ft, a további telkek értékét 200 Ft, a 120 n.-öles telek értékét pedig 120/n.-öl Ft. egységárral lehet becsülni.
Az ingatlan túlnyomó része – 4500 m2 – telekként értékelendő. A telek értékét az 1976. évi 24. sz. tvr. 9. §-ának (1) bekezdésében felsorolt tényezők alapján kell megállapítani. Ezek között pedig kiemelkedő jelentőségű a rendeltetés és a beépítési lehetőség. Megállapítható, hogy a felperesek ingatlana túlnyomórészt mezőgazdasági hasznosítású, és csak igen kis részben szolgálja közvetlenül a lakóház rendeltetését. A kisajátításkor fennállt jogi állapot szerint az egész ingatlan egy földrészletet alkotott, és ennek megfelelően kell a beépítési lehetőséget figyelembe venni. Az ingatlan nagyobb részénél – bár telekként értékelendő, de – nincs lehetőség a további beépítésre. Nyilvánvaló, hogy az ilyen telekrésznek az értéke jelentősen csökkent. Mindezeket a szempontokat a Tvr. 9. §-ának (4) bekezdése értelmében a beépített ingatlan egységes, együttes értékelésénél is figyelembe kell venni. Az együttes érték ugyanis nem szükségszerűen azonos az ingatlan alkotórészeinek (telek, lakóépület, egyéb építmények, föld stb.) értékösszegével, hanem mint egységes egész új minőséget jelent, és ezáltal – az alkotórészek arányosságától, elhelyezkedésének rendjétől, használhatóságától, egymással való összefüggésének szempontjaitól is függően – más értékelésre vezethet. Ennek vizsgálatára az elsőfokú bíróság nem tért ki, ezért az ingatlan egészének az értékelése megalapozatlan.
Megalapozatlan a terméskiesésre vonatkozó ítéleti döntés is.
A 33/1976. (IX. 5.) MT számú rendelet 25. §-a értelmében meg kell téríteni a a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos értékveszteséget. A feleknek a másodfokú tárgyaláson tett előadásából megállapítható, hogy a IV. r. felperes a terület művelésének abbahagyására felszólítást kapott februárban a tavaszi munkák kezdetén. A kisajátításra, illetőleg a kisajátító által történő birtokbavételre azonban a gazdasági év során nem kerülhet sor, és a IV. r. felperest értesítették a termés leszedésének a lehetőségéről. A IV. r. felperes a per során azt állította, hogy a növényápolás elmaradása miatt termést sem szüretelt. A peradatok szerint azonban az évelő növényzet jelentős része olyan gyümölcsfajtákból, diófákból és egyébből állt, amelyek ápolás nélkül is termést hozhattak az érintett évben. Azt, hogy a növényápolás elmaradása miatt termésveszteség bekövetkezett-e és milyen mértékben, a szakértőnek az általánosságban mozgó és az adott körülményeket figyelembe vevő véleményéből nem lehet megállapítani.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel az első fokú ítéletnek fellebbezéssel támadott részét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot – a megadott szempontok szerint – a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A másodfokú eljárásban felmerült perköltségeket a Legfelsőbb Bíróság csupán megállapította, viselése kérdésében az elsőfokú bíróság fog majd dönteni [Pp. 252. § (4) bek.]. (Legf. Bír. Pf. I. 20 170/1978. sz.)
*;
Az 1977. évi IV. törvénnyel módosított Ptk. új szövegében: 177. §.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás