PK BH 1979/67
PK BH 1979/67
1979.02.01.
I. A kisajátítási határozat visszavonása esetén az okozott károkat a kisajátítási jogszabályok rendelkezései szerint kell megtéríteni [1976. évi 24. sz. tvr. 23. §; 33 /1976.( IX. 5.) MT. sz. r. 55. § (2) bek.].
II. A kisajátítási eljárás során nemcsak a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést, hanem az elmaradt haszonért (vagyoni előnyért) is igényelhető megtérítés [Ptk. 355. § (4) bek.; 33/1976. (IX. 5.) MT. sz. r. 25. § (1) bek. a) pont].
A tanács v. b. igazgatási osztálya az I. r. alperes jogelődjének kérelmére kisajátította a B.-i 9368 sz. tkv.-i betétben 13 528/69 hrsz. alatt felvett 1 kat. hold 823 n.-öl területű ingatlant. Az ingatlan a B.-i Mezőgazdasági Termelőszövetkezet II. r. alperes közös használatában volt és abból 800 n.-öl nagyságú területet a felperesek háztáji földként használtak.
Minthogy a II. r. alperes a teljes kisajátított ingatlanért járó kártalanításra igényt tartott, a felperesek az eredeti keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az említett 800 n.-öl nagyságú területre eső kártalanítás őket illeti és ennek megfelelően az I. r. alperes jogelődjét az általa felajánlott 50 664 Ft-on felül további 293 336 Ft kártalanítás fizetésére kérték kötelezni.
Ezt követően az I. r. alperes jogelődje az államigazgatási hatóságnál a kisajátítási határozat visszavonását kérte. E hatóság a kérelemnek helyt adott és határozatát visszavonta. Erre tekintettel a felperesek a keresetüket megváltoztatták és az akkor hatályban volt 1965. évi 15. számú tvr. 24. §-ának (2) bekezdése alapján az 1976. évi terméskiesés fejében 96 000 Ft megítélését kérték. Ezt az igényüket arra alapították, hogy 1975-ben az általuk használt területről a termést még betakarították, 1976-ban azonban a kisajátítás miatt a földet már nem tudták megművelni.
1977 január 1-jével az I. r. alperes jogelődje az I. r. alperes vállalatba olvadt, így ezt követően a perben ez a vállalat járt el alperesként és maradt az egyedüli alperes, mert később a felperesek a II. r. alperessel szemben a keresetüktől elálltak, és ennek folytán a kerületi bíróság a pert közte és a felperesek között megszüntette.
A kerületi bíróság az I. r. alperest a felperesek részére 65 124 Ft és járulékai megfizetésére kötelezte, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A döntés indokául az 1976. évi 24. számú tvr. (Tvr.) 23. §-ára, valamint az általa meghallgatott mezőgazdasági szakértő második szakvéleményére hivatkozott.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a Tvr. 15. §-ának (1) bekezdése értelmében a kisajátított ingatlanra vonatkozóan más személyt megillető jogok megszűnése miatt keletkezett kárt, illetőleg a megszűnt jogok értékét a jogosult részére meg kell téríteni. A felpereseket a fentebb említett 800 n.-öl nagyságú terület használati joga kétségtelenül megillette, de terhelte is őket az alperessel szemben a kárelhárítási kötelezettség. Ennek nem tettek eleget, mert a II. r. alperesnél a háztáji földjük pótlása iránt nem terjesztettek elő kérelmet.
A Tvr. 23. §-a, valamint a 33/1976. (IX. 5.) MT számú rendelet (R.) 55. §-ának (2) bekezdése értelmében a kisajátítási határozat visszavonása esetén az okozott károkat a Tvr. rendelkezései szerint kell megtéríteni. A kisajátítási jogszabályok rendelkezései szerint viszont az elmaradt haszonért nem állapítható meg kártalanítás. Így az adott esetben csak az R. 26. §-ának a) pontja alapján lehetne megtéríteni a folyó gazdasági évben elvégzett mezőgazdasági munkák és egyéb ráfordítások költségét, ilyen költségük azonban a felpereseknek nem merült fel, mert 1976-ban a kisajátított ingatlant már nem művelték.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, amely szerint a felperesek a kárelhárítási kötelezettségüket megszegték annak folytán, hogy a kisajátítást követően nem kértek a II. r. alperestől másik háztáji földet. Az I. r. alperes jogelődje ugyanis azzal a tényével, hogy az államigazgatási hatósággal kisajátítási kérelmet terjesztett elő, majd az ennek alapján hozott határozat visszavonását kérte, a perbeli ingatlannak a mezőgazdasági termelésből történt időleges kiesését okozta. Ha a felperesek a II. r. alperestől a háztáji földjük helyett másikat kérnek, ezzel a terméskiesésben jelentkező kárt nem hárították volna el. Az eredmény csupán az lett volna, hogy a kár nem náluk hanem a II. r. alperesnél jelentkezik. Ha ugyanis a II. r. alperes a felpereseknek másik háztáji földet ad, ezzel a közös gazdaság termelésének céljára szolgáló terület csökkent volna, és az ennek megfelelő jövedelemkiesés nála jelentkezik. A kárnak a károsultról más személyre vagy szervezetre történő puszta áthárítása pedig nem tekinthető kárelhárításnak.
A Tvr. 23. §-a szerint a kisajátítást kérő a jogerős kisajátítási határozat visszavonását vagy módosítását kérheti. Az okozott károkat azonban a Tvr. rendelkezései szerint meg kell térítenie. A kár polgári jogi fogalmát a jogerős ítélet hozatalának időpontjában a Ptk. akkor hatályos 358. §-ának (1) bekezdése határozta meg. Ennek értelmében kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt kellett megtéríteni. Lényegében ugyanígy rendelkezik a Ptk. jelenlegi 355. §-ának (4) bekezdése is.
A Tvr. a kár fogalmát ettől eltérő módon nem határozta, illetve nem határozza meg, és nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint az elmaradt haszonért (vagyoni előnyért) a kisajátítási eljárásban nem állapítható meg kártérítés. Ellenkezőleg a R. 25. §-a (1) bekezdésének a) pontja a folyó gazdasági év várható termése értékének, tehát elmaradt vagyoni előnynek a megtérítéséről rendelkezik. Az a körülmény pedig, hogy ez a rendelkezés a Tvr. 16. §-ával kapcsolatos, nem zárja ki, hogy ilyen igényt a Tvr. 23. §-a szerinti esetben ne lehessen érvényesíteni. A másodfokú bíróságnak ezzel ellentétes álláspontja a jogszabály téves értelmezésének következménye. Nem helytálló azonban az az álláspontja sem, hogy az adott esetben a R. 26. §-ának a) pontja lenne alkalmazandó. Ebben ugyanis a kisajátítással kapcsolatos költségekről – többek között az elvégzett mezőgazdasági munkák költségéről − van szó, a felperesek viszont nem az elvégzett munkájuk költségeit igényelték, hanem a háztáji területük 1976 évi elmaradt termésének értékét, amely termés éppen azért maradt el, mert a kisajátítás miatt a szükséges mezőgazdasági munkákat nem tudták elvégezni.
A kifejtettekre tekintettel a felperesi kereset elutasításának nem lett volna helye, a másodfokú bíróságnak a kártérítési követelés mértékének a kérdésében kellett volna határoznia.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. P. törv. II. 20 442/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás