GK BH 1979/79
GK BH 1979/79
1979.02.01.
Ha a gépjárműfuvarozás során a rakodással kapcsolatban a felek kölcsönös kötelezettségeiket megszegik, kármegosztásnak van helye [26/1960. (V. 21.) Korm. sz. r.-tel közzétett Gépkocsifuvarozási Szabályzat (GFSZ) 80. § (8) bek.; Ptk. 277. § (2) bek., 340. § (1) bek.].
A felperes gépkocsi-fuvarozó vállalat 1977. május 9-én tehergépjárművel melegaszfaltot fuvarozott az alperes keverőüzemének telepéről. Az útügyi hatóság megállapította, hogy a gépjármű túl van terhelve és érvényes útvonalengedély nélkül közlekedik, ezért összesen 15 750 Ft alap-, illetve pótdíj megfizetésére kötelezte a felperest.
A rakodási időben a felperes gépkocsivezetője a gépkocsifülkében volt és a menetlevelet töltötte ki, az alperes keverőgépének kezelője ez alatt a melegaszfaltot a bunkerből a gépjármű rakodófelületére engedte. Az alperes nem kifogásolta a gépkocsi beállását. (A perbeli eset óta a helyes beállás vonalait piros csíkokkal jelölte meg az alperes.)
Az alperes a küldemény súlyát megállapította. A súly meghaladta a gépjármű raksúlyát. Az alperes térmestere nem figyelmeztette a gépkocsivezetőt arra, hogy a súlytöbbletet egy rövidesen beérkező másik járműre rakja át vagy azt a telepen rakja le. Az alperes telepén tehát lehetőség volt arra, hogy a tengelytúlterhelést a gépkocsi indulása előtt megakadályozzák.
Korábban előfordult, hogy a felperes gépkocsivezetői a túlsúly ismeretében és az alperes figyelmeztetése ellenére a rakományt elfuvarozták. A térmester csak a kirívó esetekben tüntette ezt fel a blokk hátlapján. A konkrét esetben ilyen feljegyzés nem történt.
Az alperes térmestere és a felperesnek az alperes telepén működő oszlopvezetője egy helyiségben végzi a munkát. A térmester túlsúly esetén azt általában nem szokta jelezni az oszlopvezetőnek, aki a gépkocsivezetők felett felügyeletet gyakorol. A térmester a konkrét esetben sem hívta fel az oszlopvezető figyelmét a súlytöbbletre.
A felperes a keresetében 15 750 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A GFSZ 80. §-ában foglaltakra hivatkozott azzal, hogy az alperes feladata volt a gépkocsi megrakása és a mérlegelés, súlytöbblet esetén tehát a gépkocsivezetőt figyelmeztetnie kellett volna.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a keverőgép kezelője a gépkocsivezető felügyelete mellett végzi a rakodást. A konkrét esetben a gépkocsivezető elmulasztotta az ellenőrzést. A felperes kötelezettsége volt a rakodásra vonatkozó előírások megtartása, illetve az ellenőrzés. A súlytöbblet ellenére a felperes nem hívta fel az alperest a súlytöbblet megszüntetésére.
Az elsőfokú bíróság az alperest 7875 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte, a kereset ezt meghaladó részét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a GFSZ 80. §-a értelmében a gépjárművön az árut a közúti közlekedés rendjéről szóló jogszabályok és a díjszabás rendelkezéseinek megfelelően úgy kell elhelyezni, hogy az a forgalom biztonságát ne zavarja. A feladó a gépkocsivezetőnek ezzel kapcsolatban adott utasításait köteles végrehajtani. Ha a feladó által elhelyezett rakomány az előírásoknak nem felel meg és a fuvarozó a helytelen rakodást a feladási helyen megállapítja, a feladót a rakomány megigazítására szólítja fel. Túlterhelés esetén a rakománytöbbletet le kell rakni.
A felhívott rendelkezésekből kitűnik, hogy a gépjárművezetőnek a rakomány elhelyezési módja tekintetében rendelkezési joga van és a fuvaroztató ennek megfelelően köteles eljárni. A gépkocsivezető tehát nem lehet a rakodás passzív szemlélője, hanem a már említett előírások megtartása érdekében a rakodást ellenőriznie kell:
A GFSZ 80. §-ának (8) bekezdésében foglaltak szerint a feladó felelős azért a kárért, amely az általa végzett rakodás miatt keletkezett. E rendelkezésből következik, hogy a gépjármű megrakását végző alperes az előírások meg nem tartása miatt keletkezett kárért felel.
A Ptk. 277. §-ának (2) bekezdése szerint a felek a szerződés teljesítésében együttműködésre kötelesek. E jogszabályt összevetve a GFSZ 80. §-ában foglalt rendelkezésekkel megállapítható, hogy a feleket kölcsönös kötelezettségek terhelték, és a feleknek együtt kellett volna működniök. Ha e téren a feleket mulasztás terheli, úgy a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint kármegosztásra kerülhet sor.
A kifejtettekből megállapítható, hogy mindkét fél mulasztást követett el és magatartásával a kár keletkezésében közrehatott. A bíróság megítélése szerint a közrehatás egyenlő mérvű, és így az alperes csupán a keresetben követelt összeg felét köteles megfizetni.
A felek az ítélet ellen fellebbeztek.
A fellebbezések nem alaposak.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok helyes mérlegelése és az irányadó jogszabályi rendelkezések alkalmazása alapján hozta meg ítéletét, amelyet részletesen megindokolt. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 254. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel az első fokú ítéletet indokai alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 832/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás