MK BH 1979/87
MK BH 1979/87
1979.02.01.
A vállalat anyagi felelőssége alapján járadékra jogosult dolgozót nem terheli kárenyhítési (elhelyezkedési) kötelezettség, ha munkaképességét a rokkantság fokát (hatvanhét százalékot) elérő mértékben elvesztette [1967. évi II. törvény 62. §].
Az alperes 1970. július 7-én üzemi balesetet szenvedett, amelynek következtében a jobb karját csonkolni kellett. 1974. március 23-tól mint III. csoportbeli rokkantat rokkantsági nyugállományba helyezték.
Az alperesnek a nyugállományba kerülés időpontjától keletkezett kárának megtérítése iránti igényét a felperes alaptalannak találta. Ezért az alperes a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz fordult.
A munkaügyi döntőbizottság az alperes kérelmének részben helyt adott. A határozata ellen, annak megváltoztatása érdekében mindkét fél keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság a döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a felperest 48 907 Ft, valamint 600 Ft költségpótló járadék megfizetésére kötelezte. Egyúttal kimondotta, hogy a felperes 1976. augusztus 1. napjától köteles az alperest a felajánlott idegen személy kísérő-felvezető munkakörben alkalmazni. Ezt meghaladóan a kereseteket elutasította.
Az elsőfokú bíróság az alperesnek a korábbi átlagkereset és a rokkantsági nyugellátás közötti – havi 1378 Ft összegben érvényesített – különbözet megtérítése iránti járadékkövetelését lényegében azért találta alaptalannak, mert az alperes az orvos szakértői vélemény szerint rehabilitálható és megmaradt munkaerejével képes volna a felperes által felajánlott idegen személy kísérő-felvezető munkakör ellátására. Az alperes az említett munkakör ellátását nem vállalta. Minthogy ezáltal megsértette az őt terhelő kárenyhítési kötelezettséget, a munkaügyi bíróság az ezzel összefüggő járadékigényét elutasította.
Fellebbezés folytán a megyei bíróság az első fokú ítéletet részben és akként változtatta meg, hogy a marasztalás összegét 38 985 forintra szállította le. Kötelezte a felperest, hogy 1977. március 1-jétől kezdődően havi 1000 Ft többletköltséget fizessen meg az alperesnek. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta.
A megyei bíróság az Országos Orvosszakértői Intézet és a perben közreműködő igazságügyi szakértő véleményére, illetve az Egészségügyi Tudományos Tanács felülvéleményére figyelemmel azt állapította meg, hogy a 70% mértékben csökkent munkaképességű alperest csupán az 1974. április 1. napjától 1974. augusztus 1. napjáig terjedő időszakra illeti meg az átlagkereset és a rokkantsági nyugdíj közötti különbözet címén érvényesített havi 996,25 forint járadék. Az ezt követő időre az alperes azért nem igényelhet járadékot, mert az alperes képes a felperes által felajánlott munkakör ellátására, de hasonló, testi erőfeszítést nem igénylő más munkakörben is foglalkoztatható.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperes munkaképesség-csökkenésének mértéke eléri a 70%-ot. Az ítélkezési gyakorlat az ilyen mértékű munkaképesség-csökkenést következetesen úgy értékeli, mint a teljes munkaképtelenséget. A baleseti rokkantsági nyugdíjas alperest tehát a megmaradt, mintegy 30%-ra tehető munkaképessége mellett kárenyhítési kötelezettség nem terheli.
Ehhez képest nem helytálló a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, amely szerint az alperes járadékigénye az 1974. augusztus 1-jét követő időre – a kárenyhítési kötelezettség elmulasztása miatt – alaptalan. (Legf. Bír. M. törv. II. 10 076/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás