BK BH 1979/9
BK BH 1979/9
1979.01.01.
A szolgálati hatalommal visszaélést valósítja meg annak az elöljárónak a cselekménye, aki azonos akaratelhatározással több részcselekményből álló visszaélést követ el és azzal először magának, majd másoknak jogtalan előnyt biztosít [1961. évi V. törvény 144. §, 322. §, 330. § (2) bek.].
A katonai bíróság az orvos százados vádlottat 7 rb. hivatali visszaélés bűntette és 7 rb. elöljárói hatalommal visszaélés vétsége miatt szabadságvesztésre ítélte.
Az irányadóul szolgáló tényállás szerint a vádlott az alakulata egészségügyi szolgálatának vezető orvosa volt. 1977. áprilistól kezdődően különböző időpontokban felvett a csapatgyengélkedőre betegként a beosztott katonák közül hét egészséges személyt, majd az épülő házához vitette és ott az építkezésen napokon keresztül dolgoztatta őket. A munkájuk ellenszolgáltatásaként a helyi katonai kórházban levő ismeretsége révén kieszközölte, hogy a munkák befejezése után mind a hét katona egészségügyi szabadságot kapott, bár valójában betegek nem voltak. A katonák ily módon egyenként 10-től 14 napig terjedően egészségügyi szabadságon tartózkodtak. Ennek következtében a kiváló címet elért más katonák e címért járó jutalomszabadságukat nem tudták megkapni, mert az engedélyezett szabadságos keretet a jogtalan egészségügyi szabadságok kitöltötték.
A Legfelsőbb Bíróság a cselekmény jogi minősítését megváltoztatta, megállapítva, hogy a katonai bíróság helytelenül minősítette a bűncselekményt egyrészt hivatali visszaélés bűntettének, másrészt elöljárói hatalommal visszaélés vétségének.
A tényállásból ugyanis – helyes álláspont mellett – az a jogi következtetés vonható le, hogy a vádlott a hét katona tekintetében azonos magatartással és egységes akaratelhatárolással egyazon célból élt vissza a katonai szolgálati beosztásából fakadó hatalmával és lehetőségével éspedig oly módon, hogy abból először saját magának származott előnye, majd az érintett katonák szabálytalanul egészségügyi szabadságot kaptak, tehát nekik biztosított jogtalan előnyt. Ilyen körülmények között a vádlott magatartása formálisan kimeríti ugyan az első fokú ítéletben írt mindkét bűncselekmény törvényi tényállását, de valójában azok elkövetésénél az az egyedüli cél vezette, hogy az épülő házához a katonák jogtalan igénybevételével munkaerőt szerezzen, mely az alakulatnál betöltött helyzetéből folyó visszaéléssel vált lehetővé. Ezt azonban nem az a tény biztosította, hogy mint csapatorvos egyben hivatalos személy is, hanem a katonai szolgálat speciális jellegéből folyó szolgálati helyzete teremtett erre alapot. Ezért a vádlott cselekményének minősítése helyesen a Btk. 330. §-ának (1) bekezdésébe ütköző bűncselekmény, mely egységesen magában foglalja mindkét elkövetői magatartást, tehát kifejeződik, hogy a vádlott magának is és másoknak is jogtalan előnyt biztosított a szolgálati hatalmával visszaélve.
Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a vádlott cselekményét a Btk. 330. §-ának (1) bekezdésébe ütköző 7 rb. szolgálati hatalommal visszaélésnek minősítette. Figyelemmel azonban arra, hogy szándékos tevékenysége következtében a katonai szolgálatra ténylegesen jelentős hátrány is származott azáltal, hogy arra jogosult személyek szabadságukat nem vehették ki: a cselekmény a Btk. 330. §-ának (2) bekezdése szerint minősül. (Legf. Bír. Katf. II. 334/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás