MK BH 1979/90
MK BH 1979/90
1979.02.01.
Az 1960/1945. (V. 10.) ME számú rendelet szerint létesített igazoló bizottság által nem igazolt volt csendőrnek szolgálatát megelőzően teljesített tényleges és tartalékos katonai szolgálata idejét nem lehet nyugdíjra jogosító szolgálati időként figyelembe venni [1921. évi XXXII. tv. 5. § a) pont, 71. §; 17/1975. (VI. 14.) MT sz. r. 119. § (1) bek., 124. §].
Az alperes társadalombiztosítási szerv 1977. január 1-jétől 24 év 4 nap szolgálati idő alapján a felperes részére öregségi nyugdíjat állapított meg. A felperes felszólalását, amelyben további szolgálati idők beszámítását kérte, a társadalombiztosítási bizottság elutasította és az első fokon hozott határozatot helybenhagyta.
A felperes a másodfokon hozott határozat ellen keresettel fordult a bírósághoz. A tárgyaláson módosított kereseti kérelmében az 1936. október 5-től 1939. november 27-ig megszakításokkal katonai szolgálatban eltöltött idejének a nyugdíjra jogosító szolgálati idejébe történő beszámítását kérte.
Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes csendőr volt, és a volt csendőrnek a csendőrségi szolgálatot megelőzően teljesített tényleges katonai szolgálatban eltöltött idejét csak akkor lehet nyugdíjra jogosító szolgálati időként figyelembe venni, ha az 1690/1945. (V. 10.) ME számú rendelet szerint létesített bizottság igazolta. Ez pedig a felperes esetében nem történt meg.
A járásbíróság az ítéletével a felperes keresetének helyt adott és megállapította, hogy a felperes összes szolgálati ideje 26 év 184 nap.
A járásbíróság ítéletének indokai szerint az 1975. évi II. törvény 54. §-ának (2) bekezdése értelmében szolgálati időnek számít a katonai szolgálatban eltöltött idő is. A 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 124. §-a csak a csendőrségi szolgálatot megelőzően közszolgálatban eltöltött idő beszámítását zárja ki. A felperes azonban a beszámítani kért időben tényleges katonai szolgálatot teljesített, a tényleges katonai szolgálat pedig nem tekinthető közszolgálatnak. Ezért a katonakönyvvel igazolt katonai szolgálatban eltöltött idejét az ítéletében a felperes szolgálati idejébe beszámította.
A járásbíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett és kérte annak megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását.
A megyei bíróság a járásbíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítéletének indokaiban utalt a 17/1975. (VI. l4.) MT számú rendelet 138. §-ának a) pontjában foglaltakra, amely szerint a szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni a volt honvédség sorozott állományú tagjai első tényleges és tartalékos szolgálatának az idejét. A felhívott rendelet 124. §-át a megyei bíróság sem találta alkalmazhatónak, mert a szóban levő katonai szolgálat nem volt közszolgálat.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A per adatai szerint a felperes 1936. október 5-e és 1939. november 27-e között megszakításokkal katonai szolgálatot teljesített, 1941. február l-jétől csendőr volt és e szolgálata alatt hadifogságba esett, ahonnan 1951. március 8-án tért haza. Hazatérése után igazolóbizottsági eljárás nem volt a személyével kapcsolatban, abban az időben a volt csendőrök igazolására létesített különleges igazolóbizottság már nem működött.
A 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet (R.) 124. §-a szerint a csendőrség volt tagjainak a csendőrségi és az ezt megelőző közszolgálati idejét csak akkor lehet szolgálati időként figyelembe venni, ha a volt csendőrt az 1690/1945. (V. 10.) ME számú rendelet szerint létesített bizottság igazolta.
Az R. 119. §-ának (1) bekezdése értelmében közszolgálati időnek minősül az az idő is, amelyet a volt közszolgálati alkalmazottnak 1952. január 1. előtt a közszolgálati idejébe nyugdíjjogosultság szempontjából beszámították.
Az 1921. évi XXXII. törvénynek – a törvény 71. §-a értelmében a csendőrség szolgálatában álló hivatásos állományú személyekre is vonatkozó – 5. §-ának a) pontjában foglalt rendelkezés szerint nyugdíjra jogosultság szempontjából szolgálati időnek kellett beszámítani a szolgálatbalépés, illetve a kinevezés napjától kezdve minden tényleges katonai szolgálatban eltöltött időt.
A törvény kötelező rendelkezése folytán tehát akkor, amikor a felperes a csendőrség szolgálatába – tehát közszolgálatba – lépett, az azt megelőzően 1936. október 5-től 1939. november 27-ig megszakításokkal teljesített katonai szolgálatának az időtartamát a csendőrségi közszolgálati idejébe nyugdíjjogosultság szempontjából be kellett számítani. E beszámítás folytán a katonai szolgálatban eltöltött ideje az R. 119. §-ának (1) bekezdése értelmében közszolgálatban eltöltött időnek minősül és ezért azt mint a csendőrségi szolgálatot megelőző közszolgálati időt az R. 124. §-a értelmében nem lehet szolgálati időként figyelembe venni. Az eljárt bíróságok ezzel ellentétes álláspontja téves, az arra alapozott ítéleti döntésük törvénysértő. (M. törv. I. 10 141/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás