BK BH 1979/98
BK BH 1979/98
1979.03.01.
A testi sérüléssel járó bűncselekmények elbírálásánál a sérülés jellege és tényleges gyógytartama gondosan tisztázandó, mivel ennek jelentősége van a cselekmény minősítése, illetőleg a büntetés kiszabása szempontjából [1961. évi V. törvény 64. §, 194/A. § (2) bek. b) pont; Be. 239. § (1) bek.].
A járásbíróság a terheltet szeszes italtól befolyásolt állapotban súlyos egészségromlást okozó gondatlanul elkövetett közlekedési vétség miatt 10 hónapi szabadságvesztésre és a járművezetéstől 3 évi eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt a munkáltatója tehergépkocsiját ittas állapotban vezette az országúton, mintegy 75 km/óra sebességgel. Egy éles, balra ívelő kanyarban a terhelt a gépkocsi sebességét nem csökkentette, az útról kanyarodás közben a jobb oldali útpadkára sodródott, majd egy fának ütközött és felborult. A tehergépkocsiban tartózkodó sértett 6 hónap alatt gyógyuló, többszörös horzsolásos sérülést és az V. háti csigolya törését szenvedte el. A csigolyatörés miatt a későbbiekben rokkantság várható.
A járásbíróság az ítélet indokolásában megállapította, hogy a terhelt a KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének c) pontjában, valamint a 25. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezéseket szegte meg, és ezzel megvalósította a Btk. 194/A. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) és b) pontja szerint minősülő, szeszes italtól befolyásolt állapotban súlyos egészségromlást okozó gondatlanul elkövetett közlekedési vétséget. A sértett súlyos, életfontosságú szervén keletkezett sérülést szenvedett, amely miatt maradandó fogyatékosság is kialakulhat, így a sérülés – helyét, jellegét, gyógytartamát együttesen figyelembe véve – súlyos egészségromlást okozónak tekintendő.
A megyei bíróság az első fokú ítéletét megváltoztatta, a terhelt cselekményét szeszes italtól befolyásolt állapotban súlyos testi sértést okozó, gondatlanul elkövetett közlekedési vétségnek minősítette és ezért a terheltet 4 hónapi szabadságvesztésre és a járművezetéstől 2 évi eltiltásra ítélte.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint az orvos szakértői véleményhez képest a sértett esetleges rokkantságát csak később lehet megállapítani. Ilyen megállapításra eddig nem került sor, ezért a súlyos egészségromlás tényének mint minősítő körülménynek a megállapítására nincs mód.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen, azok megalapozatlansága miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság már több határozatában rámutatott arra, hogy testi sérüléssel járó bűncselekmények elbírálásánál a sérülés természetének és tényleges gyógytartamának el nem hanyagolható jelentősége van, mert ezek a tényezők jelentősen befolyásolhatják az ügy megítélését, különösen a kiszabásra. kerülő büntetés mértékét (BJD 1087. sz.).
Ugyanez az elv érvényesül a Btk. 194/A §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint minősülő bűncselekmény megítélésénél is, ahol a törvény a testi sérülésnek mint a bűncselekmény objektív következményének a jellegéhez fűz büntetési keretet tágító jogkövetkezményt. E bűncselekmény esetében sem elég tehát a súlyos egészségromláshoz szükséges tények rögzítése, hanem elengedhetetlen az egészségromlás jellegének, tényleges gyógytartamának, az esetleg maradandó következményeknek a pontos tisztázása is.
A jelen ügyben – az orvos szakértői vélemény adataira tekintettel – különös gonddal kellett volna vizsgálni mindenekelőtt azt, hogy a sértett a bűncselekmény folytán maradandó testi fogyatékosságot, illetve súlyos egészségromlást szenvedett-e el.
E kötelezettségüknek az eljárt bíróságok nem tettek eleget.
A járásbíróság a balesetet követően 4 és fél hónap után hozta meg az első fokú ítéletet. Orvos szakértőt a tárgyaláson nem hallgatott meg és kizárólag a sértett kórházi ápolása idején készült szakértői véleményre támaszkodva helyezkedett arra a jogi álláspontra, hogy a sértett sérülései súlyos egészségromlással jártak. A tárgyalási jegyzőkönyvből kitűnően a sértett a tárgyaláson jelen volt ugyan, az akkori tényleges egészségi állapotára, gyógyultságára nézve azonban a bíróság nem intézett hozzá kérdést.
A másodfokon eljárt megyei bíróság ítéletének a meghozataláig a balesettől számítva már 7 hónap telt el. Eltelt tehát az a körülbelül fél évnyi időtartam, amelyre az írásbeli szakértői vélemény mint az esetleges rokkantság megállapíthatóságának időpontjára utal. A másodfokon eljárt megyei bíróság azonban anélkül, hogy a sértett sérüléseinek a jellegére vagy annak következményeire az orvos szakértőt meghallgatta volna, a súlyosabb minősítés megállapítását mellőzte. A másodfokú határozat indokolásából úgy tűnik, hogy a megyei bíróság a súlyos egészségromlás megállapítását kizárólag azért tekintette megalapozatlannak, mert a maradandó testi fogyatékosság ténye az elbíráláskor nem volt bizonyított. A két fogalom azonban nem azonos, s ezért a vonatkozó indokolás is téves.
A Legfelsőbb Bíróság ezért megállapította, hogy az eljárt bíróságok határozatai – a sértett sérüléseit megállapító részükben – megalapozatlanok. Minthogy ez a megalapozatlanság a terhelt cselekményének minősítésére és a büntetés kiszabására is kihatással volt, a megalapozatlan határozatokat hatályon kívül helyezte és az ügyet új eljárásra a járásbírósághoz visszaküldte. (Legf. Bír. B. törv. V. 868/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás