MK BH 1980/108
MK BH 1980/108
1980.12.01.
A kollektív szerződésben megállapított tíz százaléknál magasabb mértékű éjszakai pótlék az este huszonkét órától reggel hat óráig terjedő időben (éjszaka) végzett munka után abban az esetben is megilleti a dolgozót, ha a napi munkaidejének csak egy része esik éjszakára [48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 45. §, 6/1967. (X. 8) MüM sz. r. 2. § (1) bek.].
A felperesek mozdonyvezetőként, illetőleg vonatfékezőként dolgoznak az alperesnél. Az alperes a felpereseket a havi 191 órás törvényes munkaidőkereten belül olyan módon foglalkoztatja, hogy naponta 19 órát töltenek szolgálatba, amelynek egy része készenlét.
A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben műszaki pótlék, túlórapótlék, és készenléti díj megfizetésére kérték az alperest kötelezni. Benyújtott kérelmük kiegészítéseként azt is sérelmezték, hogy az alperes éjszakai pótlékot sem folyósít a részükre.
A munkaügyi döntőbizottság a felperesek kérelmének részben helyt adott és arra kötelezte az alperest, hogy 1976. július 15-ig terjedő visszamenőleges hatállyal a felperesek által a havi 191 órán túl ledolgozott órák után 24% túlórapótlékot folyósítson. A felperesek ezt meghaladó követelését azzal az indokolással utasította el, hogy az alperes kollektív szerződése nem ad lehetőséget az éjszakai és délutáni pótléknak, valamint a lakáson töltött készenlét díjának teljes órabérrel történő kifizetésére.
A felperesek a döntőbizottság határozatát keresettel támadták meg és ebben műszakpótlék, valamint 30%-os éjszakai pótlék megfizetésére kérték az alperest kötelezni.
A munkaügyi bíróság a felperesek keresetének részben helyt adott és éjszakai pótlék címén különböző összegek megfizetésére kötelezte az alperest. A felpereseknek ezt meghaladó keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában arra utalt, hogy a felperesek napi munkaidejének egy része az éjszakai órákra esik. Szolgálati idejük ugyanis reggel 1/2 5 órától éjszaka 1/2 12 óráig tart. A napi munkaidejükből tehát három órát éjszaka teljesítenek. Ezekre az órákra az alperes 1976. július 15-ig 10%-os éjszakai pótlékot fizetett. Ezt követően azonban az éjszakai pótlék folyósítását a kollektív szerződés rendelkezésére hivatkozással megszüntette. Minthogy a kollektív szerződésnek az éjszakai pótlék fizetését tiltó szabálya ellentétes a felsőbb szintű jogszabály rendelkezésével, a 6/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 2. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes köteles a felperesek éjszakai munkája után 10% éjszakai pótlékot megfizetni.
A munkaügyi bíróság ítéletének az éjszakai pótlék mértékére vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperes kollektív szerződésének 4) pontja szerint „éjszakai munka az este 22 órától reggel 6 óráig végzett munka. Naponta három 8 órás műszak esetén a harmadik műszakban végzett munka minősül éjszakai munkának. Az éjszakai munkára 30%-os pótlék jár”.
Helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy a kollektív szerződés rendelkezését nem lehet úgy értelmezni, hogy az éjszakai pótlék csupán azokat a dolgozókat illeti meg, akik a harmadik műszakba beosztva dolgoznak. Ezzel ellentétes álláspont ugyanis az Mt. V. 45. §-ában lerögzített és a dolgozó garanciális érdekeit érintő azt az alapvető szabályt sértené, hogy aki éjszakai munkát végez, azt annyi órára eső éjszakai pótlék illeti meg, ahány órát a napi törvényes munkaidejéből este 10 órától reggel 6 óráig ledolgozott, függetlenül attól, hogy egy, két vagy három műszakos üzemben dolgozik-e, továbbá, hogy az éjszakai munkát az első vagy a harmadik műszakba beosztva teljesítette-e.
Az Mt. V. 45. §-ának rendelkezése szerint éjszakai munka az este huszonkét órától reggel hat óráig, a mezőgazdaság körében pedig az este huszonegy órától reggel öt óráig terjedő időszak.
Kétségtelen, hogy a jogszabály második fordulata értelmében a napi nyolcórás műszak esetén a harmadik műszakban végzett munka minősül éjszakai munkának.
Ez a rendelkezés azonban nem azt jelenti, hogy csak az a munka minősül éjszakai munkának, amelyet a dolgozó a harmadik műszak keretében fejt ki.
A felperesek nem a harmadik műszakba beosztva, hanem reggel 1/2 5 órától éjjel 1/2 12 óráig végzik a munkájukat. Minthogy a napi munkaidejükből hajnalban és éjjel másfél óra az Mt. V. 45. §-ában meghatározott időtartamra esik, erre a napi három órára a felpereseket a 6/1967. (X. 8.) MüM. számú rendelet 2. §-a, illetőleg a kollektív szerződés már idézett 4) pontja alapján éjszakai pótlék illet meg. Ez utóbbi szabály a mozdonyvezetői vagy vonatfékezői munkakörben dolgozók esetében sem tesz kivételt.
A felperesek a kollektív szerződés 4) pontjában foglaltakra hivatkozással kérték az éjszakai pótléknak 30%-ban történő megállapítását.
A 6/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 2. §-ának (1) bekezdése értelmében az éjszakai pótlék mértéke 10%. A kollektív szerződés azonban ennél magasabb mértékű éjszakai pótlékot is megállapíthat.
Az alperes kollektív szerződése az éjszakai pótlék mértékét 30%-ban állapítja meg. Miután a kollektív szerződésnek ez a rendelkezése a felperesekre is vonatkozik, tévedett a munkaügyi bíróság, amikor az őket megillető éjszakai pótlék mértékét 10%-ban határozta meg.
A munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a felperesek éjszakai munkájáért járó munkabérösszegét 30%-os pótlék alapulvételével állapította volna meg. Ezzel ellentétes álláspontja téves. (M. törv. II. 10 006/1979/ 2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás