MK BH 1980/109
MK BH 1980/109
1980.12.01.
Ha a munkáltató a takarító munkakörbe beosztott dolgozót arra utasítja, hogy átmenetileg olyan helyiségek takarítását is végezze el, amelyeknek takarítása nem tartozott a munkaköréhez, a dolgozó az utasítás teljesítésének megtagadásával fegyelmi vétséget követ el [1967. évi II. törvény 34. § (3) bek., 35. § (1) bek., 55. § (1) bek.].
Az alperes ellen 1978. augusztus 4-én a főépítésvezető megrovás fegyelmi büntetést szabott ki, mivel az 1978. július 5-én kiadott munkavégzésre való utasítás végrehajtását – amelyben betegség, illetve szabadság miatt a földszinti helyiségek ideiglenes takarításával megbízta – megtagadta.
A fegyelmi határozat ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A felperes vállalat munkaügyi döntőbizottsága a határozatával a kérelemnek helyt adott, és a megrovás fegyelmi büntetést hatálytalanította.
A döntőbizottság határozata ellen a felperes fordult keresettel a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság a keresetet elutasította, lényegében azzal az indokolással, hogy a felperes intézkedése nem tartalmazza, hogy az alperesnek hány helyiséget kell takarítania és mennyi ideig köteles az alperes a saját munkáján túlmenően más munkaterületet, illetve más munkáját is elvégezni. Hiányosnak találta a bíróság a felperes utasítását azért is, mert nem jelölte meg, kinek a betegsége miatt, milyen munkakört kell ellátnia az alperesnek. Megállapította, hogy az alperes főleg a W. C. takarítását azért tagadta meg, mivel – bár takarítónői beosztásban kapja a fizetését – ebédkiosztással is foglalkozik, így az esetleges fertőzés elkerülése végett a W. C.-takarítást nem végezheti. Végül megállapította, hogy az alperes által okozott cselekmény nem olyan súlyú, amelyért akár a legenyhébb fegyelmi büntetés kiszabása is indokolt lenne.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Helytállóan utalt a munkaügyi bíróság az 1967. évi II. törvény 35. §-ának (1) bekezdésére, amely szerint a dolgozó indokolt esetben munkakörébe nem tartozó munkát is köteles átmenetileg ellátni. Ugyancsak helyes az 1967. évi II. törvény 35. §-ának (3) bekezdésére való utalása is, mely szerint a dolgozó az utasítás teljesítését abban az esetben tagadhatja meg, ha annak végrehajtása egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné vagy egyébként az érdekeit védő jogszabályba ütközik, illetve ha az utasítás teljesítésével bűntettet követne el. Kimondja azonban azt is az idézett jogszabály, hogy amennyiben az utasítás – az előbbi eseteken kívül – jogszabályba ütközik a dolgozó köteles arra a munkáltató figyelmét felhívni, de az utasítás végrehajtását nem tagadhatja meg.
Az adott esetben a felperes jogszerűen járt el, amikor a takarítónői munkakörben alkalmazott és dolgozó alperest írásban arra utasította, hogy a másik takarítónő betegsége, illetve szabadsága ideje alatt más irodahelyiségek takarítását végezze el. Az utasítás megtagadására az alperes nem volt jogosult, mivel a munkáltatói intézkedés nem ütközött az 1967. évi II. törvény 34. §-a (3) bekezdésének első, illetve második mondatában foglaltakba, amennyiben pedig egészségügyi jogszabályba ütközött – ahogyan erre az alperes a későbbiekben hivatkozott –, ezért a felelősség a munkáltatót terhelte volna. Erre felhívhatta volna az alperes az utasítást adó felettes figyelmét, de a munkát akkor sem tagadhatta volna meg.
Tévedett egyébként az eljárt munkaügyi bíróság akkor is, amikor a felperes írásban kiadott utasítását nem találta szabályosnak. A vonatkozó jogszabályi rendelkezések nem írják elő, hogy a munkáltató írásban köteles a dolgozót utasítani, hogy ideiglenesen a munkakörébe nem tartozó munkát elvégezze. Az adott esetben a felperes helyesen járt el, amikor a fentiek ellenére írásban utasította az alperest és utasítását megfelelően meg is indokolta (betegsége, illetve szabadság). Ez az egyértelmű intézkedést joggal való visszaélésnek semmiképpen nem lehet tekinteni.
A munkafegyelem megtartása, illetve megszilárdítása érdekében a munkáltató jogszabályban biztosított jogát nem lehet csorbítani. Az ellenkező álláspont a fegyelmezetlen dolgozókat hasonló fegyelmi vétségek elkövetésére ösztönözné. A munkaügyi bíróság ítélete azon túl, hogy a hivatkozott jogszabállyal ellentétes, alkalmas arra is, hogy lazítsa a felperes dolgozói körében kialakult munkafegyelmet, mivel olyan vétkes kötelezettségszegéshez nyújt jogi védelmet, amelyért a felperes által kiszabott legenyhébb fegyelmi büntetés – megrovás – mindenképpen arányban áll. (M. törv. I. 10 030/1979/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás