MK BH 1980/113
MK BH 1980/113
1980.12.01.
A tartós külföldi szolgálatot teljesítő dolgozót keresőképtelensége idejére megillető díjazás tekintetében fennálló vita eldöntése a munkaügyi vitákat eldöntő szervek – per esetén a munkaügyi bíróság – hatáskörébe tartozik [ 10/1972. (V. 20.) MüM-PM sz. r. 24. § (1) bek., 30. § 3. sz. mell.].
A felperes 1977. augusztus 18-án létesített munkaviszonyt az alperessel csőszerelő-lakatos munkakörben. A peres felek 1977. szeptember 8-án külföldi munkavállalási szerződést kötöttek, amely szerint a munkavállaló Nigéria területén technológiai szerelési munkát végez egy éven túl, legfeljebb két és fél évig. A szerződés szerint a felperes a kiküldetés alatt járandóságait a 10/1972. (V. 20.) MüM–PM számú együttes rendelet alapján kapja. A felperes a szerződés aláírásakor jelezte, hogy a 10/1972. (V. 20.) MüM–PM számú együttes rendelet 18. §-a értelmében az 1962. október 8-án született Imre utónevű gyermeke után – mivel szakközépiskolába jár – családi pótlék illeti meg. Az alperes megbízottja 1977 novemberében a külföldi szerelési munkahely ellenőrzésekor, majd később a felperes újabb érdeklődésére telex-válaszában közölte, hogy miután a felperes szerviztevénységet végez, részére egy gyermek után nem jár családi pótlék.
A felperes 1978. február 11-én maláriás megbetegedés miatt gyógykezelés céljából hazatért. Hazatérését követően kérte az alperestől egy gyermek után járó családi pótlék megállapítását, továbbá betegállománya idejére a valutahányad kifizetését. Az alperes a kérelem teljesítését megtagadta.
A felperes felülvizsgálati kérelmét a munkaügyi döntőbizottság határozatával elutasította. Tényként állapította meg, hogy a felperest az együttes rendelet 3. sz. mellékletében szabályozott 30/c. kulcsszámú munkakörbe sorolták, és az eszerint besorolt dolgozókra a rendelet II. fejezetében foglaltakat kell alkalmazni, így a 27. § (1) bekezdése szerint a kiküldöttnek, ha ideiglenesen hazatér, valutarész nem jár, továbbá családi pótlékra is csak az általános szabályok szerint (30. §) jogosult. Az általános szabályok szerint pedig egy gyermek után pótlék nem jár.
A felperes az e határozat ellen előterjesztett keresetlevelében előadta, hogy a külföldi szerelési helyen munkavégzésre kötött szerződés technológiai szerelésre és nem szerviz- és hasonló munkavégzésre szólt. Kérte a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását és a 10/1972. (V. 20.) MüM–PM számú együttes rendelet 4. §-a és 18. §-ának (1) bekezdése szerint a betegállománya idejére járó díjazás és valutarész, valamint a 18. § (5) bekezdése szerint 1977. szeptember 9-től havi 800 forint családi pótlék utólagos kifizetését.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A munkaügyi bíróság végzésével a pert megszüntette. Egyidejűleg a munkaügyi döntőbizottság határozatát hatályon kívül helyezte és az iratokat a hatáskörrel rendelkező kerületi bírósághoz tette át.
Végzésében megállapította, hogy a kereseti kérelem tárgya a tartós külföldi kiküldetésből – betegség miatt – történt ideiglenes hazatéréssel kapcsolatban felmerült táppénz, valutarész, valamint családi pótlék utólagos kifizetésére irányuló igény, e perre pedig hatáskörrel és illetékességgel a kerületi bíróság rendelkezik.
A kerületi bíróság végzésével a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította. Megállapította, hogy az igény elbírálására a társadalombitosítási szervek jogosultak.
A munkaügyi bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes valóban technológiai szerelési munkát és nem szerviztevékenységet végzett kiküldetése során. Az ezzel összefüggő kérdésekkel kapcsolatban azonban a rendelet II. fejezetében foglaltak az irányadók. E fejezet ugyanis a szervizmunkát végző dolgozók mellett egyértelműen rendelkezik a szereléshez kiküldött dolgozókról is. Ezt támasztja alá a már említett együttes rendelet 24. §-ának (1) bekezdésében írt szabály is, amely a dolgozókat a rendelet 3. számú melléklete szerint rendeli elbírálni. Ez a melléklet tartalmazza a felperesre is irányadó 30/c. kulcsszámú szakmunkás munkakört.
A jogszabály II. fejezte szerint elbírálandó dolgozók tekintetében az I. fejezetben foglalt rendelkezések kizárólag akkor alkalmazhatók, ha a II. fejezet e dolgozók kiküldetésével összefüggő kérdésekben nem tartalmaz rendelkezést vagy meghatározott szabályok vonatkozásában kiegészítést, illetőleg eltérést.
Helytállóan járt el a munkaügyi bíróság, amikor a felperes családi pótlék igénye vonatkozásában a pert – a munkaügyi döntőbizottság határozata e részének hatályon kívül helyezésével – megszüntette. Az együttes rendelet II. fejezete ugyanis konkrét rendelkezést tartalmaz a családi pótlék kérdésében. A 30. § szerint a kiküldött családi pótlékra való jogosultságára és annak mértékére a családi pótlékra vonatkozó általános jogszabályok az irányadók. Ezek az általános jogszabályok pedig a társadalombiztosításra vonatkozó jogszabályok. Ezek szerint e kérdésben munkaügyi vita, illetve per nem indítható.
Ami azonban a felperesnek a betegség esetén járó díjazás kérdésében előterjesztett keresetét illeti, tévedett a munkaügyi bíróság, amikor e kereseti kérelem körében is megszüntette a pert.
Minthogy a tartós külföldi kiküldetést teljesítők betegség esetén járó díjazásával kapcsolatos kérdéseket a kiküldő vállalatnak kell rendeznie, ennek elmaradása esetén munkaügyi vita indítható. A felperes tehát ebben a kérdésben jogosult volt vitáját a munkaügyi jogorvoslati szervek elé terjeszteni. (M. törv. II. 10 110/1979/3. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás