BK BH 1980/119
BK BH 1980/119
1980.12.01.
A testi sértés alapesete és minősített esetei egymás közötti viszonylatukban a különös visszaesés szempontjából „ugyanolyan” bűncselekmények [Btk. 137. § 13. pont, 170. § (1) és (2) bek., 14. sz. Irányelv].
A városi bíróság a terheltet bűnösnek mondta ki súlyos testi sértés bűntettének a kísérletében és könnyű testi sértés vétségében s ezért őt – mint különös visszaesőt – halmazati büntetésül 5 hónapi szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani.
A megállapított tényállás szerint a terheltet megelőzően a járásbíróság súlyos testi sértés bűntette és könnyű testi sértés vétsége miatt – halmazati büntetésként – 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte, mely büntetését 1977. október 7. napján töltötte ki. A jelen ügyben elbírált súlyos testi sértés kísérletét 1979. június 23. napján, a könnyű testi sértésként értékelt cselekményt pedig 1979. július 24. napján követte el.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta. A végzés indokolásában megjegyezte, hogy a vádlott csupán a súlyos testi sértés bűntettének kísérlete vonatkozásában különös visszaeső, mert a korábbi, ugyanilyen bűncselekmény miatti elítéltsége – a Legfelsőbb Bíróság 14. sz. Irányelve IV. fejezetének 4/A. pontja értelmében – nem alapozza meg ugyanezt a könnyű testi sértés esetében.
A megyei bíróság végzésének említett indokolása miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A városi bíróság ítéletének indokolása szerint a terhelt a cselekményeket a 1961. évi V. törvény 137. §-ának 13. pontja szerinti különös visszaesőként követte el, tekintve hogy korábban ugyanilyen jellegű bűncselekményt követett el és emiatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, a büntetés kitöltésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig pedig 5 év még nem telt el.
Ezzel a helyes okfejtéssel ellentétben a megyei bíróság végzésének indokolása téves álláspontot tartalmaz. A terheltet korábban súlyos testi sértés bűntette és könnyű testi sértés vétsége miatt ítélte végrehajtandó szabadságvesztésre a bíróság, tehát a korábbi elítéltség megalapozza mindkét ugyanolyan cselekmény újbóli elkövetése folytán a különös visszaesést.
Téves a megyei bíróság álláspontja a különös visszaesés vonatkozásában azért is, mert a Legfelsőbb Bíróság 14. sz. Irányelve IV. fejezetének 4/A. pontjára hivatkozik, holott ez a „hasonló jellegű” bűncselekmények meghatározására vonatkozik. Ezzel szemben az Irányelv IV. fejezetének 2. pontja foglalkozik az „ugyanolyan” bűncselekmények értelmezésével, ebből kitűnően pedig a könnyű testi sértés vétsége és a súlyos testi sértés bűntette ugyanolyan bűncselekmény, mert a Btk. azonos törvényi tényállásba ütközik. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a Btk. 170. §-ában meghatározott könnyű testi sértés a szándékos testi sértés alapesete, a súlyos testi sértés pedig a könnyű testi sértés minősített esete.
Minthogy a terhelt mindkét alkalommal ugyanolyan jellegű bűncselekményt követett el: mindkét cselekmény vonatkozásában a Btk. 137. §-ának 13. pontja szerinti különös visszaeső.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság végzésének indokolása törvénysértő. (B. törv. III. 1087/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás