BK BH 1980/123
BK BH 1980/123
1980.12.01.
A lopás nem minősül dolog elleni erőszakkal elkövetettként, ha a tettes a kipányvázott állatot úgy tulajdonítja el, hogy a pányvaláncot szétkapcsolja [Btk. 316. § (2) bek. d) pont].
A városi bíróság a terheltet bűnösnek mondotta ki nagyobb értékre és dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntettében, melyet mint többszörös visszaeső követett el, és ezért 2 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre mint főbüntetésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra mint mellékbüntetésre ítélte azzal, hogy a szabadságvesztést fegyházban kell végrehajtani. A megállapított tényállás lényege a következő.
A terheltet a bíróság korábban öt esetben ítélte el szándékos vagyon elleni bűncselekmények elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre. Legutoljára a járásbíróság többszörös visszaesőként elkövetett lopás bűntette miatt 2 évi szabadságvesztésre ítélte, melyet 1978 decemberében töltött ki.
A terhelt 1979. július 1. napján jogtalanul eltulajdonította a sértett tehenét oly módon, hogy a tanya közelében legelő állatot a pányvalánc szétkapcsolása után elvezette. A tehén értéke 20 000–24 000 forint volt. A sértettnek okozott kár a lefoglalással és a sértett részére történő visszaadással megtérült.
A városi bíróság jogi álláspontja szerint a terhelt cselekménye azért minősül dolog elleni erőszaknak, mert a terhelt a pányvaláncot szétkapcsolta.
A cselekményt minősítő, valamint büntetést kiszabó rendelkezés a terhelt javára emelt törvényességi óvás alapos.
Törvényt sértett a városi bíróság, amikor a terhelt cselekményét dolog elleni erőszakkal elkövetettnek minősítette. E minősítő körülmény megállapíthatóságának előfeltétele egyrészt az, hogy az elkövető erőszakot alkalmazzon, másrészt hogy az erőszak olyan zár vagy készülék feltörésére irányuljon, amelynek közvetlen rendeltetése a lopásra kiszemelt dolog megőrzése. Az elbírált esetben egyik feltétel sem valósult meg.
A dolog elleni erőszaknak akkor értékelhető a terhelti magatartás, ha az erőbehatás – a jogtalan eltulajdonítás érdekében – a megőrzésre szolgáló zár vagy készülék nem rendeltetésének megfelelő módon történő felnyitására irányul.
Az az elkövetési mód, hogy a terhelt a pányvaláncot szétkapcsolta – amellyel egyébként állagsérelem nem következett be –, nem értékelhető erőszakos magatartásként. A pányvaláncnak ugyanis nem az a rendeltetése, hogy a tehenet az eltulajdonítástól megvédje, hanem csak az, hogy az állat elkóborlását megakadályozza. A lánc eloldása nem tekinthető készülék feltörésének, ez rendeltetésellenes alkalmazást sem jelent.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértés megállapítása mellett a cselekményt az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 316. §-a (4) bekezdésének a) pontja szerinti nagyobb értékre elkövetett lopás bűntettének minősítette.
E cselekményt a törvény három évig terjedhető szabadságvesztéssel fenyegeti, a terhelt azonban többszörös visszaeső, ezért reá vonatkozóan a Btk. 98. §-ának (1) bekezdése a büntetés kiszabása körében a különös visszaesőkre megállapított és a Btk. 97. §-ában írt rendelkezések alkalmazását írja elő, azaz a büntetési tétel felső határa négy és fél évi, a törvényi minimum pedig: hat hónapi szabadságvesztés.
A Legfelsőbb Bíróság a terhelt javára fennálló enyhítő körülményekre, valamint az enyhébb minősítésre figyelemmel úgy találta, hogy az 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztés áll arányban a terhelt által elkövetett cselekmény tárgyi súlyával és személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokával. (B. törv. II. 1204/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás