PK BH 1980/129
PK BH 1980/129
1980.12.01.
A károkozó hiányos vagy fogyatékos belátási képessége miatti gondozói felelősség körében a gondozói kötelesség vizsgálatánál nemcsak azt a kérdést kell tisztázni, hogy a gondozó a károkozást megakadályozhatta volna, hanem azt is mérlegelni kell, hogy a szülők a gyermek nevelése, jellemének, szokásainak kialakulása körül úgy jártak-e el, ahogy ez az adott helyzetben általában elvárható [Ptk. 347. § (1) és (4) bek.].
A felperes 1976. június 17-én délelőtt a város központja felé haladt kerékpáron, amikor a jobbról betorkolló, „elsőbbségadás kötelező” jelzőtáblával ellátott mellékútról kisméretű kerékpárjával elébe hajtott az alperesek 6 éves gyermeke. A felperes az összeütközés elkerülése végett kerékpárjáról leugrott, elesett és combnyaktörést szenvedett. A baleset következtében a felperes három hónapon át kórházi ápolás alatt állt. Utóbb féloldali bénulás lépett fel a felperesnél, ennek folytán azóta is fekvő beteg, állapotában lényeges javulás nem várható, állandó ápolásra, gondozásra szorul.
Az illetékes nyomozó hatóság a kiskorú ellen a nyomozás teljesítését a Be. 127. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján büntethetőséget kizáró ok miatt megtagadta, egyben megállapította, hogy a baleset azért következett be, mert a kk. gyermek megszegte a KRESZ 28. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket.
A felperes keresetlevelében a baleset folytán keletkezett kárának a megtérítésére kérte a kk. gyermek szüleit – az alpereseket – kötelezni.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Védekezésük szerint nem bizonyos, hogy a kerékpáron szabálytalanul közlekedő kk. gyermek az ő gyermekük volt. Másodlagosan arra hivatkoztak, hogy a gyermek felügyeletének ellátása érdekében megfelelően jártak el, így felelősség őket nem terheli.
Az alperesek érdekében a perbe az Állami Biztosító beavatkozott: a kereseti követelés jogalapját elismerte, a felperes közreható magatartása miatt azonban kármegosztás alkalmazását kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani azt, hogy az alperesek gyermeke kényszerítette hirtelen megállásra a felperest, és hogy szabálytalan közlekedésével a balesetet ő okozta. Utalt arra is, hogy az alperesek kötelességüket felróhatóan nem szegték meg, ezért kártérítési felelősségük megállapítására akkor sem kerülhetne sor, ha a balesetet az ő gyermekük okozta volna.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét lényegében indokai alapján helyben hagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
Az elsőfokú bíróság ítéletének az indokolásában megállapította, hogy az alperesek gyermeke a baleset időpontjában kerékpárjával a baleset helyszínén tartózkodott. A kihallgatott tanúk vallomása is azt a tényt bizonyítja, hogy az alperesek gyermeke volt az, aki közlekedési szabályt sértett, és akivel az összeütközést a felperes el akarta kerülni. A perbeni adatok szerint a nyomozati eljárásban maga a kk. gyermek is beismerte, hogy a baleset bekövetkezésében közrehatott. A perben nem merült fel olyan adat, hogy a helyszínen a baleset időpontjában az alperesek gyermekén kívül más gyermek is tartózkodott volna. Az eddigi bizonyítási adatok alapján tehát megnyugtatóan meg lehet állapítani azt, hogy az alperesek gyermeke követte el a közlekedési szabálysértést és ezáltal közrehatott a felperes balesetének bekövetkezésében. Mindkét fokú bíróság okszerűtlen következtetéssel jutott ezzel ellentétes megállapításra.
A Ptk. 347. §-ának (1) bekezdése értelmében akinek belátási képessége hiányzik vagy fogyatékos, felelősségre nem vonható. Helyette gondozója felel, kivéve ha bizonyítja, hogy a felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A (4) bekezdés szerint pedig ha a kárt belátási képességgel rendelkező olyan kiskorú okozza, akinek felügyeletre köteles gondozója is van, és bizonyítják, hogy a kötelességeit felróhatóan megszegte, a gondozó a károkozóval egyetemlegesen felel.
A perben eljárt bíróságok eltérő jogi álláspontjuk miatt nem vizsgálták, hogy az alperesek gyermeke rendelkezett-e a felelősségre vonáshoz megkívánt belátási képességgel. A per eddigi adatai arra utalnak, hogy a baleset időpontjában 6 éves gyermek az adott helyzethez viszonyítva megfelelő belátási képességgel nem rendelkezett. Minthogy azonban a Ptk. 347. §-ának (1) bekezdése a belátási képesség vonatkozásában határozott életkort nem állapít meg, további bizonyítás elrendelésével a tényállást e vonatkozásban is ki kell egészíteni.
Ha megállapítható a kiskorú belátási képességének hiánya vagy annak fogyatékossága, az alperesnek kell bizonyítaniuk, hogy a felügyelet érdekében az adott helyzetben általában elvárható gondossággal jártak el. E vonatkozásban az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy az alpereseket a felügyelet ellátása körül mulasztás nem terheli, megalapozatlan. Arra nézve, hogy az alperesek gondozói kötelezettségüket hogyan teljesítették, az elsőfokú bíróság bizonyítást nem folytatott le. Így tehát ebben a körben is szükséges a bizonyítási eljárás kiegészítése.
A gondozói kötelesség vizsgálatánál nemcsak azt a kérdést kell tisztázni, hogy a gondozója károkozást megakadályozhatta volna-e, hanem azt is mérlegelni kell, hogy a szülők a gyermek nevelése, jellemének, szokásainak kialakítása körül úgy jártak-e el, ahogy az általában elvárható. Ennek a kérdésnek az eldöntésénél tisztázni kell többek között azt is, hogy a gyermek mióta tud kerékpározni, ismeri-e a közlekedési szabályokat, rendszeresen részt vesz-e a forgalomban, vagy csak forgalmon kívüli helyen, felügyelet mellett szokott kerékpározni. Alkalmas volt-e a gyermek szellemi és fizikai adottságai mellett arra, hogy a forgalomban egyedül vegyen részt. Szükséges továbbá annak tisztázása is, hogy a kiskorú hogyan jutott a perbeli esetben a kerékpárhoz, a kerékpározáshoz az alperesek, illetve a nagyszülők hozzájárultak-e. Végül meg kell állapítani, hogy az alperesek a baleset bekövetkezésekor otthon tartózkodtak vagy munkában voltak-e.
Ezeknek a körülményeknek a feltárása és a tényállás helyes megállapítása után lehet csak a felperes kereseti kérelme tárgyában megnyugtató döntést hozni.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét – az első fokú ítéletre is kiterjedően – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. V. 20 527/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás