PK BH 1980/131
PK BH 1980/131
1980.12.01.
Életbiztosítási szerződéssel kapcsolatos jogvita elbírálása során a biztosítási szerződésre vonatkozó anyagi jogi szabályok az irányadók, az öröklésre vonatkozó anyagi jogi szabályokat csupán a kedvezményezettek körének meghatározásánál lehet alkalmazni. Ha a kedvezményezett kijelölése nem történt meg, együttélő házastárs hiányában azt a személyt kell kedvezményezettnek tekinteni, aki ténylegesen a biztosított örököse [Ptk. 560. § (1) bek., 607. § (1) bek.].
M. T. a felperes testvére és a beavatkozó apja volt. A nevezett, aki a feleségétől már 1972. év óta különváltan élt, 1973. február 24-én CSÉB-biztosítást kötött. A Biztosítási és Önsegélyző Csoport Szervezeti Szabályzatának a biztosítási szerződés tartalmává tett III. fejezete A) pontja 6. §-ának (1) bekezdése szerint a tag halála esetén, amennyiben a 65. életévét már betöltötte, vagy saját jogon nyugdíjas volt, 9000 forint, egyéb esetben pedig 30 000 forint biztosítási díj fizetését vállalja az Állami Biztosító alperes a kedvezményezett részére. A biztosítási szeződés értelmében „a tag életében esedékes szolgáltatások a tagnak fizetendők. A tag halála esetére biztosított szolgáltatás – ha a tag másként nem rendelkezett – az akkor együttélő törvényes házastársat, ennek nemlétében a törvényes örököst illeti meg.”
A Szervezeti Szabályzat V. fejezetének 15. §-a – egyebek mellett – úgy rendelkezik, hogy „biztosítási eseményt annak bekövetkeztétől számított 8 nap alatt a biztosítóhoz be kell jelenteni. Ennek elmulasztása esetén a biztosító annyiban megtagadhatja a biztosítási összeg kifizetését, amennyiben emiatt lényeges körülmények kideríthetetlenekké válnak.” A Szervezeti Szabályzatban részletezett szolgáltatás kifizetéséhez a kedvezményezett tartozik bemutatni „a tagsági könyvet minden esetben, ezenkívül halál esetén a halotti anyakönyvi kivonatot. Igényjogosultság esetén a szolgáltatást az összes okmányok beérkeztétől számított 5 napon belül kell folyósítani.”
M. T. 1975. március 8-án kelt végrendeletében minden ingó és ingatlan vagyonát nővérére, a felperesre hagyta. A végrendeletben hagyományként meghagyta, hogy a felperes vegyen két pár karikagyűrűt és azt két fiának juttassa el. Z. fiára hagyta a családi pecsétgyűrűt és a cigarettatárcát, L. fiának is egy pecsétgyűrűt hagyományozott. Egyebet a fiaira nem hagyott, tekintettel arra, hogy „amióta eljött, egyszer sem keresték fel.”
M. T. 1976. február 3-án meghalt. Az alperes a 30 000 forint biztosítási díjat az örökhagyó gyermekeinek, a beavatkozóknak fizette ki, annak ellenére, hogy a CSÉB tagsági könyv a felperes birtokában volt.
Az örökhagyó gyermekeinek – a beavatkozónak – kötelesrész igénye tárgyában per indult, amelyben a végrendelet érvényességét nem vitatták. A felperes – az ottani II. r. alperes – csupán a kötelesrész összegszerűségét vitatta.
A felperes keresetében a 30 000 forint és ennek 1976. február 3. napjától számított évi 5%-os kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Álláspontja szerint az örökhagyó a végrendelettel kizárta a törvényes örökösöket, akik ezzel kiestek az öröklésből, törvényes örökösöknek nem tekinthetők. A következő sorban levő törvényes örökös a felperes, ezért őt kell a biztosítási szerződés kedvezményezettjének tekinteni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a biztosítási összeg nem tárgya a hagyatéknak. Az örökhagyó törvényes örökösei a gyermekei, a beavatkozók, akiknek a részére a biztosítási díjat már kifizette, így a keresetet el kell utasítani.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Álláspontja szerint az örökhagyó és az alperes között létrejött biztosítási szerződésben megjelölt kedvezményezettek a törvényes örökösök. Törvényesen örökösök elsősorban az örökhagyó gyermekei, ez a törvény örökösi minősítés a Ptk. 607. §-ának (1) bekezdésében foglalt fogalommeghatározásból fakad. Miután az örökhagyó nem változtatta meg a biztosítási szerződésben megjelölt kedvezményezettek körét, és miután együttélő házastársa az örökhagyónak nem volt, az alperes jogszerűen teljesített a beavatkozók részére, a kereset nem megalapozott.
Az ítéletet a felperes támadta meg fellebbezéssel, kérte az alperesnek a kereset szerinti marasztalását.
Az alperes az első fokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság elnöke a Pp. 23/A. §-a alapján a pert másodfokú elbírálásra a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonta.
A perben a Pp. 2/A. §-a alapján a Legfőbb Ügyészség fellépett, indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a keresetnek megfelelő határozatot hozzon. Álláspontja szerint az első fokú ítélet téves jogértelmezésen alapszik. A Ptk. 560. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint az életbiztosítási szerződés kedvezményezettje – a jelen esetben – a biztosított örököse. Mivel az elhalt örököse a leszármazók által sem vitatott végrendelet szerint is a felperes, ezért kereseti igénye megalapozott.
A fellebbezés alapos.
A Ptk. 560. §-ának (1) bekezdése értelmében életbiztosítási szerződésben kedvezményezett lehet a szerződésben megnevezett személy, a bemutatóra szóló kötvény birtokosa, a biztosított örököse, ha a kedvezményezettet a szerződésben nem jelölték meg és bemutatóra szóló kötvényt sem állítottak ki.
A biztosított örököse tehát akkor tarthat igényt az életbiztosítási összegre, ha nincs a szerződésben megjelölt kedvezményezett és bemutatóra szóló kötvényt sem állítottak ki. Ez a rendelkezés azzal van összefüggésben, hogy az életbiztosítási szerződésben is mindenképpen szerepelnie kell olyan személynek, akinek részére a biztosító a biztosítási esemény bekövetkezésekor a biztosítási összeget köteles kifizetni, illetőleg aki a biztosítási összeg felvételére jogosult. Ha a kedvezményezett kijelölése nem történt meg, és nem állítottak ki bemutatóra szóló kötvényt sem, erre az esetre maga a törvény határozza meg, hogy ki, illetőleg kik jogosultak a biztosítási összeg felvételére. A törvény említett rendelkezése tehát ilyen esetben az életbiztosítási szerződés tartalmává válik, a biztosítási összeg felvételére jogosult személy hiányzó kijelölését pótolja. Ilyenkor kedvezményezettnek a biztosított örököseit kell tekinteni, akik tehát nem az örökösi, hanem a törvény által meghatározott kedvezményezetti minőségüknél fogva, az életbiztosítási szerződés alapján tarthatnak igényt a biztosítási összegre.
Az előadottakból következik, hogy az életbiztosítási szerződéssel kapcsolatos jogvita elbírálása során a biztosítási szerződésre vonatkozó anyagi jogi szabályok irányadók, eltérő szerződési kikötés hiányában pedig az öröklésre vonatkozó anyagi jogi szabályokat csupán a kedvezményezettek körének meghatározásánál lehet alkalmazni.
A másodfokú eljárás során csatolt CSÉB tagsági könyvben foglalt biztosítási feltételek is lehetőséget biztosítanak arra, hogy a biztosított maga jelöljön ki kedvezményezettet, ilyen rendelkezés hiányában viszont a biztosított halálakor „együttélő törvényes házastársa, ennek nemlétében a törvényes örökös” minősül kedvezményezettnek.
Életbiztosítás esetén – a túlélésre szóló biztosítástól eltérően – a biztosított halálával következik be a biztosítási esemény. Amennyiben tehát a biztosított maga nem jelölt meg kedvezményezettet, és az általános biztosítási feltételek érvényesülnek, a biztosítási esemény bekövetkezésekor fennálló helyzetből kell kiindulni. Ez következik abból is, hogy csak a biztosított halálakor együttélő „törvényes házastárs” léphet fel kedvezményezettként, de értelemszerűen következik ebből az is, hogy csupán a biztosított halálakor bekövetkezett tényleges jogutódlás alapján illeti meg „az örököst” a kedvezményezetti jogállás. Ennek megfelelően a biztosított eltérő rendelkezése, illetőleg együttélő házastárs hiányában azt a személyt kell kedvezményezettnek tekinteni, aki ténylegesen a biztosított „örököse”.
Az előadottakból kitűnően a felperes jogszerűen igényli az alperesektől az életbiztosítás kifizetését, s tévedett az alperes, amikor a beavatkozókat tekintette kedvezményezetteknek.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében megváltoztatta és az alperest a biztosítási összeg kifizetésére kötelezte. A biztosítási összeg kifizetésének esedékességével kapcsolatban szerződési feltételek figyelembevételével a Legfelsőbb Bíróság az alperest a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése értelmében kamat megfizetésére is kötelezte.
Az alperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése értelmében köteles a pernyertes felperesnek a perköltséget megfizetni. Az alperes személyes illetékmentessége következtében a felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt eljárási illeték a 16/1976. (XII. 31.) IM számú rendelet 21. §-ának (1) bekezdése értelmében az államot terheli. (Legf. Bír. Pf. V. 20. 478/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás