PK BH 1980/132
PK BH 1980/132
1980.12.01.
Az esküvői vacsora költsége – ellenkező megállapodás hiányában – még abban az esetben sem követelhető, ha a szülő azt a fiatalok házassága tartósságának reményében fedezte. Az ilyen költségek fedezése általában a szokásos mértékű ajándékozás körébe vonható [Ptk. 582. § (3) és (5) bek.].
A felperes lánya 1975. november 29. napján kötött házasságot az alperessel. Az esküvői vacsora 6440 forintos költségét a felperes fizette ki. A felperes leányának az alperessel kötött házasságát 1977 nyarán felbontották. A volt házastársak vagyonjogi igényeit külön perben hozott ítélet rendezte.
A felperes 3220 forint és járulékai iránt indított keresetet az alperes ellen. Követelésének jogalapját abban jelölte meg, hogy a vacsora költségeit, illetőleg annak fele összegét kölcsönadta az alperesnek, minthogy a költségek viselésére az alperesnek nem volt pénze. Az alperes viszont azzal védekezett, hogy ilyen kölcsönről a felek között nem volt szó; a felperes a házasságkötést megelőző megbeszélések során a vendéglátás költségeit magára vállalta, így a költségek viselése a házasságkötés alkalmából adott ajándéknak minősül.
Az elsőfokú bíróság az alperest 3220 forint, ennek kamatai és 192 forint perköltség megfizetésére kötelezte. A járásbíróság álláspontja szerint a vacsora költségeit a felperes az alperesnek és feleségének a házasságkötés alkalmából azzal a feltevéssel adta ajándékba, hogy a házasság sikeres lesz. Ez a feltevés utóbb meghiúsult, mert a házasságot felbontották. Ezért a felperes jogosult a volt házastársaktól az ajándékot illetőleg annak fele összegét az alperestől a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel visszakövetelni.
A járásbíróság ítélete első fokon jogerőre emelkedett, miután az alperes által a fellebbezési határidő elmulasztásával kapcsolatban előterjesztett igazolási kérelmet – és ezzel együtt az alperes fellebbezését is – a másodfokú bíróság elutasította. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A házassági életközösség megszűnésekor a házasfelek okiratot készítettek, amelyben azt rögzítették, hogy az alperes mit hagyott a volt közös lakásban, milyen ingóságokat vitt magával, s a házastársaknak milyen közös adósságaik voltak. Ebben az okiratban utolsó tételként „esküvői vacsora számlával igazolható” megjegyzés szerepel.
Az eljárt bíróság a perben nem tisztázta ennek az okiratnak a pontos tartalmát. Nem kizárt, hogy ez a feljegyzés az alperesnek olyan kötelezettségvállalását tartalmazza, amely szerint az esküvői vacsora költségének felét a felperesnek megfizeti. Fel kell tehát deríteni a felek személyes meghallgatása, a felperes leányának kihallgatása, szükség esetén írásszakértői bizonyítás útján az okirat keletkezésének körülményeit, s tisztázni kell azt is, hogy az említett megjegyzés valóban az írásbafoglalás idején került-e az okiratba, vagy – amint az alperes állítja – utóbb vezették rá. Ha megállapítható, hogy a vacsora költségei felének viselésében a peres felek megállapodtak, ebben az esetben az alperes kötelezettségvállalása alapján helye lehet az alperes marasztalásának.
Ha azonban ilyen megállapodás létrejötte nem bizonyítható, a felperes követelésének elbírálásánál az ajándék visszakövetelésére vonatkozó általános szabályokból kell kiindulni. A járásbíróság ítéletében megjelölt törvényhely szerint az ajándékozó az ajándékozás alapjául szolgáló téves feltevés végleges meghiúsulása esetén a még meglevő ajándékot vagy a helyébe lépett értéket követelheti vissza. A perbeli esetben azonban az ajándék (a vacsoráért kifizetett összeg) már nincs meg, s annak helyébe – a dolog természete szerint – más érték sem lépett. Így – ellenkező megállapodás hiányában – az esküvői vacsora költsége még abban az esetben sem követelhető, ha egyébként megállapítható, hogy azt az ajándékozó felperes abban a feltevésben adta, hogy leányának és az alperesnek a házassága betölti társadalmi rendeltetését és tartós lesz.
Az ajándék visszakövetelését egyébként a Ptk. 582. §-ának (5) bekezdésében foglalt rendelkezések is kizárják. A szokásos mértékű ajándék visszakövetelésének ugyanis nincs helye. Külön megállapodás hiányában pedig a házasságot kötő fiatal házaspár szülei által fizetett esküvői vacsora költségeinek a fedezése általában a szokásos mértékű ajándék körébe vonható.
Az előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, egyben a járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. §-ának (3) bekezdése]. (P. törv. V. 20 558/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás