GK BH 1980/139
GK BH 1980/139
1980.12.01.
Ha a felek a minőség szúrópróba szerinti megvizsgálásában állapodnak meg, ennek eredménye csak abban az esetben alkalmas a kifogásolt mennyiség minőségének a bizonyítására, ha a megrendelő a megvizsgálás során az erre vonatkozó kikötéseknek megfelelően járt el [10/1966. (II. 14.) Korm. sz. r. 40. § *].
A felek import célú szállítási szerződést kötöttek különböző befőttek 1974. és 1975. évben történő szállítására. A külföldi szállító az alperessel kötött külkereskedelmi szerződésben lekötött mennyiség egy részét a felek hozzájárulásával az 1976. évben szállította le. A felperes 1976. május hónapban 15 vagon 250 380 üveg körtebefőttet vett át a felek közötti szállítási szerződés részteljesítéseként. Az átvétel után a küldeményt a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet (KERMI), majd a felperes megbízásából a MERT Minőségellenőrző RT (a továbbiakban: MERT) is megvizsgálta. A vizsgálatokról készült jelentés szerint a körtebefőttek a jelzés ellenére nem I., hanem túlnyomórészt II. osztályúak voltak. A felperes szavatossági igényét bejelentette az alperesnek, amelyben 249 880 üveg körtebefőttre 247 381 Ft összegű árleszállítást igényelt. Az alperes az igénybejelentés folytán a külföldi kereskedelmi és iparkamara mellett működő választottbíróság előtt pert indított a külföldi szállító ellen, és annak hibás teljesítése miatt 8380, 25 rubel árengedmény megfizetését követelte.
A választottbírósági eljárásban alkalmazott szakértő a szakvéleményében többek között megállapította, hogy a befőttek minőségi meghatározása nem az ún. átlagpróba szerint történt, ezért az egész tételre jellemző minőséghibát nem lehetett megállapítani. Ezen kívül a MERT szakértői bizonyítványokban nincsenek számszerű adatok a hiányosságok mértékére és a minőség meghatározására.
A választottbíróság az alperes keresetét elutasította, mert az általa csatolt hiányos bizonyítékokkal szemben a külföldi vegyi laboratóriumok, valamint a szakértő véleménye szerint a befőttek az I. minőségi osztály követelményeinek megfeleltek.
A felperes a keresetében 247 381 Ft árleszállítás és 5850 Ft szakértői költség megfizetését, továbbá a felhasznált minta 4720 Ft ellenértékét követelte összesen 257 951 Ft összegben.
Az alperes a követelés jogalapját tagadta és a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott a felperessel kötött szerződésben és annak mellékletében foglaltakra, amelyek alapján az áru minőségi átvétele a megrendelő felperes megbízottjának jelenlétében az áru külföldi berakásánál történt, a megbízott pedig az árut I. osztályúnak jelezte. Arra is hivatkozott, hogy a felperes által a MERT-től és a KERMI-től beszerzett szakértői vélemények nem indokolják az egész tételnek alacsonyabb osztályba sorolását. Kérte továbbá, hogy a felperes a követelt árleszállítás összegét is bizonyítsa. A MERT szakértői véleménye szerint ugyanis még az általa megvizsgált tétel egy része is I. osztályú volt. Ennek más minőségi osztályba sorolása tehát nem indokolt.
Az elsőfokú bíróság a tényállás tisztázása érdekében meghallgatta a küldeményt vizsgáló MERT-szakértőket, akiknek véleménye szerint a mintavétel szubjektív befolyástól mentes volt és kiterjedt a szerződésben előírt mennyiségre. Bizonyítási eljárást folytatott le továbbá az elsőfokú bíróság annak a megállapítása végett is, hogy a külföldi minőség-ellenőrző intézet végzett-e a felperes érdekében, illetve helyette minőségi átvételt.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek megfelelően marasztalta az alperest. Az ítélet indokolása szerint az alperes az átadott termék minőségéért a 10/1966. (II. 14.) Korm. sz. rendelet (a továbbiakban: R) 40. §-a alapján szavatossági felelősséggel tartozik. A perben nem nyert bizonyítást, hogy a külföldi minőség-ellenőrző intézet a termék feladásakor vagy azt megelőzően elvégezte-e a felperes érdekében vagy helyett a minőségi átvételt. Ennek az ellenkezőjét bizonyítja viszont a MERT nyilatkozata, amely szerint a külföldi minőség-ellenőrző szerv 1976. évi minőség-ellenőrzést és nem minőségi átvételt végzett, 1976 óta azonban a MERT még ilyen tevékenységgel sem bízta meg. Egyébként a felek a szerződésben a minőségi vizsgálat és kifogás módját részletesen meghatározták. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a MERT-jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy a mintavétel szúrópróba-szerűen történt, és hogy a szerződésben írt mennyiségre kiterjedt. A per eldöntése szempontjából nem volt jelentősége annak, hogy a 3%-nak megfelelő mennyiséget (átlagpróba) nem emelték ki, a felbontott kartonok száma ugyanis a 3%-ot megközelítette. A KERMI-vizsgálattal együtt egyébként a vizsgált mennyiség a kellő mértéket meghaladta, és ez pótolta a MERT-vizsgálat esetleges hiányosságait. A mintavétel módja ellen az alperes nem emelt kifogást és nem kérte a külföldi szabvány szerinti mintavételt. A külföldi mintavételi szabvány egyébként a felek közötti jogviszonyban nem érvényesülhet, mert a felek mintavétel módját kikötötték. Az elsőfokú bíróság a MERT-jegyzőkönyvek megállapításait ítélkezése alapjául elfogadta azzal az indokkal is, hogy az I. és II. osztályú tételek nem választhatók szét a fogyasztói forgalomba kerülő egységek felbontása nélkül, ezért helyes volt az egész tétel II. osztályú termékként történő értékesítése.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Sérelmezte az ítélet indokolásának azt a megállapítását, amely szerint nem bizonyított, hogy a külföldi intézet megvizsgálta-e a kifogásolt tételt. Az alperes álláspontja szerint a per során kétséget kizáróan megállapításra került, hogy a külföldi intézet a tételt a felperes érdekében megvizsgálta és azt I. osztályúnak minősítette. Arra is hivatkozott, hogy a felperes által beszerzett MERT-jegyzőkönyvnek a küldemény hibáiról csupán általános megállapításokat tesznek, számszerű, illetve konkrét adatokat azonban nem tartalmaznak. A MERT-bizonylatokban nincs a tapasztalt hibákról százalékos leírás, a megállapított hibaszázalék azonban az érvényes külföldi szabvány szerint az I. osztályú árunál megengedett.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az alperest marasztaló döntése azonban téves. A küldemény átadása a felek között létrejött importcélú szerződés teljesítésére történt. E szerződés elválaszthatatlan része annak az I. sz. melléklete, amely a minőségi kifogásolások rendjéről és módjáról többek között a követekzőket tartalmazza: „kifogásokat a MERT jegyzőkönyvekkel kell alátámasztani, amelyek organoleptikus vizsgálatokról, kémiai-fizikai analízisekről szólnak, valamint az átlagminták vételéről. Minden vagonnal az összmennyiség 3%-át kell megvizsgálni. Ez a százalék képezi az ún. átlagpróbát. Ebből veszik a további organoleptikus és kémiai-fizikai analízishez szükséges mintákat, a teljes mennyiség 2%-át”. (Ez utóbbi számon helyesen 2‰ értendő.) A felek között tehát a szállítmány vizsgálatának módjára a fentiek voltak az irányadók. Az árut pedig – ugyancsak a szerződés értelmében – a külföldi szabvány szerint kellett minősíteni. A szúrópróba szerint történő vizsgálat lényege, hogy a termékmennyiségnek csak egy részét kell megvizsgálni, és ha ez hibás, illetőleg hibátlan, az egész mennyiséget hibásnak, illetőleg hibátlannak kell tekinteni. E vizsgálati mód előírásának, illetőleg az abban történt megállapodásnak az alapja az a gyakorlati felismerés, hogy egyes áruk – mint pl. a konzervek – természetes tulajdonsága kizárja azt, hogy a megrendelő valamennyi árudarabot megvizsgálja. E vizsgálati mód azonban szükségképpen bizonytalansági tényezőt tartalmaz. Ezért abban az esetben, ha a felek szúrópróba szerinti vizsgálatban megállapodtak, a mintavétel és átlagpróba módszerét, valamint ezen belül a mintahányadot is meghatározták, a mintavizsgálat eredménye csak akkor fogadható el a kifogásolt mennyiség minőségének a meghatározására, ha a megrendelő az említett kikötéseket pontosan megtartotta.
Az első fokú eljárás során megállapítható volt, hogy amikor a felperes a MERT-et a vizsgálattal megbízta, részére a vizsgálati módszerre vonatkozóan utasítást nem adott és vele a fenti szerződéses kikötést sem közölte. Ezért a MERT a küldeményt nem a kikötés, hanem az általa követett általános gyakorlat szerint vizsgálta, így a felek szerződésében kitöltött mintavételi szabályokat az erre irányuló utasítás hiánya miatt nem tartotta meg. A vizsgálati jegyzőkönyvekből kizárólag azt lehet megállapítani, hogy a küldemény 2‰-ét ténylegesen megvizsgálták. Az azonban, hogy vettek-e átlagmintát és hogyan, a vizsgálat idején felvett jegyzőkönyvekből nem állapítható meg. A felperes tehát nem tudta bizonyítani, hogy az alperes hibásan teljesített. A vizsgálati módszerre vonatkozó megállapodás megsértése miatt ugyanis az egész tétel 2‰-ének vizsgálati eredménye a teljes szállítmányra nem vetíthető, és így annak a minőséghibáját sem lehetett megállapítani. A fentiek miatt a perben nem volt jelentősége annak, hogy a külföldi minőség-ellenőrző intézet végzett-e a felperes részére minőségi átvételt, vagy sem. A felek egyébként a közöttük létrejött szerződésben a külföldi minőség-ellenőrző szerv minőségi átvételében nem állapodtak meg, hanem csak abban, hogy az áru külföldi berakodásakor azt a felperes megbízottja a minőség-ellenőrző jelenlétében veszi át. Mindezek folytán a kereset alaptalan, és az alperes marasztalása téves.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek értelmében az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gf. II. 31 718/1978. sz.)
*].
A fentiek következnek a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdéséből, valamint a 7/1978. (II. 1.) MT számú rendelet 13. §-ának a) pontjából, annak 1. számú melléklete 18. pontjából.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás