MK BH 1980/142
MK BH 1980/142
1980.12.01.
Ha a vállalat a továbbtanuló dolgozóval kötött tanulmányi szerződésben az útiköltség-térítésre a kereseti, illetve jövedelmi korlátokra tekintet nélkül egyéni elbírálás alapján vállalt kötelezettséget, a dolgozó – szerződésszegés esetén – az útiköltség-térítés összegét, illetve annak a le nem töltött idővel arányos részét akkor is köteles visszafizetni, ha tanulmányai a munkakörére jogszabály vagy kollektív szerződés által előirt szakképzettség megszerzésére irányultak [23/1974. (IX. 4.) MüM rendelet 10. § (1) bek., 13. § (1) és (2) bek.].
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a felperest 1886 Ft megfizetésére kötelezte, mert megállapította, hogy a peres felek között létrejött tanulmányi szerződés alapján az alperes 1500 Ft tanulmányi segélyt és 386 Ft helyi közlekedési díjat fizetett ki olyan támogatásként, amelyet a 23/1974. (IX. 4.) MüM rendelet kötelező támogatásként nem írt elő.
A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvás folytán hozott határozatával hatályon kívül helyezte az ítéletnek azt a rendelkezését, amellyel mentesítette a felperest az útiköltség, valamint a szállásköltség visszafizetésének kötelezettsége alól, és a munkaügyi bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az alperes 7939 Ft összegű útiköltség és 7233 Ft szállásköltség-térítést is folyósított. Ez utóbbi azonban a felperest a jogszabály alapján nem illette meg, a szállásköltséget tehát – az új eljárás során tisztázandó összegben – a felperes visszafizetni tartozik.
A határozat szerint a 23/1974. (IX. 4.) MüM rendelet 13. §-ának (1) bekezdésében foglalt szempontok alapján azt is vizsgálni kell, hogy a felperes – az egyhavi átlagkeresetére és az egy főre jutó családi jövedelem összegére figyelemmel – az utazási költséget milyen mértékben köteles visszafizetni. E körben a dolgozó jövedelmére vonatkozó adatok beszerzésével a tényállást ugyancsak fel kell tárni.
A munkaügyi bíróság az új eljárás során hozott ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát részben megváltoztatta, és a felperest 7233 Ft összegű szállásköltség visszafizetésére kötelezte.
Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a szállásköltséget a felperes köteles visszafizetni, az útiköltség-térítést azonban nem. A 23/1974. (IX. 4.) MüM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése értelmében ugyanis a munkáltató egyéni elbírálás alapján, a kereseti, jövedelmi korlátokra tekintet nélkül is adhat útiköltség-térítést. Miután az alperes a jogszabály felhatalmazása alapján, kizárólagos jogkörében eljárva korábban már ennek az összegnek a kifizetése mellett döntött, annak visszakövetelésére nincs lehetősége.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletének a felperest az útiköltség visszafizetése alól mentesítő része ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A peres felek 1975. február 12-én tanulmányi szerződést kötöttek, amelyben a felperes arra kötelezte magát, hogy a Könnyűipari Műszaki Főiskola Ruhaipari Kara technológusi szakának levelező tagozatát elvégzi és az iskola befejezése után az alperesnél négy évig munkaviszonyban marad. Ezzel szemben az alperes vállalta, hogy tanévenként 27, a diplomaterv elkészítéséhez 33 munkanap tanulmányi szabadságot, ezen felül a kötelező foglalkozásokon való részvételre 30 munkanapot biztosít átlagkereset térítéssel. Vállalta továbbá, hogy a kötelező foglalkozásokon, vizsgákon való részvételre az utazással járó útiköltséget és szállásköltséget megtéríti és az egyéb költségek fedezéséhez tanulmányi segély folyósításával hozzájárul.
Ezt a szerződést a felperes megszegte.
Ehhez képest – a törvényességi óvás keretei között – abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a felperesnek milyen mértékű útiköltség-térítést kell az alperes részére visszafizetni.
A felperes a törvényességi óvásra tett észrevételében lényegében arra hivatkozott, hogy ez a költségtérítés tanulmányi szerződés megkötése nélkül is megillette volna, mivel tanulmányai során a munkakörére jogszabály által előírt szakképzettséget szerezte meg [23/1974. (IX. 4.) MüM rendelet (a továbbiakban: R.) 10. § (1) bek. a) pont].
A felperes érvelése nem helytálló.
Az R. 13. §-ának (1) bekezdésében meghatározott rendelkezés ugyanis a 10. § (1) bekezdésében említett és felsőfokú oktatási intézmény levelező tagozatán tanuló dolgozók között ebből a szempontból nem különböztet; az útiköltség-térítés jogalapját és mértékét illetően csupán a munkahely és az oktatási intézmény székhelye közötti távolság és a dolgozó átlagkeresete, illetve az egy főre jutó családi jövedelem szerint tesz különbséget.
Ehhez képest az adott tényállás mellett megállapítható, hogy a felperes a kereseti és jövedelmi korlátokra tekintet nélkül, egyéni elbírálás alapján ugyan, de kizárólag a tanulmányi szerződésre figyelemmel részesült útiköltség-térítésben. A felperes átlagkeresete, illetve egy főre jutó családi jövedelme ugyanis meghaladta az R. 13. §-ának (1) bekezdésében meghatározott mértéket.
Ebből következően pedig a felperes a tanulmányi szerződés megszegése folytán az útiköltség-térítés teljes összegét tartozik visszafizetni. (M. törv. II. 10 422/1978/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás