MK BH 1980/147
MK BH 1980/147
1980.12.01.
A nyugdíj összegének újbóli megállapításánál korábbi nyugdíjazáson annak a nyugdíjnak az első ízbeni megállapítását kell érteni, amely az újbóli megállapítás – a nyugdíj átcserélése – alapjául szolgál. Ebből a szempontból nem tekinthető korábbi nyugdíjazásnak annak a nyugdíjnak a megállapítása, amelyre a jogosultságát az igénylő elvesztette [1975. évi II. tv. 46. § (2) bek., 6800/1946. (VI. 14.) ME sz. r., 69/1954. (XI. 2.) MT sz. r. 23. § b) pont, 3/1975. (VI. 14.) SZOT sz. szab. 61. § (2) bek.].
A népjóléti miniszter az 1947. február 18-án hozott határozatával a felperes részére az állami alkalmazottak nyugellátásáról szóló 1912. évi LXV. törvény alapján 20 év beszámítható szolgálati idő figyelembevételével 1946. augusztus 1-től kezdődően nyugdíjat állapított meg. A népjóléti tárca körében a 6800/1946. (VI. 14.) ME számú rendelet alapján alakult bizottság az ezt megelőzően, 1946. október 23-án hozott határozatával a felperes nyugdíjigényének elvesztését mondta ki. Erre tekintettel a felperes közszolgálati nyugdíjának folyósítását a megállapítását követő néhány hónap múlva megszüntették.
Az alperes jogelődje, a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ az 1956. évi 34. számú tvr. által lehetővé tett korengedmény alkalmazásával a felperes részére az ötvenötödik életévének betöltése előtt, 1957. június 15-től az 1954. évi 28. számú tvr. alapján az 1946. január 12-től kezdődően szerzett 10 évi szolgálati ideje figyelembevételével öregségi nyugdíjat állapított meg.
Az alperes az 1975. évi II. törvény 46. §-ának (2) bekezdése alapján a felperes kérelmére 1977. november 4-től kezdődően az utolsó harminchat havi keresetének alapulvételével újból megállapította a nyugdíjának összegét. E határozat meghozatalánál az előző nyugdíjazásnál figyelembe vett és az azt követően szerzett szolgálati időket vette alapul, és összesen 23 év 172 nap szolgálati időt vett figyelembe. Az alperesnek ezt a határozatát a másodfokon eljárt bizottság helyben hagyta.
A felperes a keresetlevelében az első ízben történt nyugdíjazásánál figyelembe vett szolgálati idejének a beszámítását kérte.
A kerületi bíróság a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint a 3/1975. (VI. 14.) SZOT számú szabályzat (Sz.) 61. §-ának (2) bekezdése nem teszi lehetővé a nyugdíj első ízben történt megállapítását megelőzően szerzett szolgálati idő beszámítását.
A másodfokú bíróság a kerületi bíróság ítéletét megváltoztatva megállapította, hogy a felperes figyelembe vehető szolgálati idejéhez az 1929. január 1-től 1946. január 11-ig szerzett 15 év 11 nap szolgálati idejét hozzá kell számítani, és ehhez képest 1977. november 3-ig számítva összesen 40 év 183 nap szolgálati idővel rendelkezik.
A másodfokú bíróságnak az ítéletében kifejtett álláspontja szerint a felperes nyugdíjának első ízben történt megállapításánál a korábban meghozott nyugdíjmegvonó határozatot figyelmen kívül hagyták, és 20 évi szolgálati idő alapján állapítottak meg nyugdíjat a részére. Az 1975. évi II. törvény (T.) 46. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint az öregségi nyugdíj összegének újbóli megállapításánál a korábbi nyugdíjazáskor már figyelembe vett és az azt követően szerzett szolgálati időt kell figyelembe venni. Következésképpen a felperes szolgálati idejéhez hozzá kell számítani a korábbi nyugdíjazásnál figyelembe vett szolgálati időnek – a T. 57. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel – az 1929. január 1-től kezdődő tartamát, összesen 17 évet és 11 napot.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A T. 46. §-ának (2) bekezdése szerint az öregségi nyugdíj összegét kérelemre újból meg kell állapítani, ha az igénylőnek a nyugdíj megállapítása után szerzett szolgálati ideje alapján legalább harminchat havi keresete van. Az újbóli megállapításnál a korábbi nyugdíjazáskor már figyelembe vett és az ezt követően szerzett szolgálati idő, valamint az utolsó harminchat havi keresetet kell alapul venni. Az Sz. 61. §-ának (2) bekezdése szerint az öregségi nyugdíj összegének a T. 46. §-ának (2) bekezdése szerint újbóli megállapításánál az öregségi nyugdíj első ízbeni megállapítására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
Korábbi nyugdíjazáson, illetve az öregségi nyugdíj első ízbeni megállapításán a jogszabályok helyes értelmezése szerint annak a nyugdíjnak az első ízbeni megállapítását kell érteni, amely az újbóli megállapítás – a nyugdíj átcserélése – alapjául szolgál. Nem lehet ilyennek tekinteni az olyan nyugdíjazást, amelynek alkalmával megállapított nyugdíjra való jogosultságát az igénylő időközben elvesztette. Ilyen esetben az átcserélés alapjául az a nyugdíj szolgál, amelyet a nyugdíj megvonását követően állapítottak meg az igénylő részére, és amelyre a jogosultsága az átcserélés időpontjában fennáll.
Az adott esetben a felperesnek az 1946-ig fennállott közszolgálata alapján megállapított nyugdíját a 6800/1946. (VI. 14.) ME számú rendelet alapján megvonták. A nyugdíj megvonásáról szóló határozatot korábban hozták meg ugyan, mint a nyugdíjat megállapító határozatot, ennek a körülménynek azonban azért nincs jelentősége, mert a nyugdíj megvonásáról szóló határozat teljesedésbe ment, és a megállapított közszolgálati nyugdíj folyósítását megszüntették. 1957-ben tehát a felperesnek a korábban megállapított nyugdíjra a jogosultsága már nem állott fenn, és ekkor nem a korábbi nyugdíját cserélték át, hanem új nyugdíjat állapítottak meg a részére. Ennek az utóbbi nyugdíja összegének az újbóli megállapítása történt meg a felperesnek a jelen per megindítását megelőzően előterjesztett kérelme alapján. Az újbóli megállapításnál a felhívott jogszabályok értelmében csak az átcserélt nyugdíj megállapításának alapjául szolgáló, valamint az azóta szerzett szolgálati időket lehetett figyelembe venni.
A felperes részére 1957-ben megállapított nyugdíjnál az 1946. január 11-ig szerzett közszolgálati idejét nem vették figyelembe. Erre nem is volt lehetőség, mert a megállapítás időpontjában hatályos 1954. évi 28. számú tvr. végrehajtása tárgyában kiadott 69/1954. (XI. 2.) MT számú rendelet 23. §-ának b) pontja szerint nem lehetett szolgálati időként (munkaviszonyban eltöltött időként) figyelembe venni azt az időt, amelynek alapján a dolgozó az 1952. január 1-je előtt érvényben volt jogszabályok alapján nyugdíjban részesült és azt megvonták. Minthogy az átcserélt nyugdíjnak az 1957-ben történt megállapításánál nem vették és az akkor hatályos jogszabályok értelmében nem is vehették szolgálati időként figyelembe a felperes által a keresetében beszámítani kért időt, ezért azt a nyugdíj összegének újbóli megállapításnál sem lehet szolgálati időként figyelembe venni. (M. törv. I. 10 149/1979/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás