MK BH 1980/149
MK BH 1980/149
1980.12.01.
A munkaügyi (szövetkezeti) döntőbizottság határozata ellen keresettel élő fél a keresetlevél benyújtására előirt határidő elmulasztását kimentheti annak valószínűsítésével, hogy a mulasztás hibáján kívül történt. A mulasztást akkor lehet vétlennek tekinteni, ha a kimentésére előadott körülmények objektíve alkalmasak arra, hogy azokból a bíróság a fél vétlenségére következtethessen [Pp. 106. § (1) bek., 109. § (3) bek., 350. § (1) bek.].
A felperes 1974. július 1-től 1977. december 31-ig állott az alperes szövetkezet alkalmazásában műszaki-gazdasági tanácsadói beosztásban. A felperest 1978. január 1. napjával rokkantsági nyugállományba helyezték. Ezt követően 1978. január 2-től kezdődően mint rokkantsági nyugdíjas létesített az alperes termelőszövetkezetnél munkaviszonyt, ugyancsak műszaki-gazdasági tanácsadói munkakörben.
A felperes az 1975., 1976. és 1977. években szabadságot nem vett igénybe. A felülvizsgálati kérelmében ennek pénzbeni ellenértéke megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A szövetkezeti döntőbizottság az 1978. június 29-én hozott és a felperes részére 1978. július 18-én kézbesített határozatával a felperes kérelmének részben helyt adott és kötelezte az alperest az 1976. és 1977. évre járó szabadság pénzbeni megváltására. A határozat tájékoztatást tartalmazott arról, hogy ellene az érdekeltek a közléstől számított 30 napon belül nyújthatnak be keresetet.
A felperes a munkaügyi bíróságnál a figyelmeztetés ellenére több mint három hónap elteltével – 1978. október 20-án – benyújtott keresetében az 1975. évi szabadság pénzben történő megváltásának elrendelését kérte. Arra hivatkozott, hogy a munkával való leterheltsége miatt nem volt lehetősége szabadságának igénybevételére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Mindenekelőtt arra utalt, hogy a felperes a Pp. 350. §-ának (1) bekezdésében írt harminc napos határidőt elmulasztotta, a keresetét több mint három hónap elteltével nyújtotta be a bírósághoz. A késedelmét kellően kimenteni nem tudta.
A felperes a késedelmével kapcsolatban előadta, hogy nyugdíjazása súlyos betegségéből eredően történt és a betegsége következtében nem tudta kellő időben benyújtani a keresetét sem. Az alperes ezt cáfolta azzal, hogy a felperes nem volt beteg, munkaviszonyban állt és dolgozott, egészségi állapota sem a munkavégzésben, sem a kereset kellő időben történő benyújtásában nem akadályozta. A felperes a tárgyalási jegyzőkönyvben foglaltak szerint nem vitatta, „hogy az alperesnél a nyár folyamán munkát végzett, sőt jelenleg is munkaviszonyban áll és szükség esetén dolgozik”.
A munkaügyi bíróság – miután a felperes igazolási kérelmét elfogadta – ítéletével a felperes keresetének helyt adott, a szövetkezeti döntőbizottság határozatát megváltoztatva az alperest az 1975. évi szabadság ellenértéke címén 10 080 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete és végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 350. §-ának (1) bekezdése értelmében a keresetlevelet a munkaügyi (szövetkezeti) döntőbizottság határozatának kézbesítésétől számított harminc napon belül kell benyújtani a munkaügyi bírósághoz vagy a döntőbizottsághoz. A felperes ezt a jogszabályi rendelkezést figyelmen kívül hagyta. A döntőbizottság határozatát 1978. július 18-án vette kézhez, a keresetlevelét pedig csak több mint három hónap elteltével – tehát lényeges késedelemmel – 1978. október 20-án nyújtotta be közvetlenül a munkaügyi bírósághoz.
A Pp. 106. §-ának (1) bekezdése szerint ha a fél vagy képviselője valamely határidőt hibáján kívül mulasztotta el, a mulasztás következményei – a jogszabályban felsorolt eseteket kivéve – igazolással orvosolhatók.
Tény, hogy a jogszabály megelégszik az igazolási kérelemnél a vétlenség valószínűsítésével. Tehát nem kell azt teljes hitelességgel bizonyítani, mégis a felhozott körülményeknek objektíve alkalmasaknak kell lenniük arra, hogy a fél vétlenségére a bíróság komolyan következtethessen. Nem elég tehát a mulasztó fél puszta állítása, ezeket a mulasztás vétlenségét valószínűsítő körülményekkel is alá kell támasztani.
A Pp. 109. §-ának (3) bekezdése értelmében az igazolási kérelmet méltányosan kell elbírálni. A méltányosság alkalmazása azonban nem menti fel a bíróságot a mulasztás oka és a fél vétlenségét valószínűsítő körülmények objektív értékelésének kötelezettsége alól. Az ezzel ellentétes szemlélet az igazolási kérelem önkényes elbírálásához vezethetne, a feleket pedig a perbeli cselekmények nem teljesítésére vagy hanyag teljesítésére késztetné.
A jogszabály tehát feltételhez köti a mulasztás kimentését, mégpedig egyértelműen ahhoz a feltételhez, hogy a fél bizonyítsa vagy legalábbis valószínűsítse, hogy a mulasztás hibáján kívül történt.
Az adott esetben a felperes e kötelezettségének nem tett eleget, ellenkezőleg: a perbeli előadásából is megállapítható, hogy a mulasztás a hibájából történt.
Tény, hogy a munkaképtelenséget okozó, táppénzes állománnyal járó betegség általában a késedelem tekintetében kimentési alapul szolgálhat. Ilyen betegség azonban a felperes mulasztásának idején nem állapítható meg. A felperes nem volt táppénzes állományban, a per során nem vitatta, hogy az alperesnél munkát végzett, tehát keresőképes volt. Ilyen körülmények között – mivel a felperes vétlenségét nem lehet megállapítani – törvényt sértett a munkaügyi bíróság, amikor a felperes igazolási kérelmének helyt adott és az alperest a módosított kereseti kérelemnek megfelelően marasztalta. (M. törv. I. 10 158/1979/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás