BK BH 1980/151
BK BH 1980/151
1980.12.01.
Bűnhalmazatot kell megállapítani, ha a hivatalos személy elleni erőszak megvalósítása egyúttal könnyű testi sértést is okoz [Btk.. 229. § (1) bek., 170. § (1) bek., 12. § (1) bek., BK 93. sz.].
A járásbíróság a terhelt bűnösségét hivatalos személy elleni erőszak bűntettében, valamint könnyű testi sértés vétségében állapította meg és ezért őt halmazati büntetésként – végrehajtásában háromévi próbaidőre felfüggesztett, a végrehajtás elrendelése esetén börtönben foganatosítandó – 10 hónapi szabadságvesztésre és 2000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt a vádbeli napon az esti órákban erősen ittas állapotban bement a sportcsarnokba, ahol az egyik ismert fővárosi együttes hangversenyt tartott. Mivel belépőjegye nem volt, a rendező felszólította a helyiség elhagyására. A terhelt ennek a felhívásnak nem tett eleget, sőt az őt eltávolítani igyekvő rendezővel dulakodni kezdett.
A rendező ekkor segítségül hívta az ott szolgálatot teljesítő Ny. J. és C. J. rendőr törzsőrmestereket, akik a terheltet igazolásra szólították fel. A terhelt ennek a felszólításnak nem tett eleget, hanem C. J. r. törzsőrmester felé ütött, melyet azonban Ny. J. gumibottal elhárított.
A terhelt ekkor a vele szemben intézkedő rendőröket otthagyva az emeletre vezető lépcső felé indult, de a rendőröknek a rendező segítségével sikerült a terheltet megbilincselni, aki ezt követően a megbilincselt kezével Ny. J. rendőr törzsőrmestert arcul ütötte, s ennek következtében a rendőr bal szemhéja felett lencsényi területen nyolc napot meg nem haladó gyógytartamú, hámhorzsolással is járó duzzadt sérülés keletkezett.
Ny. J. két nappal az esetet követően tanúként történt kihallgatása során a terhelt megbüntetését kérte.
A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvás folytán hozott határozatában megállapította, hogy a járásbíróság ítéletének a terhelt cselekményét könnyű testi sértés vétségének is minősítő rendelkezése törvénysértő, ezért azt hatályon kívül helyezte.
A határozat indokolásában kifejtettek szerint a hivatalos személy elleni erőszak bűntettének a megvalósítása során kifejtett erőszak – legyen az a hivatalos személy akadályozására, intézkedésére kényszerítésére vagy tettleges bántalmazására irányuló – olyan fizikai erőhatást jelent, amely az általános élettapasztalat szerint rendszerint együtt jár kisebb sérülések, felületes hámhorzsolások, apróbb duzzanatok létrejöttével. Ezért a hivatalos személy elleni erőszak és az annak folyományaként megvalósult könnyű testi sértés között olyan szoros benső kapcsolat van, amelynél fogva a testi sértési cselekmény az önállóságát elveszíti és beleolvad a hivatalos személy elleni erőszak bűntettébe, legfeljebb a büntetés kiszabása során értékelhető.
A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvás folytán hozott határozata ellen a terhelt terhére, a cselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A hivatalos személy elleni erőszak véghezviteli magatartása: az eljárásban akadályozás, intézkedésre kényszerítés vagy a hivatali eljárás alatt, illetőleg amiatt történő bántalmazás. Mindhárom elkövetési tevékenység módja: a hivatalos személyre gyakorolt erőszak vagy fenyegetés alkalmazása.
Az adott esetben a terhelt a Btk. 229. §-ának (1) bekezdésébe ütköző bűntettét azáltal valósította meg, hogy előbb erőszakkal akadályozta a rendőröket jogszerű eljárásukban, majd pedig a rendőrök egyikét tettlegesen bántalmazta és ennek folytán 8 napot meg nem haladó gyógytartamú testi sérülést okozott.
Téves a Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvással megtámadott határozatának az a megállapítása, mely szerint a hivatalos személy elleni erőszak során kifejtett erőszak – bármely elkövetési magatartásfajta megvalósulása esetén – olyan fizikai erőhatás, amely az általános élettapasztalat szerint rendszerint együtt jár kisebb, 8 napon belüli gyógytartamú testi sérülések bekövetkezésével, és ezért kizárt a Btk. 229. §-ának (1) bekezdésébe és a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésében ütköző bűncselekmények bűnhalmazatban való megállapítása.
A Btk.. 229. §-ának (1) bekezdésébe ütköző bűntettnek az akadályozással és az intézkedésre kényszerítéssel véghezvitt elkövetési fordulata még az előfordulási esetek kisebb hányadában sem eredményezi, hogy ennek folytán a hivatalos személy 8 napot meg nem haladó tartamú testi sérülést szenvedjen. A bántalmazással véghezvitt elkövetési magatartáson pedig az ítélkezési gyakorlat nemcsak testi sértést okozó, bántalmazási célú érintést, hanem erkölcsi lealacsonyítást eredményező tettlegességet, folyadékkal leöntést, ellökést, dulakodást stb. is érti, így a bántalmazás nemhogy szükségszerűen, de még az előfordulási esetek túlnyomó többségében sem eredményezi a könnyű testi sértés törvényi tényállásának a megvalósulását.
A Btk.. 229. §-ának (1) bekezdésébe ütköző bűntett valamennyi elkövetési magatartása erőszak vagy fenyegetés alkalmazásával valósul meg. A bűnhalmazat vizsgálatának szempontjából az erőszakkal véghezvitelnek van jelentősége.
Az erőszak fogalmát a Btk. nem határozza meg, az ítélkezési gyakorlat ezen általában olyan erőkifejtést ért, amely kizárja, hogy a passzív alany akaratának megfelelő magatartást tanúsítson. Azoknak a bűncselekményeknek az esetében, amelyeknél az erőszak a törvényi tényállás eleme: az erőszak mibenléte és jellege eltérő lehet. A Btk. különös részében foglalt számos bűncselekmény esetében az erőszakon nem csupán a közvetlen, hanem a közvetett ráhatás formájában jelentkező erőkifejtést is érteni kell. Ehhez képest az erőszak a legkülönbözőbb módon érvényesülhet: testi erőkifejtésével (pl. ütés, rúgás, test megragadása, leszorítása, lefogása stb.), mechanikai készülék alkalmazásával (pl. ajtó bezárása, kijárat elreteszelése stb.), helyváltoztatás eszközének az elvonásával (pl. létra, lépcső eltávolítása stb.), illetőleg olyan helyzet létrehozásával, amely lehetetlenné teszi, hogy az abba juttatott személy a helyét veszély vagy erkölcsi sérelem nélkül elhagyhassa (pl. az igénybevett gépjármű vezetője a járművet nem állítja meg a hivatalos személy által megadott rendeltetési helyen).
A Btk. 229. §-ának (1) bekezdésébe ütköző hivatalos személy elleni erőszak bűntettének a megvalósulása szempontjából az erőszaknak ez az értelmezése irányadó, vagyis nem feltétlenül szükséges, hogy az erőszak közvetlenül a hivatalos személyre vonatkozzék, hanem irányulhat olyan személyre is, akivel szembeni erőszak az elérni kívánt eredmény bekövetkezését lehetővé teszi (pl. a hivatalos személy jelen levő hozzátartozója ellen), sőt még az sem feltétlenül szükséges, hogy az erőszak közvetlenül személy ellen irányuló legyen, mivel az ítélkezési gyakorlat megállapítja ezt a bűncselekményt olyan esetekben is, amikor az erőszak közvetlenül dolog ellen irányuló, de közvetve áttevődik a hivatalos személyre. Ennél a bűncselekménynél az sem kívánalom, hogy az erőszak lenyűgöző, leküzdhetetlen kényszer formájában nyilvánuljon meg, elegendő ha az a hivatalos személyt akaratának megfelelő magatartása tanúsításában korlátozza.
Mindezekből az következik, hogy a hivatalos személy elleni erőszak megvalósulásánál kifejtett erőszak sem eredményezi általában a testi sérülés szükségszerű bekövetkezését, sőt ez az előfordulási esetek túlnyomó többségénél nem is valósul meg. Ezért a Btk. 229. §-ának (1) bekezdésébe, valamint a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésébe ütköző bűncselekmények viszonylatában nincs olyan kapcsolat, hogy az előbb említett bűntett magában foglalná az utóbbi vétség létrejöttét és ezáltal kizárná az említett bűncselekményeknek bűnhalmazatban való megállapítását. A bűnhalmazat megállapításának mellőzését eredményező szoros belső kapcsolat az egyetlen elkövetési tevékenységgel megvalósított bűncselekmények viszonylatában csak akkor állapítható meg, ha a két vagy több, a Btk. Különös Részében foglalt törvényi tényállást kitöltő bűncselekmények közötti összefüggés olyan szoros, hogy a szélesebb körű, átfogó tényállás felemészti a másikat, mert szükségszerűen vagy a gyakorlati előfordulás tapasztalatai alapján túlnyomó részben együttesen valósulnak meg. Minthogy pedig az adott esetben a hivatalos személy elleni erőszak bűntette és a könnyű testi sértés vétsége között ilyen összefüggés nem áll fenn: a Btk. 12. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján bűnhalmazat megállapításának van helye.
Végül az Elnökségi Tanács a Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvással megtámadott határozatának indokolásában foglaltakra hivatkozással a következőkre mutat rá.
A Legfelsőbb Bíróság Bűntette és Katonai Kollégiumának 93. számú állásfoglalásában kifejtettek szerint az erőszakos magatartás tanúsításával véghezvitt garázdaság esetében [akárcsak a Btk. 229. §-ának (1) bekezdésébe ütköző bűntettnél is] az erőszakos magatartásnak, illetve az erőszaknak nem kell olyan jellegűnek, fokúnak és hatásúnak lenni, amely a sértett akaratelhatározásának teljes megtörését, annak teljes lenyűgözését jelenti.
Ezzel ellentétben az állásfoglalás indokolásában említett erőszakos közösülés (Btk. 197. §), szemérem elleni erőszak (Btk. 198. §), természet elleni erőszakos fajtalanság (Btk. 220. §) és rablás (Btk. 321. §) megvalósulásához – amelyeknél a fenyegetéshez sem elegendő a Btk. 138. §-a szerinti értelmező rendelkezésében említett ráhatás, hanem az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetés szükséges – az erőszaknak – jellegében és hatásfokában – olyannak kell lennie, amely a sértett akaratát megtöri, azt teljesen lenyűgözi. Az ilyen – a hivatalos személy elleni erőszak és a garázdaság megvalósulásához megkívánt erőszaktól eltérő –, a sértett teste ellen irányuló közvetlen kényszer pedig szükségszerűen vagy az előfordulási esetek túlnyomó többségében olyan testi sérülés bekövetkezéséhez vezet, amely akár az elkövetői magatartás, akár az ahhoz kapcsolódó elkövetési mód folytán 8 napot meg nem haladó testi sérülést okoz.
Ezeknek a bűncselekményeknek az esetében tehát az említett bűncselekmény-tényállások magukban foglalják, felölelik a könnyű testi sértés vétségét, így az egyetlen magatartással véghezvitt szóban forgó bűncselekményeknek bűnhalmazatban megállapítására nem kerülhet sor.
A fentiekben kifejtettek folytán tehát törvénysértő a Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvással megtámadott határozatának a cselekmény jogi minősítésére vonatkozó az a rendelkezése, hogy a terhelt cselekménye kizárólag a hivatalos személy elleni erőszak bűntettet valósítja meg.
Ezért az Elnökségi Tanács megállapította, hogy az említett határozat ebben a részében törvénysértő, emiatt azt hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a terhelt cselekménye a hivatalos személy elleni erőszak bűntettével bűnhalmazatban könnyű testi sértés vétségének is minősül, ehhez képest a terheltre kiszabott büntetés: halmazati büntetés [Btk. 85. § (1) és (2) bek.]. (Eln. Tan. B. törv. 215/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás