BK BH 1980/157
BK BH 1980/157
1980.12.01.
Halált okozó testi sértés valósul meg, ha az elkövető a gyengén fejlett, beteges kisgyermeket közepes erővel úgy vágja arcul, hogy az a földre esve halálos fejsérülést szenved. Az ilyen elkövetővel szemben szigorú büntetés kiszabása indokolt [Btk. 170. § (5) bek. II fordulat, 83. §].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat halált okozó testi sértés bűntette miatt 5 évi és 6 hónapi – börtönben letöltendő – szabadságvesztésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte, egyben elrendelte a kényszergyógyítását.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A garázdaság bűncselekménye és szabálysértése miatt korábban már felelősségre vont vádlott idült alkoholista.
1974. évben a vádlott közös háztartásra lépett P. J.-nével s ez idő óta közösen nevelik a P. J.-né korábbi házasságából származó három, illetve a vádlottól született két gyermekét. A vádlott rendszeresen italozik, és emiatt gyakran került sor családi veszekedésre.
A vádbeli napon a vádlott munkaidő után szeszes italt fogyasztott és közepes fokban leittasodott. Amikor hazatért, a gyerekek már lefeküdtek. A vádlott a lakás nagyobbik szobájában vacsorázott, amikor az 5 éves P. I. sértett kiszólt a kisebb szobából, hogy ő is kér enni. A vádlott hívására a kisfiú kijött a nagy szobába, megállt az asztal mellett. A vádlott felszólította, hogy egyen, a gyermek azonban ezt megtagadta, majd a vádlottnak arra a kérdésére, hogy miért jött ki, azt felelte, hogy „csak”.
A vádlott ekkor ülve maradva, bal tenyérrel, közepes erővel arcul ütötte a gyermeket, aki elesett és fejét a parkettába ütötte.
A parkettba ütődés eredményeként létrejött súlyos fokú agyrázkódás, keringési és légzési elégtelenség a gyermek halálát okozta, a rövidesen megérkező mentők élesztési kísérlete eredményre nem vezetett.
Az 5 éves P. I. sértett rendkívül rosszul fejlett, csont-bőr, sovány gyermek volt és emiatt nagyon bizonytalanul járt, gyakran elesett, mely körülmény a vádlott által is ismert volt.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott és ennek alapján helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, nem tévedett a cselekmény jogi minősítése során sem.
Alaptalan az az álláspont, hogy a vádlott szándéka nem irányult testi sértés okozására, a bekövetkezett halálos eredménnyel kapcsolatosan pedig gondatlanság sem terheli, s ezért minősíthető a cselekménye halált okozó testi sértés bűntettének.
Amikor a vádlott az 5 éves, gyengén fejlett gyermeket közepes erővel megütötte, tudatában felmerült a sérülés bekövetkezésének lehetősége, minthogy a korábban szerzett tapasztalatai alapján tudta, hogy a gyermek még bántalmazás nélkül is gyakran elesik és megsérül, e lehetőség bekövetkezése iránt azonban közömbös maradt, abba belenyugodva cselekedett, s a szándéka ezért – még ha eshetőleges is – testi sértés okozására irányult.
A végső következmény – a halálos eredmény – előrelátása kétségtelenül hiányzott a vádlott tudatából, ezért azonban őt gondatlanság terheli. A tőle elvárható figyelem és körültekintés esetén ugyanis feltétlenül gondolnia kellett arra, hogy a beteges, gyengén fejlett gyermek elesve olyan sérülést szenved, amely halálos következményhez vezet.
Az elsőfokú bíróság tehát helyesen minősítette a vádlott cselekményét halált okozó testi sértés bűntettének.
Az elsőfokú bíróság a büntetés nemét és mértékét meghatározó tényezőket hiánytalanul felismerte és azok nyomatékát is kellő súllyal értékelve megfelelő büntetést szabott ki.
Ez a büntetés kétségtelenül szigorú, de az adott esetben feltétlenül szükséges. Az idült alkoholista és más esetekben is erőszakos, garázda magatartást tanúsító vádlott a nevelése, gondozása alatt álló és egészségi állapotánál fogva az átlagosnál fokozottabb védelmet, gondosságot igénylő kisgyermek sérelmére követett el kiemelkedő súlyú bűncselekményt. Ezért a törvényben foglalt büntetési tétel középmértékét meghaladó tartamú szabadságvesztés enyhítésére nincs törvényes alap. (Legf. Bír. Bf. III. 1194/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás