PK BH 1980/16
PK BH 1980/16
1980.12.01.
Ha a házastársi lakáshasználat rendezése során a bíróság valamelyik felet a lakás kizárólagos használatára jogosítja fel, a vállalati bérlakásból, illetőleg a szolgálati lakásból távozni köteles volt házastárs elhelyezéséről a lakásügyi hatóság gondoskodik [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 120. § (1) bek. d) pont, 118. § (2) bek.].
A városi bíróság a felek házasságát felbontotta és – egyéb rendelkezések mellett – a felperesnek a T.-n I., Végh I. u. 7/6. szám alatt levő lakáson fennálló bérlőtársi jogviszonyát megszüntette, egyben megállapította, hogy a felperes jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználó, akinek elhelyezéséről a T. Vállalat köteles gondoskodni. Ezzel összefüggésben a városi bíróság utalt arra, hogy a felek volt közös lakása az alperes részére juttatott vállalati bérlakás, míg a felperes elhelyezésére vonatkozó rendelkezés a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet (R.) 120. §-a (1) bekezdésének b) pontján alapul.
A városi bíróságnak ez az ítélete fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett.
A jogerős ítéletnek a felperes elhelyezésére vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az R. 120. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés szerint a lakásban jogcím nélkül lakó jóhiszemű személy elhelyezéséről a lakással rendelkező szerv köteles gondoskodni, ha a vállalati bérlakásra vagy szolgálati lakásra fennállott lakásbérleti jogviszony – vállalati bérlakás esetében a bérlőtársi jogviszony is – megszűnt.
Ez a rendelkezés azonban – amint ezt a törvényességi óvás helyesen kifejti – csak azokra az esetekre vonatkozik, amikor a lakás kiürítése és a bérlő (bérlőtárs) elhelyezése a bérleti jogviszony alapjául szolgáló munkaviszony és így a bérleti jogviszony megszűnése folytán a lakással rendelkező szerv érdekkörében vált szükségessé. Más azonban a helyzet akkor, ha a házastársi lakáshasználat rendezése során a bíróság valamelyik felet a lakás kizárólagos használatára jogosítja fel, és ennek következtében vállalati bérlakás esetében valamelyik bérlőtárs, szolgálati lakás esetében pedig a csupán hozzátartozónak minősülő volt házastárs a lakás kiürítésére köteles. Ilyenkor ugyanis az elhelyezési kötelezettség nyilvánvalóan nem hárítható a lakással rendelkező szervre, hanem erről az R. 120. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében a lakásügyi hatóságnak kell gondoskodnia.
Az elhelyezés módjára nézve pedig az R. 118. §-a (2) bekezdésében foglalt rendelkezések az irányadók.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a városi bíróság ítéletének törvényességi óvással megtámadott rendelkezését hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a felperes elhelyezéséről a lakásügyi hatóság gondoskodik. (P. törv. II. 20. 979/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás