BK BH 1980/161
BK BH 1980/161
1980.12.01.
I. A jármű önkényes elvétele akkor minősül helyiségbe vagy ehhez tartozó bekerített helyre jogtalanul behatolva elkövetettként, ha a dolog elleni erőszakkal vagy megtévesztéssel, a figyelmetlenség, az őrizetlenség kihasználásával, besurranással, belopódzással jut az elkövető az említett helyre [Btk. 327. § (2) bek. a) pont].
II. Megfelelő önálló keresettel rendelkező fiatalkorúval szemben haszonszerzés végett elkövetett bűncselekmény esetén a pénzmellékbüntetés kiszabása kötelező [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 114. §, 64. § (1) bek. a) pont]. Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlottat egy rendbeli, részben társtettesi minőségben, üzletszerűen, részben dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette és két rendbeli társtettesi minőségben elkövetett jármű önkényes elvételének vétsége miatt halmazati büntetésként főbüntetésül 2 évi szabadságvesztésre, mellékbüntetésül 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte;
a fiatalkorú II. r. vádlottal szemben két rendbeli társtettesi minőségben elkövetett lopás bűntette és négy rendbeli – ebből két esetben társtettesként megvalósított – jármű önkényes elvételének vétsége miatt halmazati büntetésként főbüntetésül 6 hónapi szabadságvesztést, mellékbüntetésül 1 évre a közügyektől eltiltást alkalmazott.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. vádlott csaknem egy éven át kitartó rendszerességgel különböző ÁFÉSZ kezelésében álló italboltokba, valamint lakásokba tört be úgy, hogy a bejáratot a magával vitt feszítővassal felnyitotta és részben a bolti bevételt, részben az ott talált értéktárgyakat eltulajdonította. Az együttesen eltulajdonított érték 46 500 forint volt.
Az I. r. vádlott a fiatalkorú II. r. vádlottal együtt is követett el két étterembe betörés útján lopást, az egyik üzemegységből 2400 forintot, a másikból pedig 3200 forint értékű ingóságot tulajdonítottak el.
A vádlottak jogtalan használat céljából két személygépkocsit együtt elvettek, azzal autóztak, majd a járműveket elhagyták. A fiatalkorú II. r. vádlott egyedül is vállalkozott két esetben gépkocsinak jogtalan használat céljából való elvételére, egy esetben az egyik ház udvarán álló gépkocsit úgy vitte el, hogy a nyitott kapun bement s a le nem zárt gépkocsival – amelyben az indítókulcs is benne volt – a kapun kihajtott.
A cselekmények jogi minősítését a megyei bíróság az I. r. vádlott lopási cselekményeinek a kivételével törvényesnek találta.
E vádlott lopási cselekményeit illetően a járásbíróság figyelmen kívül hagyta azt, hogy a fennálló üzletszerűség törvényi egységet alkot. Ebből pedig az következik, hogy a minden egyes részcselekmény kapcsán szereplő érték egybefoglalandó, és az így adódó összérték az, amely meghatározza, hogy a cselekmény mint törvényi egység miként minősül. Ez egyértelműen kitűnik a Büntető és a Katonai Kollégium tanácselnöki értekezletének 5/1979. számú állásfoglalásából.
Ennek megfelelően pedig – minthogy az ítéletben helyesen rögzített részcselekmények kapcsán adódó értékek együttesen meghaladják a 40 000 forintot – az üzletszerűen megvalósított lopási cselekmények együttesen nagyobb értékre [1979. évi 5. sz. tvr. (Btké.) 27. § (2) bekezdés] elkövetettként értékelendők.
Ezért a megyei bíróság az ítéletet megváltoztatta és az I. r. vádlott lopási cselekményeit a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, és a (2) bekezdésének c) pontjára figyelemmel az (5) bekezdésének b) pontja szerint büntetendő egy rendbeli, részben társtettesi minőségben, üzletszerűen és dolog elleni erőszakkal nagyobb értékre elkövetett lopás bűntettének minősítette.
A II. r. vádlottnak a tényállásban kiemelt és a járásbíróság által jármű önkényes elvétele vétségeként [Btk. 327. § (1) bek.] értékelt cselekménye kapcsán – amelyet a sértett udvarába a nyitott kapun át bemenve követett el – felmerült, hogy nem forog-e fenn a helyiséghez tartozó bekerített helyre való jogtalan behatolás és ennek folytán a cselekmény nem valósítja-e meg a Btk. 327. §-a (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott jármű önkényes elvétele bűntettének a törvényi tényállását.
Ezzel kapcsolatban a járásbíróság indokolásának teljessé tétele érdekében a megyei bíróság az alábbiakra mutat rá.
A Btk. 327. §-ának (2) bekezdéséhez fűzött miniszteri indokolás nem írja körül az egyedül e cselekmény kapcsán minősítő körülményként megmaradt „jogtalan behatolás” fogalmát, nem adja meg annak tartalmi meghatározását.
Ebből az következik, hogy a Btk. ennek a fogalomnak a korábbi joghelyzetben – a lopás kapcsán – kialakult ítélkezési gyakorlat szerinti tartalmán nem kívánt változtatni.
A Btk. hatályba lépése előtti ítélkezési gyakorlat egyöntetű volt abban, hogy a jogtalan behatolásnak két megvalósulási lehetősége van: az egyik, amikor a behatolás erőszakos módon történik, a másik pedig az, amikor megtévesztéssel, a figyelmetlenség, az őrizetlenség kihasználásával, belopódzás útján kerül az elkövető abba a helyiségbe vagy az ahhoz tartozó bekerített helyre, ahol jogszerűen nem tartózkodhatna.
A Btk. – lopásra vonatkozó – 316. §-a a jogtalan behatolás előbb említett megvalósulási formái közül az erőszakkal elkövetést mint dolog elleni erőszakkal elkövetett cselekményt határozta meg a (2) bekezdés d) pontjában; ugyanezen törvényhely f) pontja viszont az említett másik megvalósulási formát akként írja körül, hogy „helyiségbe vagy ehhez tartozó bekerített helyre megtévesztéssel ... bemenve” követik el a cselekményt.
Ez utóbbi törvényhelynek egyébként van egy másik fordulata is, amely szerint lopásnál a jogosult tudta és beleegyezése nélküli bemenetel is minősít.
Az utóbbit – tehát amikor nem a figyelem elterelésével, kijátszásával, belopódzás útján, hanem (miként az elbírálandó ügyben is) nyíltan, bár a jogosult tudta és beleegyezése nélkül megy be valaki helyiségbe vagy az ehhez tartozó bekerített helyre – a korábbi joghelyzetben kialakult ítélkezési gyakorlat (BJD 1406) nem vonta a jogtalan behatolás fogalma alá. Ez a bejutás – ellenkező rendelkezés hiányában – a Btk. életbelépése után sem tekinthető ennek.
A megyei bíróság megítélése szerint ezért a Btk. 327. §-a (2) bekezdésének a) pontjában írt jogtalan behatolás a jármű önkényes elvétele kapcsán kizárólag akkor állapítható meg, amikor a cselekmény dolog elleni erőszakkal [lásd: Btk. 316. § (2) bek. d) pont] vagy helyiségbe vagy ehhez tartozó bekerített helyre megtévesztéssel bemenetellel [lásd: Btk. 316. § (2) bek f) pont I. fordulat] valósul meg;
a Btk. 316. §-a (2) bekezdése f) pontjának II. fordulata szerinti megvalósítás azonban nem alapozza meg a jogtalan behatolással elkövetettkénti minősítést. Ezeknek megfelelően a megyei bíróság nem találta indokoltnak a szóban forgó cselekmény bűntettkénti minősítését.
A büntetés kiszabása körében a megyei bíróság rámutat a következőkre.
A fiatalkorú II. r. vádlottnak önálló keresete van, így vele szemben a Btk. 114. §-ának (1) bekezdésében írt előfeltétel adott. Minthogy pedig a cselekményét haszonszerzés céljából követte el, kötelező a pénzmellékbüntetés kiszabása. A megyei bíróság ezért a Btk. 64. §-a (1) bekezdésének a) pontjára utalással – a viszonylag alacsonyabb keresetét is figyelembe véve – 1500 forint pénzmellékbüntetést alkalmazott, amely a büntetés nevelő és jövőbeni visszatartó hatását is kellően fokozza. A pénzmellékbüntetést – a Btk. 114. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel – behajthatatlanság esetén kell szabadságvesztésre átváltoztatni.
Az elsőfokú bíróság figyelmét elkerülte, hogy a Btk. 115. §-ának értelmében fiatalkorúval szemben a közügyektől eltiltás mellékbüntetés csak egy évet meghaladó szabadságvesztés kiszabása esetén kerülhet alkalmazásra. A megyei bíróság ezért a változatlanul hagyott főbüntetés tartamát figyelembe véve, e mellékbüntetést mellőzte. (Székesfehérvári Megyei Bíróság Bf. 587/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás