PK BH 1980/164
PK BH 1980/164
1980.12.01.
I. A kisajátított telek értékének megállapításánál a beépítési lehetőség szempontjából figyelembe kell venni az építési tilalmat és korlátozást is, kivéve ha azt a kisajátítási cél megvalósítása érdekében rendelték el [1976. évi 24. sz. tvr. 9. § (1) bek., 33/1976. (IX. 5.) MT sz. r. 14. § (1) bek.].
II. Az ingatlan szerzéskori értékének megállapításához az illetékkiszabás alapjául szolgáló értéket kell figyelembe venni [´1976. évi 24. sz. tvr. 10. § (4) bek.;33/1976. (IX. 6.) MT sz. r. 17. § (1) bek. ].
II. Az ingatlan szerzéskori értékének megállapításához az illetékkiszabás alapjául szolgáló értéket kell figyelembe venni [1976. évi 24. sz. tvr. 10. § (4) bek., 33/1976. (IX. 5.) MT sz. r. 17. § (1) bek.]. A megyei városi tanács kerületi hivatalának igazgatási osztálya az 1977. április 7-én kelt határozatával az alperes kérelmére kisajátította többek között a felperesek egyenlő arányú közös tulajdonában volt, a p.-i 7445. számú telekkönyvi betétben 2969/1 hrsz. alatt felvett 380 n.-öl területű ingatlant. Az alperes az ingatlanért a rajta volt növényzettel együtt n.-ölenként 350 Ft kártalanítást ajánlott fel, amit a felperesek nem fogadtak el és többletkártalanítás iránt a járásbíróságnál pert indítottak.
A felperesek az ingatlant 1971 novemberében 75 600 Ft-ért vették. Ennek kapcsán a forgalmi értéket a helyi ingatlanközvetítő vállalat 98 280 Ft-ban állapította meg.
A járásbíróság által meghallgatott ingatlanforgalmi szakértő szakvéleményében utalt arra, hogy 1972-ben a területre a részleges rendezési terv elkészítéséig építési tilalmat rendeltek el. Megemlítette azt is, hogy az ingatlan szőlővel van betelepítve, de a szőlő elhanyagolt állapotban van, igen csekély terméssel. Az ingatlan forgalmi értékét annak adottságaira és az összehasonlító forgalmi adatokra tekintettel n.-ölenként 650 Ft-ban állapította meg.
A járásbíróság ítéletével a felperesek részére a felajánlott összegen felül 19 000 Ft többletkártalanítást ítélt meg. Az ítélet indokolása szerint a kisajátított ingatlant építési tilalom terhelte, ezt azonban a kisajátítási cél érdekében rendelték el, mert az általános rendezési terv szerint a területen magas házakat fognak építeni. Az ingatlan forgalmi értéke n.-ölenként 650 Ft, a szerzéskori értéke pedig 119 667 Ft-ban állapítható meg. Ezek egybevetése alapján megfelelő kártalanításnak 152 000 Ft tekinthető, ami n.-ölenként 400 Ft-os értéket jelent. Ebben a növényzet értéke is benne van.
Az ítélet ellen az ügyész fellebbezéssel élt. Ennek alapján a megyei bíróság ítéletével a járásbíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította. A járásbíróság által megállapított tényállást az építésügyi hatóságnak egy más perben adott tájékoztatása alapján azzal egészítette ki, hogy az építési tilalmat a tervszerű területrendezés és fejlesztés érdekében rendelték el. Erre tekintettel nem fogadta el a járásbíróságnak azt az álláspontját, hogy az építési tilalmat a kisajátítási cél érdekében rendelték el. Az építési tilalmat tehát értékcsökkentő tényezőnek tekintette, úgyszintén azt is, hogy a felperesek az ingatlanukat a kisajátítást megelőző 10 éven belül szerezték és annak a 33/1976. (IX. 5.) MT számú rendelet (R.) 17. §-a szerint számított szerzéskori értéke 119 667 Ft. Mindezek alapján – figyelemmel arra is, hogy az ingatlanon levő szőlő igen elhanyagolt állapotban volt – a felperesek részére járó kártalanítást az alperes felajánlásával egyezően n.-ölenként 350 Ft-ban találta megállapíthatónak.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1976. évi 24. számú tvr. (Tvr.) 9. §-ának (1) bekezdése értelmében a kisajátított telek értékének megállapításánál egyebek között jelentősége van a beépítési lehetőségnek is. A beépítési lehetőség szempontjából a R. 14. §-ának (1) bekezdése szerint figyelembe kell venni az építési tilalmat és korlátozást is, kivéve, ha azt a kisajátítási cél megvalósítása érdekében rendelték el.
A perben nincs felderítve, hogy a szakértő, illetőleg az eljárt bíróságok által említett építési tilalmat pontosan milyen célból rendelték el, és az a kisajátítás időpontjában is fennállot-e még. A járásbíróság ítéletének indokolása azt tartalmazza, hogy az általános rendezési terv szerint a területen magas házakat fognak építeni, és az építési tilalom ennek biztosítását szolgálja. A megyei bíróság ítélete szerint a tilalmat a tervszerű területrendezés és fejlesztés érdekében, a szakértő szerint pedig a részletes rendezési terv elkészítéséig rendelték el.
Abból a tényből, hogy az alperes a kisajátított ingatlanokon építkezik, vagy az következtethető, hogy már eredetileg is csupán részleges építési tilalmat rendeltek el, amely csak meghatározott épületek létesítését tiltja, vagy pedig az, hogy a tilalmat időközben megszüntették. Érvényben levő teljes építési tilalom esetén ugyanis nyilván az alperes sem építkezhetne.
Az építésügyi hatóság megkeresésével tisztázni kellett volna tehát, hogy az építési tilalmat mikor, milyen tartalommal, esetleg időbeli korlátozással rendelték el, és az fennállott-e még a kisajátítás időpontjában, figyelemmel arra is, hogy az 1964. évi III. tv. 13. §-ának (2) bekezdése értelmében az építési tilalmat a feltétlenül szükséges mértékre és időtartamra kell korlátozni. Ha fennállott, az alperes milyen alapon kaphatott építési engedélyt.
Az építési tilalom fennállása esetén a megkeresésre adott válasz értékelésével kellett volna vizsgálni azt a kérdést, hogy a tilalmat nem a kisajátítási cél megvalósítása érdekében rendelték-e el. Ha ugyanis a tilalom annak biztosítását szolgálta, hogy a területen csak meghatározott nagyságú épületeket, közösségi létesítményeket stb. lehessen építeni, és az alperes ezeknek az előírásoknak megfelelő épületet létesít, ez azt jelenti, hogy az építési tilalmat az alperes által megvalósított, vagyis a kisajátítási cél érdekében rendelték el annak érdekében, hogy a szóban levő városrészen az alperes létesítménye és más hasonló létesítmények megvalósulhassanak. Ebben az esetben pedig az építési tilalmat az R. 14. §-ának (1) bekezdése értelmében nem lehet figyelembe venni.
Az R. 17. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a Tvr. 10. §-a (4) bekezdésének alkalmazása szempontjából az ingatlan szerzéskori értéke az illetékkiszabás alapjául szolgáló érték. Ehhez kell a (2) bekezdésében felsorolt tételeket hozzászámítani. A módosított 11/1966. (VI. 29.) PM számú rendelet 24. §-ának (1) bekezdése értelmében a visszterhes ingatlan-vagyonátruházási illeték alapja az ellenérték és az ingatlan forgalmi értéke közül a nagyobb. Az iratoknál levő adásvételi szerződés szerint a felperesek a perbeli ingatlant 75 600 Ft-ért vették ugyan, a forgalmi értékét azonban az ingatlanközvetítő vállalat 98 280 Ft-ban állapította meg. Ha ezt a forgalmi értéket a pénzügyi hatóság elfogadta és az illetéket ennek alapján szabta ki, az ingatlannak az R. 17. §-a szerinti szerzéskori értéke lényegesen meghaladja a megyei bíróság által megállapított 119 667 Ft-ot. Az eljárt bíróságoknak tehát az illetékkiszabás alapjául szolgáló értéket is tisztázniuk kellett volna.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21 192/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás