PK BH 1980/169
PK BH 1980/169
1980.12.01.
Házastársak közös tulajdonában álló ingatlanra kötött öröklési szerződés érvényességénél a házastársi vagyonközösségre vonatkozó családjogi rendelkezéseket is figyelembe kell venni [Csjt. 30. § (1) és (2) bek., Ptk. 145. § (1) bek., 655. §.].
L. B.-né 1947. július 30-án öröklési szerződést kötött az alperesekkel és úgy rendelkezett, hogy az alperesek örököljék a h.-i 7436. sz. tulajdoni lapon 7686 hrsz. alatt felvett – H. D. u. 2 szám alatti – ingatlant és ingóságait a saját és férje részére fizetendő életjáradék, illetve szükség esetén természetbeni tartás fejében. Az ingatlant még 1934-ben vették, a telekkönyvben L. B.-né tulajdonjogát jegyezték be, bár ő 1924- ben házasságot kötött és az L. B.-val való életközössége mind a szerzéskor, mind pedig az öröklési szerződés megkötésekor is fennállt.
L. B. a feleség által megkötött öröklési szerződésről tudott, a szerződés aláírásakor jelen is volt, de az okiraton az aláírása nem szerepel.
Az öröklési szerződést az illetékes államigazgatási szerv jóváhagyta, az alperesek a szerződésben vállalt kötelezettségüket teljesítették.
1977. december 24-én L. B.-né elhunyt, a megindult hagyatéki eljárásban L. B. jogi képviselőjét azzal bízta meg, hogy a perbeli ingatlanra nézve a túlélő házastársat megillető haszonélvezeti jogot érvényesítse.
L. B. 1978. január 23-án elhunyt; testvérei – a jelen per felperesei L. B.-né hagyatéki ügyében bejelentették, hogy az egészében L. B.-né hagyatékaként kezelt D. u. 2. szám alatti ingatlan valójában az örökhagyó és a férje házastársi közös vagyonához tartozott, erre tekintettel kérték, hogy a közjegyző a hagyatéki leltárba felvett ingatlan fele részét a hagyatékból hagyja ki és állapítsa meg, hogy ez a rész néhai L. B. tulajdona.
A L. B.-né hagyatéka ügyében a Legfelsőbb Bíróság határozatot hozott, a Sz. Megyei Bíróság végzését – a H.-i Állami Közjegyző végzésére kiterjedően – hatályon kívül helyezte és néhai L. B. örököseinek a jogelődjük házastársi vagyonközösségi igénye per útján történő érvényesítésére 30 nap határidőt engedélyezett, egyben felhívta az örökösöket, hogy az igényüknek per útján történő érvényesítését a per megindításától számított 8 napon belül igazolják. A határozat indokolása szerint a fellépő örökösök általános jogutódok, a jogelődjük jogait úgy érvényesítheti, ahogyan azt a jogszabály a jogelődjük részére biztosította, tehát L. B. örököseinek a hagyatéki vagyon egy részére bejelentett öröklési igényét nem lehet figyelmen kívül hagyni azon az alapon, hogy az igény előterjesztésére csak a túlélő házastárs jogosult.
A Legfelsőbb Bíróság határozatát követő perben a felperesek annak megállapítását kérték, hogy a D. u. 2. szám alatti ingatlan, valamint közel 26 000 forint értékű ingó vagyon fele L. B. hagyatékához tartozik.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték, mert jóhiszeműen bízva az L. házaspár kijelentéseiben és az ingatlan-nyilvántartás adataiban, úgy kötötték meg az öröklési szerződést, hogy az ingatlant megszerzik. A szerződéses kötelezettségüknek eleget tettek.
A városi bíróság ítéletével megállapította, hogy a h-i belt. 7436 számú tulajdoni lapon 7684 hrsz. alatt felvett 682 négyzetméter területű, H. D. u. 2. sz. alatti ingatlan 1/2 része 70 000 forint értékben néhai L. B. hagyatékához tartozik; megállapította továbbá, hogy ugyancsak a hagyatékhoz tartoznak – az ítélet rendelkező részében felsorolt – egyéb ingóságok; ezt meghaladóan a keresetet elutasította, az alpereseket 700 forint részperköltség megfizetésére kötelezte és rendelkezett a le nem rótt kereseti illeték megfizetése felöl.
Az elsőfokú bíróság szerint a felperesek bizonyították, hogy az L. házaspár az ingatlanvételkor házastársi vagyonközösségben élt, az alpereseknek viszont nem sikerült bizonyítaniuk, hogy az ingatlan L. B.-né különvagyona lett volna. L. B.-né nem rendelkezhetett férje tulajdoni hányada felöl. Ha esetleg a különvagyona az ingatlan, ez sem vehető figyelembe, mert ellenkezik a családjog rendelkezéseivel. Ami pedig a hagyatéki leltárban felvett ingóságokat illeti, a bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján döntött a tulajdoni hovatartozásuk felöl.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta és az alpereseket 500 forint fellebbezési eljárási költség megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság szerint helytálló volt az a megállapítás, hogy a perbeli ingatlan fele L. B.-ot illette, ő azonban az öröklési szerződést nem írta alá, így értelem szerint nem rendelkezett az őt megillető 1/2 rész ingó és ingatlan tulajdonáról.
A jogerős ítéletnek az ingatlanra vonatkozó rendelkezés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Kétségtelen, hogy a Ptk. 145. §-ának (1) bekezdése szerint, közös tulajdon esetén a tulajdontárs csak a saját tulajdoni hányadával rendelkezhet. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy házastársi vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyról van szó, tehát a rendelkezési jog terjedelmét és belső tartalmát illetően a Csjt.-ben írt különleges szabályok érvényesülnek.
A Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése szerint a vagyonközösség fennállása alatt csak a házastársak közös egyetértésével lehet a vagyonközösséghez tartozó tárgyakat elidegeníteni vagy általában olyan vagyonjogi rendelkezést tenni, amely nem a házastársak különvagyonára vonatkozik.
A Csjt. 30. §-ának (2) bekezdése értelmében pedig bármelyik házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt kötött, az alábbi rendelkezés alá tartozó visszterhes ügyletét a másik házastárs hozzájárulásával kötött ügyletnek kell tekinteni, kivéve, ha az ügyletkötő harmadik tudott, vagy a körülményekből tudnia kellett volna arról, hogy a másik házastárs az ügylethez nem járult hozzá.
Néhai L. B. a részben javára is szóló öröklési szerződésről tudott, a szerződés aláírásánál jelen is volt, a szerződés szerinti alperesi teljesítést el is fogadta; a felesége halála után tudomásul vette az öröklési szerződésben nevezett alperesek öröklését. A szerződést valóban nem írta alá, de ennek oka az volt, hogy az ingatlan-nyilvántartásban csak a felesége tulajdonjoga volt bejegyezve.
Ilyen sajátos körülmények között a L. B.-né által a közös vagyonba tartozó ingatlan vonatkozásában kötött, nem vitásan visszterhes jogügyletet L. B. hozzájárulásával kötött ügyletnek kellett tekinteni. A hozzájárulás pedig megalapozta a rendelkezés (elidegenítés) jogszerűségét is. L. B.-né halála időpontjában így a perbeli ingatlan tulajdonjoga az öröklési szerződésben nevezett örökösökre szállt át. Tévedtek tehát a perben eljárt bíróságok, amikor megállapították, hogy az ingatlan fele része L. B. hagyatékához tartozott.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre tekintettel a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú ítélet részbeni hatályon kívül helyezésével és az első fokú ítélet részbeni megváltoztatásával a felpereseknek az ingatlanra irányuló kereseti kérelmet elutasította és ennek megfelelően rendelkezett a perköltség viselése tekintetében. (P. törv. II. 20 687/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás