PK BH 1980/170
PK BH 1980/170
1980.12.01.
Ha az egyik szülő halála esetén a gyermek másik szülőnél történő nevelése a gyermek érdekeit veszélyezteti, a bíróság a gyámhatóság által indított perben a gyermeket máshol, így a nagyszülőknél is elhelyezheti [Csjt. 76. §, XXI. sz. PED].
A járásbíróság ítéletével az alperesnek Cs. M.-val kötött házasságát felbontotta és a házasságból 1968. szeptember 27-én született Gyula utónevű gyermeket az anyjánál helyezte el, aki a szüleivel együtt lakott P. gyártelepen.
Cs. M. 1978. február havában meghalt és a kk. Gyula utónevű gyermek továbbra is az anyai nagyszüleinél Cs. S.-nál és feleségénél maradt, akikkel együtt lakik fiuk és annak felesége, valamint ezeknek két gyermeke. A kiskorúnak külön szobája van és az általános iskola negyedik osztályába jár. Az alperes a gyermeket az anyja halála után több ízben magával akarta vinni, a nagyszülők azonban ezt nem engedték, de a gyermek sem akart elmenni.
A felperesként fellépő gyámhatóság kk. B. Gy. nevű gyermeknek az anyai nagyszülőnél való elhelyezése iránt indított keresetet az alperes ellen, aki a kereset elutasítását kérte és arra hivatkozott, hogy családi viszonyait időközben rendezte: 1977-ben újra megnősült és ebből a házasságából is született egy gyermeke.
A kerületi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság álláspontja szerint a gyermeket elsősorban a szülőnél kell elhelyezni, és a máshol történő elhelyezésre csak akkor került sor, ha a szülőnél való elhelyezés sértené a gyermek érdekeit. Ebből következik, hogy ha a kiskorú gyermek gondozása, tartása, értelmi és erkölcsi fejlődése az alperesnél biztosítottnak látszik, akkor a bíróság a gyermeket nem helyezheti el máshol. Az alperes családi élete az utóbbi években rendeződött, magatartása megfelelő és így „szubjektíve is alkalmas lehet a gyermeke nevelésére”. Az alperes körülményei is olyanok, hogy a gyermeket el tudja látni. „Kétségtelen, hogy a gyermeket anyja elvesztésével pótolhatatlan veszteség érte, természetes, hogy ez nyomot hagyott a gyermek hangulati életében, és elképzelhető, hogy kihatása lesz ennek a körülménynek a gyermek egész életében, de ez nem indokolja, hogy a bíróság eddigi környezetéből – amelyben egyébként minden az elhunyt édesanyjára emlékezteti – nem vehetné ki és nem helyezhetné el a másik szülőnél.”
A kerületi bíróságnak – fellebbezés hiányában – első fokon jogerőre emelkedett ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Csjt. 76. §-ában foglalt rendelkezések a gyermek elhelyezésével vagy eddigi elhelyezésének megváltoztatásával kapcsolatban a gyermek érdekeire utalnak. A Legfelsőbb Bíróságnak a módosított XXI. sz. Polgári Elvi Döntése ezzel összefüggésben kimondja, hogy az ilyen perekben a bíróságnak minden esetben gondosan vizsgálni kell a gyermek érdekét és döntésénél ezt kell fő szempontnak tekintenie.
A kerületi bíróság azonban ezt elmulasztotta és vizsgálódását kizárólag az alperes körülményeire korlátozta. Miután alperes viszonyai rendeződtek, és az alperes a gyermek nevelésére alkalmas, a gyermeket azon az alapon, hogy ő a gyermek egyetlen szülője, nála helyezte el.
Ez a szemléletmód azonban helytelen. A gyermek elhelyezése kérdésében való döntésnél az elhelyezés szempontjából lényeges minden körülményt fel kell tárni és figyelembe kell venni, mert csak így lehetséges a gyermek érdekeit szolgáló döntés hozatala.
Az említett elvi döntés felhívja a figyelmet arra, hogy a gyermek elhelyezésénél az állandóságra messzemenően törekedni kell, mert a környezetváltozás a gyermek szellemi, sőt nemritkán testi fejlődésében is törést okozhat. A környezetváltozás izgalmaitól ezért a gyermeket lehetőleg meg kell kímélni.
Az adott esetben rendelkezésre áll a Nevelési Tanácsadó által adott pszichológusi szakvélemény, amely szerint a gyermeknek a jelenlegi körülmények között arra van szüksége, hogy a megszokott stabil, érzelmileg meleg és biztonságos környezetben olyan személyek mellett maradjon, akik az anyát pótló szerepet tölthetnek be. A gyermek egészséges személyiségfejlődését nagyban veszélyeztetné, a gyermeket neurotizálhatná a jelenlegi állapotból való erőszakos kiszakítása.
Az alperes a szakvéleménnyel kapcsolatban alaptalanul hivatkozik arra, hogy az „csupán” a felperes által felkért szakértőtől származik és ezért nem lehet megnyugtató bizonyítékként értékelni. A Nevelési Tanácsadó ugyanis lélektani és nevelési kérdésekben ad a gyámhatóságoknak hatósági jogkörük gyakorlása körében szakvéleményt és segíti munkájukat. Véleményét tehát a gyámhatóság által indított perekben a bíróságnak is figyelembe kell vennie.
A jelen per elbírálásánál jelentősége van továbbá annak, hogy az alperesnek a gyermekkel nincs megfelelő kapcsolata, a gyermek az anyja halálát megelőzően éveken át nem látta. Az alperes ugyan arra hivatkozott, hogy őt a gyermek látogatásában akadályozták, ez a védekezés azonban nem fogadható el, mert ez igazolva nincsen. Egyébként az alperes az első házasságból 1969-ben született leányával szemben sem tanúsított megfelelő magatartást, ezzel a gyermekével sem törődött, pedig a gyermeknek az apai segítségre igen nagy szüksége lett volna: a gyermeket idős dédnagyanyja nevelte, majd állami gondozásba került, ahol sok probléma volt vele és erkölcsileg is helytelen irányban fejlődött. Az alperesnek – ha olyan szerető apa, amint azt állítja – úgy kellett volna körülményeit alakítania, hogy a leányát magához vehesse, támogathassa. Ugyanígy megfelelő kapcsolatot kellett volna kialakítania Gy. fiával is és ha ezt tette volna, fia nem idegenkedne attól, hogy hozzá kerüljön.
Nem hagyható végül figyelmen kívül az sem, hogy az apánál való elhelyezés esetén a gyermeket az alperes jelenlegi házastársa gondozná, akit a gyermek soha nem látott és akit elsősorban a saját gyermekének a gondozása köt le. Emellett az az egy szoba-konyhás lakás, amelyben ma három személy él, össze sem hasonlítható a nagyszülők három és fél szobás korszerű lakásával, amelyben a gyermeknek külön szoba áll rendelkezésére.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróságban az a meggyőződés alakult ki, hogy a gyermek érdekét az szolgálja, ha a jelenlegi környezetben marad és fejlődését veszélyeztetné, ha az általa sem kívánt környezetváltozás bekövetkezne.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdés alapján a kerületi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a gyermeket az anyai nagyszülőnél helyezte el. (P. törv. II. 20 898/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás