GK BH 1980/177
GK BH 1980/177
1980.12.01.
Ha a szolgáltatás minőségének kérdésében vita merül fel, a helyi tanács képviselője akkor sem járhat el a jogszabályban megjelölt minőségellenőrző szerv helyett, ha egyébként megfelelő képesítéssel rendelkezik [7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 14. § (1) és (2) bek., 1. sz. mell. II/B. fej. 5., 16. és 17. pontok, Ptk. 306. § (3) bek.].
Az alperes 1978. március 8-án szállítási szerződés teljesítéseként vasbeton gerendákat fuvaroztatott a felperes telepére. A szerződés szerint a teljesítés helye a rendeltetési vasútállomás volt. A MÁV a szállítmányt a felperes iparvágányán szolgáltatta ki, és ekkor – a március 13-án felvett kiszolgáltatás előtti kárjegyzőkönyv szerint – megállapították, hogy 14 db gerenda „... végétől 30-40 cm-re 25-30 cm-es darab kitörve.” A felperes – ugyancsak március 13-án – tanácsi megbízott közreműködésével is vett fel jegyzőkönyvet, amelyben azt állapították meg, hogy a 14 db vasbetongerendát „... értéktelenné váltaknak kell minősíteni.” A kár okaként „gondatlan berakást tüntettek fel. Az alperes – a neki megküldött jegyzőkönyvek ismeretében – az 1978. április 24-i levelében azt állította, hogy a vasbeton gerendák II. osztályú áruként forgalomba hozhatók. A felperes május 22-i levelében tájékoztatta az alperest arról, hogy csak 5 db gerendát sikerült II. osztályú áruként értékesíteni, a többi azonban beépíthetetlen állapotban van, azok osztályos áruként sem értékesíthetők. A felperes módosított kárszámlájában 3187,50 Ft és kamatának megfizetését követelte az alperestől, majd annak elutasító nyilatkozata után erre az összegre keresetet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz.
Az alperes a védekezésében arra hivatkozott, hogy a felperes a vasbeton gerendák rendeltetésszerű használatra alkalmatlan állapotát nem bizonyította, őt a helyszíni szemlére meg sem hívta és a hibásnak jelzett gerendákat minőségellenőrző szervvel nem vizsgáltatta meg. Bejelentette, hogy valamennyi törött gerenda első és másodosztályú árának a különbözetét megfizette a felperesnek, az ezt meghaladó követelés azonban alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felek jogviszonyára a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet (a továbbiakban SzVR.) rendelkezései az irányadók, a felperes azonban e rendelkezéseket nem tartotta meg. Az SzVR. 1. sz. mellékletének 5. pontjában foglaltak ellenére a fuvarozóval szembeni igényérvényesítéshez szükséges okiratokat nem bocsátotta 8 napon belül az ő rendelkezésére, az SzVR. 14. §-ának (1) és (2) bekezdéseiben foglaltaknak sem tett tehát eleget. Időközben a felperes 9 db gerendát megsemmisített, ezért ma már nem is bizonyítható, hogy azok a rendeltetésszerű célra még alkalmasak voltak-e vagy selejtnek minősültek. A bizonyítás e vonatkozásban a felperest terhelte, mivel azonban ennek nem tud eleget tenni, a szavatosság jogán érvényesített kártérítési igénye sem megalapozott.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett és annak megváltoztatásával az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy mivel csak 5 db gerendát tudott árengedménnyel értékesíteni, ez már önmagában bizonyítja, hogy a többi törött gerenda a rendeltetésszerű célra alkalmatlan állapotban volt. A tanácsi megbízott érdektelen tanúként működött közre a gerendák alkalmatlanságának megállapításánál, erre vonatkozó véleménye tehát helyettesíti a minőségellenőrző szerv állásfoglalását, de ugyanilyen megállapítást tett az ő két szakembere is. Előadta, hogy a szállítási szerződés rendelkezései szerint a javíthatatlan gerendákat csak 30 napig kellett őriznie, és ha az alperes vitatta az ő minőségre vonatkozó megállapításait, neki kellett volna azok megszemlélését kezdeményeznie.
A fellebbezés nem alapos.
Az SzVR. 1. sz. melléklete II/B fejezete 16. és 17. pontjainak megfelelően kell eljárni abban az esetben, ha a megrendelő a szállított terméket hibásnak találja. Eszerint, ha a hibás teljesítés a felek között vitás, akkor a vitát minőségellenőrző szerv véleménye alapján kell eldönteni. A bírói gyakorlat már több ízben állást foglalt abban a kérdésben, hogy a minőségi hibát illetően a helyi tanács megbízottjának akkor sincs a felekre irányadó véleményezési jogosultsága, ha egyébként képesítése van a szakkérdésben való állásfoglalásra. A tanácsi megbízott ugyanis más feladat – az általa észlelt körülmények jegyzőkönyvezése – ellátása céljából jelenik meg a helyszínen a megrendelő felkérése alapján. Minőségre vonatkozó vita esetén a megrendelő szakértő dolgozóinak egyoldalú véleménye sem fogadható el, mert azok az állásfoglalásuk kialakításában érdekeltek. Ezért mondja ki az említett melléklet 17. pontja azt, hogy a vitassa tett minőségi hibáról, az értékcsökkenés mértékéről, illetőleg a szállított termék rendeltetésszerű célra való felhasználhatóságáról minőségellenőrző szervnek kell véleményt nyilvánítania.
A felperes elállásra csak akkor jogosult, ha a termék minősége olyan mértékben hibás, hogy az ki sem javítható, vagyis alkalmatlan. Ez következik a Ptk. 306. §-ának (3) bekezdéséből. Az alperes védekezése az eljárás egész folyamán arra irányult, hogy a kiszolgáltatáskor bizonyítottan részben törött vasbeton gerendák értékcsökkentek ugyan, de nem alkalmatlanok. Ezzel az állítással szemben a felperesnek mint a szavatossági igényt érvényesítő félnek kellett volna bizonyítania a törött gerendák alkalmatlanságát, ennek bizonyítására azonban nem került sor. A bizonyítás lefolytatására ma már nincs lehetőség, mert időközben a felperes a törött gerendákat megsemmisítette, s így azok szakértői megvizsgálás céljából nem állnak rendelkezésre. A szerződésre való hivatkozás azért nem fogadható el, mert vita esetében a bizonyításra köteles félnek gondoskodnia kell a bizonyítékok fenntartásáról, illetve megőrzéséről. Az alkalmatlanság bizonyítása hiányában a felperes elállási jogosultsága nem állapítható meg, az alperes hibás teljesítése folytán csak kijavítást vagy megfelelő árleszállítást kérhetett [Ptk. 306. § (1) bek.]. Az azonosan törött gerendák egy részét a felperes II. osztályú áruként értékesítette, a többi gerendánál pedig az alperes az ennek megfelelő összegű árengedményt a felperes részére kifizette. További árengedményre vonatkozó jogosultságot a felperes nem tudott bizonyítani. Ilyen körülmények között az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg a felperes keresetének alaptalanságát.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján – az indokolás kiegészítésével – helyben hagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 213/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás