PK BH 1980/18
PK BH 1980/18
1980.12.01.
Tartási szerződések teljesítésében a felek együttműködésének arra kell irányulnia, hogy a szerződés eredeti célját és rendeltetését be tudja tölteni. Amennyiben az együttműködés hiánya folytán a tartásra jogosult egyoldalú magatartása hiúsítja meg a természetbeni tartást, elsődlegesen a magatartás megszűnéséig ideiglenes jelleggel – a szerződést életjáradéki szerződéssé kell átváltoztatni. Ha viszont a szerződés eredeti célját ilyen módon nem képes betölteni, a szerződés megszüntetésének lehet helye [Ptk. 658. § (1) bek., 589. § (2) és (3) bek., 277. § (2) bek.].
A felperes az I. r. alperessel 1977. április 8-án öröklési szerződést kötött. Ezt a szerződést az államigazgatási hatóság május 21-én jóváhagyta. A szerződés szerint a felperes úgy rendelkezett, hogy a b.-i házasingatlan l/4 eszmei tulajdoni illetőségét – amelynek 3/4 eszmei része özvegyi haszonélvezeti jogával terhelt – az I. r. alperes mint eltartó örökli, aki ezzel szemben kötelezte magát, hogy a felperest háztartásában természetben eltartja, élelemmel, ruházattal, tüzelővel ellátja, betegsége alatt ápolja; majd eltemetteti.
Az egyedülálló idős felperest a szerződéskötést megelőzően kora, egészségi állapota és gondozó hiánya miatt szociális otthonban helyezték el. Mivel a felperes mindenképpen vissza akart térni otthonába, a megoldást az I. r. alperessel létesített szerződés biztosította.
Az alperes a lakást rendbe hozta, 1977 májusában beköltözött és elfoglalt két lakószobát, míg a felperes az ún. régi konyha helyiséget használta kizárólagosan. Az I. r. alperes által nyújtott tartást a felperes mintegy 3–4 hónapig elfogadta és ehhez havi 1316 forintos nyugdíjából havonta 500 forinttal hozzájárult. Utóbb a felek között a viszony megromlott, a felperes az I. r. alperes által felajánlott szolgáltatásokat a továbbiakban – eseti kivételektől eltekintve – visszautasította.
A felperes keresetében az I. r. alperessel kötött öröklési szerződés felbontását és mind az I. r. alperesnek, mind az utóbbi élettársaként beköltözött II. r. alperesnek az általuk elfoglalva tartott lakrész kiürítésére kötelezését kérte.
Az I. r. alperes állította, hogy a szerződés szerinti tényleges tartási kötelezettségének megfelelően eleget tett s a kereset elutasítását kérte. Kijelentette, hogy bármikor kész a visszautasított szolgáltatásai helyett havi 500 forint járadékot fizetni. A II. r. alperes a kereset elutasítását azért kérte, mert a lakásba nem jelentkezett be, ott csak időszakosan tartózkodik.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes nem bizonyította az I. r. alperes mulasztását a tartási kötelezettség tekintetében. Álláspontja szerint a perben kihallgatott tanúk vallomása alapján kifejezetten az állapítható meg, hogy a felperes igyekszik meghiúsítani az I. r. alperes tartási kötelezettségének teljesítését, és célja a szerződés megkötésével csak az volt, hogy a szociális otthonból kikerüljön. Az öröklési szerződésnek életjáradéki szerződéssé történő átváltoztatása esetén a szerződés eredeti célját és rendeltetését nem tudná betölteni.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A Ptk. 655. §-ának (1) bekezdése értelmében az öröklési szerződéssel az örökhagyó arra kötelezi magát, hogy a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében örökösévé teszi.
A Ptk. 277. §-ának (2) bekezdése értelmében a felek a szerződés teljesítése érdekében úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a jogosultnak pedig ugyanilyen módon elő kell segítenie a teljesítést.
A tartási szerződések körében a felek együttműködésének arra kell irányulnia, hogy a szerződés eredeti célját és rendeltetését be tudja tölteni. Ez a kötelezettség egyaránt terheli a tartásra jogosultat és a kötelezettet is. Kellő indok nélkül a tartásra jogosult sem utasíthatja vissza a szerződés alapján a kötelezett által felajánlott szolgáltatásokat azzal a megokolással, hogy a jövőben a szerződéssel átruházott javaival másként kíván rendelkezni.
Amennyiben az együttműködés hiánya folytán a tartásra jogosult egyoldalú magatartása hiúsítja meg a természetbeni tartást, elsődlegesen – e magatartás megszűnéséig, ideiglenes jelleggel – a szerződést életjáradéki szerződéssé kell átváltoztatni [Ptk. 658. §-ának (1) bek. 589. § (2) bek.].
Ebben a körben az eljárt bíróságok – eltérő jogi álláspontjuk folytán – nem vizsgálták, hogy a felperes kora és egészségi állapota mennyiben teszi lehetővé a tartási szerződésnek életjáradéki szerződéssé történő átváltoztatását.
A bizonyítási eljárást tehát ki kell egészíteni és szükség esetén orvosszakértőt is meg kell hallgatni.
Helytállóan mutat rá egyébként a törvényességi óvás arra, hogy a jogerős ítéletében kifejtett jogi álláspont fenntartása azt eredményezné, hogy az I. r. alperes megfelelő ellenszolgáltatás nélkül juthatna hozzá a szerződésben megjelölt ingatlanilletőség és ingóságok tulajdonjogához.
Amennyiben az újabb bizonyítási eljárás eredményeként az lenne megállapítható, hogy a tartási szerződés életjáradéki szerződéssé ideiglenesen átváltoztatható, úgy előtérbe kerül annak vizsgálata, hogy melyik fél terhére róható okból vált lehetetlenné a szerződésszerű teljesítés. Ha ugyanis a tartásra jogosult kellő indok nélkül utasította vissza a természetben felajánlott tartást, a tartásra kötelezett terhére általában csak olyan összegű járadék fizetésének kötelezettsége állapítható meg, mint amennyibe a háztartásában a jogosult természetbeni tartása (gondozása) került.
Amennyiben a szerződés eredeti célját életjáradéki szerződéssé átváltoztatás mellett sem képes betölteni, úgy a szerződés megszüntetésének lehet helye. Miután azonban a tartási szerződés csak a felek kölcsönös érdekeinek figyelembevétele mellett szüntethető meg [Ptk. 589. § (3) bek.], fel kell deríteni a tényállást abban a körben is, hogy a felperes kereseti kérelmének megfelelő döntés esetén milyen módon tudná jövőbeni létfenntartását biztosítani. Ennek megfelelően vizsgálni kell, hogy a kereseti kérelem esetleges teljesítése nem sértené-e a felperes saját érdekeit.
Az előadottak alapján megállapítható, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan és egyben jogszabálysértő is. Ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot a fenti körülmények tisztázása végett új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. V. 20. 161/1971. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás