GK BH 1980/187
GK BH 1980/187
1980.12.01.
A fizetési meghagyásra tett olyan bejelentés, amely szerint a kötelezett a követelést időközben (a kibocsátás iránti kérelem beadása után) kiegyenlítette, nem minősül ellentmondásnak [Pp. 393. § (1) bek., GKT 3/1975.].
Az elsőfokú bíróság az alperes ellen a felperes kérelmére 4 737 735 Ft és kamatai iránti fizetési meghagyást bocsátott ki. Az alperes ennek ellentmondott, amelyben 1 711 425 Ft kivételével vitatta a követelés jogosságát, ez utóbbi összeg tekintetében pedig azt állította, hogy azt 1978. december 20-án átutalta. Ezt 1979. január 24-én kelt beadványában a felperes is megerősítette és becsatolta a felek közös bejelentését, amely szerint a 3 026 310 Ft fennmaradt követelés tekintetében az eljárás szünetelésében állapodtak meg, az ezen összeg után fizetendő illeték pedig a felperest terheli.
Ez után hozta a bíróság a fellebbezéssel támadott végzést, amely a szünetelés megállapítása mellett a felperest a vitás, az alperest pedig az elismert összegnek megfelelő eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
Az alperes a végzésnek őt illetékfizetésre kötelező része ellen fellebbezett. Azt állította, hogy az 1 711 425 Ft-ot „peren kívül” kifizette, a perre tehát nem adott okot, így illeték fizetésére nem kötelezhető.
A fellebbezés alaptalan.
Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a bíróság a fizetési meghagyást 1978. december 16-án bocsátotta ki, s az alperes csak ezt követően fizette ki a részkövetelést. A fizetési meghagyás kibocsátására tehát legalábbis a részkövetelés tekintetében ő adott okot. Az ellentmondásban a szerződésmódosítással kapcsolatban közölt előadás az előbbiek ellenkezőjének megállapítására nem alkalmas, mert a fizetés feltételeiről a beruházónak kell gondoskodnia. Idetartozik a szerződés jogszerű vállalati összegének a meghatározása és a számla haladéktalan kollaudálása is.
A Pp. 393. §-ának (1) bekezdése alapján kialakult bírói gyakorlat értelmében a fizetési meghagyásra tett olyan észrevétel, illetve beadvány, amely szerint a kötelezett a követelést időközben kiegyenlítette, nem minősül ellentmondásnak. Az alperes ellentmondásának a kifizetett összegre vonatkozó része tehát nem tekinthető a fizetési meghagyás megtámadásának. A GKT 3/1975. sz. állásfoglalása szerint a fizetési meghagyás ellentmondással nem támadott része a jogszabály erejénél fogva jogerőssé válik. Ilyen esetben a jogerős rész tekintetében az illetéket is meg kell állapítani.
Az elsőfokú bíróság lényegében így járt el, ezért az alperes illetékfizetési kötelezettségét alaptalanul sérelmezte.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezéssel támadott rendelkezést a Pp. 259. §-a illetőleg 253. §-ának (2) bekezdése alapján helyben hagyta és az alperest fellebbezési eljárási illeték megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf. VII. 30 461/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás