MK BH 1980/189
MK BH 1980/189
1980.12.01.
Munkaköri kötelezettségét szegi meg az a földhivatali ügyintéző, aki a földrendezéssel kapcsolatos eljárása során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit nem tartja meg [1967. évi II. törvény 55. §, 1957. évi IV. tv. 1. §, Mt. V. 7. § (3) bek.*].
Az alperes megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta a felperest, mert mint földügyi előadó a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségeit vétkesen megszegte. A felperes terhére rótta, hogy a H. külterületén végrehajtott földrendezési eljárás során nem vett fel jegyzőkönyvet a tulajdonosok meghallgatásáról akkor sem, amikor az egyéni tulajdonos nem fogadott el önkéntes földcserét, a birtokba adási eljárásokon nem jelent meg, és végül, mert kellő időben nem „helyszínelte le” a földrendezés alá vont területeket és mert a csereterületek kijelölésénél nem úgy járt el, ahogy az elvárható lett volna.
A munkáltatói intézkedés ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett a döntőbizottság elé, majd annak elutasító határozata ellen keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz és kérte a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését. Arra hivatkozott, hogy munkáját a jogszabályok és a felettesei utasításainak megfelelően végezte. Utalt arra is, hogy a földrendezés végrehajtásáról szóló jogszabályok nem írják elő, hogy jegyzőkönyvet kell felvenni a tulajdonosok meghallgatásáról és azt sem, hogy a földhivatal melyik dolgozója köteles részt venni a birtokba adáson. Tagadta, hogy munkája során köteles lett volna alkalmazni az 1957. évi IV. törvényt, álláspontja szerint a földrendezési eljárás nem az ügyfél kérelmére indult, így az eljárás során jegyzőkönyv felvétele nem lehetséges. Végül arra hivatkozott, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályait akkor kell alkalmazni, ha más, speciális jogszabály nem rendelkezik, a földrendezési eljárást pedig külön jogszabály szabályozza. Végül hivatkozott arra is a felperes, hogy szakszervezeti tisztségviselő és fegyelmi eljárás megindításához a munkáltató szabálytalanul szerezte be az SZB hozzájárulását.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetnek helyt adott és a fegyelmi határozatot hatályon kívül helyezte. Az ítélet indokolásában lényegében arra hivatkozott, hogy a felperes a földrendezés során jogszabályt vagy belső utasítást nem szegett meg, így fegyelmi vétséget sem követett el.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletének indokolása ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság tévesen jutott arra a – jogszabállyal ellentétes megállapításra, hogy a felperes munkaköri kötelezettsége teljesítése közben jogszabályt sértett meg. Erre a megállapításra a felperesnek abból a nyilatkozatából jutott, amely szerint a földrendezés végrehajtása során kizárólag az 1976. évi 23. sz. tvr. és ennek végrehajtási utasításai alapján kell eljárni, ezek pedig nem tartalmaznak olyan eljárási kötelezettségeket, amelyek hiányát a felperes terhére rótta az alperes.
Ez az álláspont azonban téves. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. 1. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy „az államigazgatási szervek eljárása során államigazgatási ügyekben e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni”. A (4) bekezdésből pedig kitűnik, hogy államigazgatási ügyön mindazokat az ügyeket kell érteni, amelyek intézése során az államigazgatási szerv az ügyfeleket érintő jogot vagy kötelezettséget állapít meg, részükre adatokat igazol vagy nyilvántartást végez.
Az eljárt bíróság álláspontjának téves voltát erősíti meg az idézett jogszabályi rendelkezésekhez fűzött útmutatást adó elvi jelentőségű az a magyarázat, amely szerint a különös eljárási szabályok nem lehetnek ellentétben a törvény rendelkezéseivel, illetve – ha ellentétben lennének – az ellentétes rendelkezés helyett a törvény megfelelő rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az adott esetben a felperes – mint a földhivatal főelőadója államigazgatási hatáskörben jár el és a földrendezési eljárás során államigazgatási ügyeket intéz. Ebből pedig következik, hogy köteles figyelemmel lenni munkája során az államigazgatási eljárás általános szabályaira is, mert ha azt elmulasztja, vétkes kötelezettségszegést, azaz fegyelmi vétséget követhet el, amelyért felelősséggel tartozik. Mindezekből következik, az eljárt munkaügyi bíróságnak ezekkel ellentétes álláspontja, az idevonatkozóan tett ítéleti indokolása téves és törvénysértő.
Tévedett az eljárt bíróság azért is, mert eljárása során nem helyezett súlyt arra a lényeges kérdésre, hogy a szakszervezeti bizalmi tisztséget betöltő felperes ellen az alperes a fegyelmi eljárást jogszerűen – az Mt. V. 7. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat figyelembe véve – indította-e meg.
E rendelkezés szerint ugyanis a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges a tisztségviselő elleni fegyelmi eljárás megindításához is. Miután a felperes nyilatkozatából az állapítható meg, hogy a munkáltató ilyen egyetértéssel nem rendelkezett – az egyik osztálybizottsági tag nyilatkozatát ugyanis ilyennek elfogadni nem lehet –, a fegyelmi határozatot akkor is hatálytalanítani kellett volna, ha a bíróság nem téved annak megítélésében, hogy a felperes a terhére rótt fegyelmi vétségeket elkövette-e. (M. törv. I. 10 079/1979/2. sz.)
*].
Ezt a rendelkezést a 48/1979. (XII. 1.) MT számú rendelettel megalkotott új Mt. V. 4. §-a tartalmazza.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás